Minden hívő Isten reklámja – Milyen lehetőségek rejlenek az Alpha-kurzusokban?

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Gáspár István, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója köszöntötte a második szakmai nap résztvevőit és a két előadót: Fábry Kornél, a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkárságának főtitkárát és Füzes Ádámot, az esztergom-budapesti Kanter Károly Felnőttképzési Intézet igazgatóját, akik az Alpha-kurzusról osztották meg tapasztalataikat.

Az együttlét, mintha egy valódi Alpha-kurzusról lenne szó, kötetlen beszélgetéssel kezdődött, ami mellé étel, ital mindig jár. Az indító, bemelegítő csevegés után, előadása elején Fábry Kornél elmondta, gyakran viccel kezdik az Alpha-kurzusos találkozókat, vagy játékos bemutatkozással (pl. „mondj egy rád jellemző, a keresztneved kezdőbetűjével alliteráló jelzőt a családneved helyett”). Az első felolvasott evangéliumi rész is még a komikum műfajához kapcsolódott, hiszen a felvezetése így szólt: „Hogyan lehet szép lábunk?” Majd Pál apostol leveléből következett egy részlet: „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincsen, aki hirdesse? S hogyan hirdessék, ha nem küldték őket? Amint meg van írva: »Milyen gyönyörűségesek azok lábai, akik a jó hírt hirdetik!«” (Róm 10,14–15)

Fábry Kornél előadásának középpontjában az állt: miért és hogyan beszéljünk másoknak Jézusról. Van, aki éli a hitét, de nem szól róla – pedig hajdan neki is beszélt valaki Istenről. Szükséges, hogy továbbadjuk az örömhírt: a mai világ szomjazik. Mi tudjuk, hogy örök élet vár ránk; egy oázist találtunk, rátaláltunk a forrásra – miért ne vezetnénk oda másokat is? – tette fel a kérdést Fábry Kornél. Ha öröm ér minket, azt mindig vágyunk megosztani másokkal is: ha gyermek születik, ha sikerül egy vizsga, alig várjuk, hogy elmondhassuk barátainknak.

Felmerül a kérdés: hogyan hirdessük az örömhírt? Nem vezet igazán sikerre az, ha rázúdítjuk a másikra; amikor szinte fejbe vágjuk a másikat a Bibliával – figyelmeztetett az előadó, majd megosztott egy történetet egy fiatalemberről, aki megtérése utáni lelkesedésében egy házibuliban odament egy lányhoz, és közölte: „Pocsékul nézel ki, Jézusra van szükséged…” Másik véglet a visszahúzódás, amikor esetleg azt sem merjük bevallani, hogy misére, hittanra vagy Alpha-kurzusra megyünk éppen.

Az örömhír továbbadására több mód adódik; pusztán a jelenlétünkkel is tudunk evangelizálni: máshogy viselkedünk, maga a jelenlétünk krisztusi. Evangelizálhatunk azáltal, hogy a társadalomban próbálunk becsületesen helytállni – itt Fábry Kornél utalt az ÉrMe Üzleti Hálózatra, mely az üzleti életben való tisztességes részvételt állítja a középpontba. A pozitív példák száma szinte végtelen, a hétköznapokban akár egy meleg zokni odaajándékozása is evangelizáció lehet.

Ha csak egy-két embert tudunk megmenteni, az sem kevés – gondolhatunk a tengerpartra kisodródott tengeri csillagokat mentő kisgyerek történetére, akinek egy felnőtt próbálja bebizonyítani, felesleges, amit tesz, hiszen ott van körülöttük még száz másik, akit nem tud megmenteni. Mire a kisgyerek csak annyit mond, a már megmentettek felé mutatva: „Nekik biztos nem volt felesleges.”

Az a tapasztalat, hogy ha éljük a kereszténységünket, az emberek kérdezni fognak; ha szóba kerül ez a kérdés, a másik reakciója mutatja meg, zöld vagy piros-e a lámpa – mennyire nyitott a másik. Ha nem is látszik a közvetlen eredmény, az a szó, amelyet Isten nevéért mondtunk ki, nem marad terméketlen. Fábry Kornél megosztott a hallgatósággal egy számára kedves fohászt: „Uram, add, hogy evangelizáció legyen!”

A kereszténységet tudatosan élni – ebben segít a tíz-tizenkét alkalmas, heti rendszerességgel tartott kurzus, melynek megrendezésére bármelyik közösség és gyülekezet alkalmas. Nem csak a katolikus egyházban élnek az Alpha-kurzusok által kínált evangelizációs lehetőséggel, a protestáns egyházakban is népszerű; első alkalommal anglikánok tartottak Alphát 1977-ben. Fábry Kornél elmondta, plébánosként évente két Alphát tartott Kaposfüreden az elmúlt hét évben; rendkívül hatékony eszköznek bizonyult, mely nem csak új híveket hozott, de megerősítette a kapcsolatokat az egyházközségen belül is.

Nemrég globális kampány indult az Alpha-kurzusok megismertetéséért, melynek Bear Grylls, a túlélőműsorairól híres televíziós személyiség az egyik reklámarca; a kampány hatására számos kurzus indult mostanában. Nem „papközpontú” az Alpha, vagyis pap részvétele nélkül is megtartható, és a helyszín is változatos lehet: munkahely, börtön, kávézó, egyetem is előfordul helyszínként a plébániák mellett. Általános tapasztalat az, hogy tíz ember kell egy Alpha-teambe, beleértve a vezetőket, segítőket és a háttérfeladatokat végzőket; számukra ez heti egy nap 16-tól 22 óráig tartó elfoglaltságot jelent. Magyarországon a templomba járók mindössze tíz százaléka aktív a plébániáján, azonban sokan vannak, akik szívesen segítenének, ha megkérnék őket valamilyen konkrét feladatra; az Alpha körül mindenkinek jut feladat, legyen az bármilyen apró. Fontos a jó előadó, de ennek hiányában van videós segítség, mely most már szinkronizált változatban is elérhető.

Három alapvető összetevője van egy-egy alkalomnak: a közösségi idő, mely a valamilyen típusú közös étkezést jelenti, akár csak rágcsálnivalók közös elfogyasztását; a tanítás és a kiscsoportos megbeszélés. A közösségi idő része a vendégek fogadása és megismerése is; a kötetlen beszélgetés során két téma kerülése ajánlott: a vallásé és a politikáé. A vallást és például a vacsora előtti asztali imát azért ajánlott kerülni, mert a vendégek sok esetben nem hívők, és fontos, hogy ne érezzék kirekesztve magukat; fontos, hogy mindenki otthon érezze magát.

A kiscsoportos megbeszélés kapcsán kiemelte az előadó, hogy a kritikákat, ellenvéleményeket is szívesen fogadják; emellett pedig fontos azt is figyelembe venni, hogy mindenkinek más a tempója, mindenkinek megvannak a saját fokozatai. Az utóbbi indokolja azt is, hogy rászánják azt a tíz-tizenkét hetet a kurzusra: hagyni kell, hogy az emberek a saját tempójukban fedezzék fel a hitet. A kiscsoportos megbeszélést lehet az Alpha szívének, az igazi találkozásnak tekinteni.

Az evangelizálás folyamat, mely többről szól, mint pusztán az elme megszólításáról; kell a szív, a megtapasztalás is: megtapasztalni, hogy Isten szeret. Alapvető, hogy senkit sem szabad erőltetni; gondoljunk az önműködő ajtókra, melyeket, ha erőltetünk, megfeszülnek – figyelmeztetett Fábry Kornél.

Füzes Ádám ezután arról beszélt, kiknek ajánlott az Alpha-kurzus: azoknak, akik többet akarnak tudni a keresztény hitről; nemcsak keresőknek, hanem olyan keresztényeknek is, akiknek valamilyen oknál fogva kimaradtak az alapok („lemaradtak a film elejéről”). Számtalan módja van annak, hogy új embereknek ajánljuk figyelmébe az Alphát; hívhatunk barátokat, rokonokat, a keresztségre várókat, jegyespárokat; kihelyezhetünk plakátot, szórólapot. Egy plébániának általában nagyon nagy a „pereme” – a peremen lévőket is lehet invitálni. Ne vessük meg a reklámokat, mert sokat segíthetnek; általuk sokkal több emberhez eljut ennek a lehetőségnek a híre.

Az induláshoz számtalan segédanyag áll rendelkezésre nyomtatott és digitális formában egyaránt. Fel kell készülni az Alphára, és fontos a csapat képzése, a segítők tréningje. A kurzust elvégzők általában beépülnek a helyi közösségbe; a későbbiekben felnőtthittanra járnak, bibliaórára, katekumenhittanra, házascsoportba, különböző plébániai közösségekbe – aktív keresztényekké válnak. Fontos, hogy nyitott legyen az egyházközség; a hívek legyenek tisztában vele, hogy minden egyes tag Isten „reklámja”.

Fotó: Fábián Attila

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír