Nála volt súlya a dolgoknak – Búcsút vettek Török Józseftől szülővárosában, Makón

Török József gyászmiséjére megtelt Makó belvárosában a Szent István király-templom. Nagyon sokan vagyunk. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárai, papnövendékei, hallgatói, a Székesfehérvári Egyházmegye papjai, intézményeinek vezetői, pálos szerzetesek és konfráterek, a Máltai Lovagrend tagjai, az első – Csepel-Belváros – és az utolsó szolgálati helyek – Krisztinaváros, Máriaremete – képviselői, hozzátartozók, osztálytársak a József Attila Gimnáziumból, valamint a szeretett szülőváros polgárai kísérték el Török Józsefet utolsó útjára.

A mai hazai katolikus Egyház egyik legszínesebb, legsokoldalúbb személyisége, a hit elszánt védelmezője – ahogy a róla szóló írások nevezik – Makón született és Makót választotta nyughelyül.

A budapesti reggeli csúcsforgalomból indulunk el a dél-alföldi városba. Az autóúton az elhunytról beszélgetünk, velünk utazik ugyanis egykori tanítványa, fotós kollégánk felesége, Homor Judit, aki a Pázmányon végezte a 2000-es évek elején a hittanári szakot.

A téli álmot alvó alföldi táj békéje készíti elő érkezésünket Makóra. A rendezett utcák és házak, a parkoló autókat eligazító forgalomirányító kedvessége fogad, így választ kapunk a kérdésre, miért járt vissza ide olyan örömmel, és akart most a végső útra hazatérni Török József. Makó olyan hely, ahol jó otthon lenni.

A szentmise főcelebránsa Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, szónoka Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja. Koncelebrál Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök, Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök és számos paptestvér. 

„Török József nagyon közel van hozzánk. A hirtelen jött betegség három hónap alatt elvitte. Annyi közös emlékünk van, hogy alig tudjuk felfogni, nincs már köztünk” – kezdte szentbeszédét Kránitz Mihály. Tanártársa közel ötven éves munkásságáról, papi szolgálatáról adott átfogó képet a szónok. Szólt arról az erős kapcsolatról, mely Török Józsefet szülővárosához, annak múltjához és jelenéhez fűzte. „Büszke volt arra, ahonnan származott. Hatással volt rá a »genius loci«, az ezeréves múlt, az írókat, költőket elindító Makó, a családjának otthont adó város. Édesapja itt volt kisgazda képviselő, ide járt haza a 102 évet megért édesanyjához.” A fiatal megélte a kommunista idők megpróbáltatásait – nem jutott be a választott egyetemre –, majd 24 évesen jelentkezett a Székesfehérvári Egyházmegyében papnövendéknek. Első szentmiséjét a budapesti Egyetemi templom Remete Szent Pál-oltáránál mutatta be, ami jelezte, merre fordult érdeklődése. Behatóan megismerte a pálos rend történetét – erről írta doktori dolgozatát –, és a pálos lelkiség sokban meghatározta jövőjét.

Kránitz Mihály saját élményeit is megosztotta Török József tanári pályáját bemutatva: „Mindig reverendában tanított. Nemcsak az egyháztörténelmet és a liturgiát, hanem magát az Egyházat szerettette meg. Rektorhelyettesként gondja volt arra, hogy minden papnövendékkel személyesen is beszélgessen, és kötetlen beszélgetésre invitálta az évfolyamokat.” Kránitz Mihály szólt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Mezey László vezetésével, majd a Magyar Tudományos Akadémia középkori kódextöredék-kutató munkacsoportjában folytatott kutatásokról, a Sorbonne-on folytatott tanulmányokról, melynek eredménye a teológiai doktori disszertáció lett a Pray-kódex liturgikus részeiről.

Tanári pályafutása során 1980-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, akkori nevén a Hittudományi Akadémián a  rendszerváltás éveiben dékánként részt vett a levelező tagozat létrehozásában. De tanított az ELTE BTK több tanszékén és a Zeneakadémia egyházzenei tanszékén is.

1993-ban az Ecclesia Szövetkezet elnöke lett, egyike azoknak, akik a katolikus könyvkiadásban meghatározó szerepet vállaltak, továbbá a nemzetközi teológiai folyóirat, a Communio felelős szerkesztője. Több könyvsorozat – így a szentek és pápák életét bemutató sorozat – és fontos teológiai művek fordításai váltak közkinccsé munkájának köszönhetően. Adoremus címmel jelent meg az a sokak által ismert kiadványa, mely ismerteti a liturgia elemeit és a nagyobb katolikus ünnepeket. Népszerű volt a televízióban a Czigány Györggyel készített hatvanrészes műsora, valamint a Kossuth és Bartók rádióban elhangzott egyháztörténeti sorozata.

Kránitz Mihály szólt az életpályát elismerő díjakról, a 2000-ben megkapott Stephanus-díjról és az 1994-es Magyar Rádió Nívódíjáról.  

A tudomány „fáradhatatlan, ismeretekre fogékony” embere mellett Kránitz Mihály bemutatta a gondos, figyelmes, tapintatosan beszélgető lelkipásztort, az egyházzene elkötelezett népszerűsítőjét, akinek köszönhetően Krisztinavárosban és Máriaremetén megszólalhatnak középkori gregorián dallamok. És megjelent a szónok szavai nyomán az ember is, aki derűs, barátságos egyéniség volt, aki számára a szórakozást az utazás jelentette, és szerette Agatha Christie regényeit. „A francia kultúra híve volt, hatott írásaira a francia eszmény, a szellemes és mégis komoly hangvétel” – mondta a dékán.

„Török József gazdag életművet hagyott maga után. Elsősorban paptestvér volt, aztán barát és munkatárs” – búcsúzott tőle Kránitz Mihály.

A szentmisét követően kezdődött a temetés szertartása. A paptestvérek körbevették a ravatalt. „Körülvettek engem a halál kínjai” – énekelte a kórussal a hívősereg, Spányi Antal püspök vezetésével imádkoztak az elhunytért. Felállt a menet, kivonultak a templomból: a kereszt elöl, mögötte a papok vonultak, majd a koporsó és a lovagrendek képviselői.

A templomtól távol eső római katolikus temetőbe autóval mentek át a gyászolók. A temetési szertartást Török József kérésére tanítványa, Perger Gyula végezte. A menet a családi sírhelyhez vonult, itt nyugszanak József atya szülei és bátyja is. Sűrű esőben és erős szélben hangzott fel az elhunytért az ima, és helyzeték örök nyugalomra szülőföldjén.

A szertartást szeretetvendégség követte. Paptestvérek, tanítványok, hívek Csepelről, a Krisztinavárosból és Remetéről osztották meg emlékeiket nevelőjükről. Köztük voltak az Iváncsics testvérek, akik közül Pál Török Józsefnek nemcsak bérmafia volt, de barátja is, aki egész életében mellette állt, és utolsó három hónapját is végigkísérte. „Szépen ment el” – fogalmazott, és elmondta, az októberben diagnosztizált betegség rövid, szenvedéssel teli időt adott bérmaapjának, aki azonban itt is hű maradt hivatásához: két könyve készült el a betegség alatt, az egyik még életében, a másik most, január végén jelent meg.  

Dicsérő szavak hangzottak el mindenki szájából. Az egykori ministránsok a közös mozizást emlegették, az egyetemistaként Krisztinavárosba járók az atya főzni tudását és a nekik szervezett szeretetvendégségeket. Méltatták Török József közvetlenségét, kiszámítható és kiegyensúlyozott magatartását. Türelmét és elkötelezett tanítani akarását. Hogy követelt, és nála volt súlya a dolgoknak. „Rang” volt abban az intézményben tanulni, melynek egyik meghatározó alakja volt Török József.  

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír