Négyen vehették át a Fraknói Vilmos-díjat Budapesten

A magyar állam Fraknói Vilmos-díjjal ismeri el évről évre azokat, akiknek munkássága kiemelkedő a katolikus teológia, filozófia vagy az egyháztörténelem területén, illetve akik tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára köszöntőjében a Fraknói Vilmos (1843–1924) egyháztörténészről elnevezett, először 2000-ben átadott díjjal kapcsolatban utalt rá, hogy kitüntetettjei azt a tevékenységet folytatják, amit az egyházak a múltban végeztek a tudomány, a kultúra területén azokban a műhelyekben, melyekből a mai tudományos élet fakad.

Szelestei Nagy László érdemeit Török Csaba teológus, egyetemi tanár méltatta: „Tudományos végzettsége már megrajzolta azt a komplex, mégis organikusan egybefüggő életpályát, amelyet a későbbiek során befutott.” Szelestei Nagy László első munkahelye 1973 és 1996 között az Országos Széchényi Könyvtár volt, ahol a kézirattárban dolgozott, s ő lett a magyarországi egyházi gyűjtemények szakreferense. Személyiségének, hívő elkötelezettségének, kiváló műveltségének köszönhetően elnyerte az egyházi központokban működő könyvtárak, irattárak munkatársainak megbecsülését és tiszteletét. Szakmai kompetenciája pedig lehetővé tette, hogy szerkesztésében megjelenjen egy valódi opus magnum: az egyházi gyűjteményekben található, 1850 előtti kéziratok tizenhárom kötetes katalógusa (Magyarországi egyházi könyvtárak kéziratkatalógusa, 1979–2000).

Szelestei Nagy László életpályájának második fő állomása a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. A Bölcsészettudományi Karnak alapításától (1994) kezdve óraadója, majd 1997-től főállású tanára, előbb docensi, majd 2007-től egyetemi tanári státuszban. Az egyetemi Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet alapító vezetője (1997–2000). A PPKE BTK dékánjává választotta, ezt a hivatalt 2006 és 2009 között viselte. Az immár öt évtizedes tudományos és tanári pályáján kikristályosodott kutatási területe: a 16–18. századi magyarországi művelődés- és irodalomtörténet. „Ennek keretében valóban úttörő munkát végzett, amikor a korszak lelkiségi irodalmát is elkezdte tudományos igénnyel feldolgozni. Neki (is) köszönhetjük, hogy megkérdőjelezhetetlenné vált: az egyházi, prédikációs és lelkiségi irodalom elidegeníthetetlen része nemzeti művelődéstörténetünknek.”

Szintén Török Csaba, az Esztergomi Főszékesegyházi Plébánia kormányzója és a Főszékesegyházi Kincstár vezetője vállalta Baranyainé Kontsek Ildikó laudációját, amelyben egyebek mellett az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatójának kiemelkedő, korszakos jelentőségű vállalásaira hívta fel a figyelmet: „Ugyan a Keresztény Múzeum átfogó felújítása még nem valósulhatott meg, az elmúlt években mégis sor került a földszinti fogadótér, időszaki kiállítási terem teljes újraalkotására, az emeleti kiállítótér jelentős részének felújítására. Ez lehetőséget kínál arra, hogy a múzeum egyik hangsúlyos vállalása, a kortárs egyházművészet bemutatása, támogatása is teret nyerjen az ősi értékek védelme mellett.” Mód nyílt új műalkotások megvásárlására is, amelyek lehetővé teszik, hogy a múzeumi állomány valóban élő legyen, inspiráló módon tárja a látogatók és a szakmai közönség elé azt a gazdagságot, amely hazánkban fellelhető. Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós kezdeményezését felkarolva, Bálint Sándor támogatásával Lékai László bíboros országos gyűjtést hirdetett, amely azt célozta, hogy a népi vallásosság még fellelhető emlékeit egybegyűjtsék Esztergomban. A kezdeti, provizórikus tárlat után a teljes (és párját ritkító, hazánkban példa nélküli) állományt a bazilika északi tornyában tárolták. A zord körülmények komoly veszélynek tették ki ezeket az értékeket.

Baranyainé Kontsek Ildikó elhivatott munkájának köszönhető, hogy 2015–16-ban a Pesti Vigadóban a Magyar Művészeti Akadémia népművészeti tagozatával együttműködve nagy sikerű bemutatkozó tárlaton láthatta a közönség a tárgyi állomány számos darabját. 2017. május 20-án pedig a Szent Adalbert Központ második emeletén megnyílt a gyűjtemény állandó kiállítása, amely mellett raktár is létesült, ami a szakmai követelményeket kielégítő tárolást tesz lehetővé. A Főszékesegyházi Kincstár nemzetközi rangú gyűjteménye jobb, modernebb és a tárgyak védelmét kortárs szinten megvalósító bemutatása végett sor került a múzeumi tér teljes újraépítésére, a tárgyvédelmet szolgáló rendszerek telepítésére, egy új tárlat megtervezésére. A munka zárószakasza, a végleges koncepció megalkotása Baranyainé Kontsek Ildikó kezét és szellemét dicséri. 2020 júniusa óta immár a legmagasabb igényeket kielégítő térben tekinthetjük meg a felbecsülhetetlen értékű állomány legszebb darabjait. Az azóta eltelt években számos rangos időszaki kiállításra került sor, többek között a Bazilika 200 és az Aranybulla 800 című tárlat vagy a jelenleg is látható, felújítást bemutató kiállítás, szintén jelentős az állandó kiállítás új szekcióját, a főszékesegyház építéstörténetét a látogatók elé táró terem megvalósítása. Kontsek Ildikó művészettörténészként, szakmai vezetőként ma is segíti a Kincstár mindennapi működését.

A 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülés része volt az 1938-as kongresszus emlékeinek egybegyűjtése. Az MMA-val együttműködve a Pesti Vigadóban több időszaki kiállítást valósítottak meg, s ezekhez kapcsolódóan igényes kivitelű katalógusokat szerkesztettek. Kontsek Ildikó szolgálatvállalásának kiemelt terepe volt emellett a 2021-es és 2023-as pápalátogatás előkészítése, a pápai szertartásokon felhasznált liturgikus tárgyak gondozása, előkészítése.

Külön említést érdemel elkötelezett tanári tevékenysége: 1999 óta az Esztergomi Hittudományi Főiskolán oktatja az ars sacra (egyházi művészet) tantárgyat, amelynek két pillére az elméleti és a gyakorlati, az egyházi műtárgyvédelmet bemutató kurzus megtartása, emellett külön előadások szervezése. Nappali tagozaton a leendő papokat, levelező tagozaton pedig a jövő diakónusait, hitoktatóit, egyházi munkatársait oktatja.

Lakatos Andornak a szülővárosához, Kalocsához kötődő szakmai munkásságát Kálmán Peregrin ferences szerzetes, templomigazgató vázolta fel. Lakatos Andor levéltáros munkája révén több mint huszonöt éve találkozik rendszeresen a családkutatókkal, szakmai tevékenységében hangsúlyos az egyházi levéltárak anyakönyvi és helytörténeti forrásainak feltárása és bemutatása. 2010 végén, a hazai levéltárak körében elsőként indult internetes tartalomszolgáltatás Kalocsán a dokumentumok digitális képfelvételeivel, majd 2013-ban anyakönyvi adatbázis Kalocsa és szállásai anyakönyvi bejegyzéseinek teljes szövegű átírásával. A Lakatos Andor által vezetett intézmény több szakmai elismerést is kapott. Történészi és levéltárosi feladatai mellett 1998-tól több egyházi levéltárban tevékenykedik szakfelügyelőként. A megbízatás évente több egyházi levéltár látogatását és megadott szempontok, témák szerinti vizsgálatát, valamint tanácsadást foglal magában. A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárat rendszeresen keresik fel a levéltáros kollégák szakmai egyeztetés, tanulmányút céljából.

Lakatos Andor tevékeny tagja a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületének (MELTE) is. A közösségért végzett szolgálat, mások munkájának segítése aktív része mindennapjainak. 2010 és 2017 között főiskolai docensként, 2017-től kinevezett főiskolai tanárként oktat a Tomori Pál Főiskola bölcsészettudományi tanszékén. Tudományos érdeklődése mindenekelőtt a magyar egyháztörténet 18–20. századi korszakára irányul. Ezen belül is gyakran kerülnek kutatásainak és publikációinak fókuszába a kalocsai érsekség említett korszakbeli eseményei. Disszertációját Haynald Lajos (1816–1891) élete és kora (Biográfia) címmel írta meg. Szakmai munkássága bekapcsolt a hazai egyháztörténeti vérkeringésbe számos, addig polcokon porosodó, teljesen ismeretlen levéltári forrást. Lakatos Andor intézményvezetői teljesítményével országos elismerést vívott ki. Közösségért végzett szolgálatát az evangélium szellemében végzi, értéket teremtve és utat mutatva.

Lukácsi Zoltán kanonok-plébánost Gárdonyi Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára laudálta. Lukácsi Zoltán egyházi szolgálatát a bencés rend keretében kezdte, teológiai tanulmányai végeztével 1992-ben szentelték pappá Pannonhalmán. 1997-ben szerzett magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1999-ben pedig ugyanott levéltáros képesítést. 1996–2000 között gimnáziumi tanár, diákotthoni nevelőtanár és könyvtáros volt a Győri Bencés Gimnáziumban. 2000-től a Győri Egyházmegye kötelékében működik, 2000–2010 között a Prohászka Ottokár orsolyita iskolakomplexum püspöki biztosa és a győri orsolyita templom templomigazgatója volt. Ugyanebben az időszakban a Győri Egyházmegyei Levéltárt is igazgatta. 2010–2018 között a Győri Papnevelő Intézet és Hittudományi Főiskola rektoraként végezte szolgálatát. 2018 óta Győr-Sziget, Győr-Újváros, a győri Árpád-házi Szent Erzsébet-templom és Pinnyéd plébánosa. 2011-től székesegyházi kanonok, 2013–2017 között rábaközi főesperes, 2020 óta mesterkanonok. Tagja a Győri Egyházmegyei Papi Szenátusnak, valamint a hivatás és papi továbbképzés bizottságának. Jelenleg is tanára a Brenner János Hittudományi Főiskolának, ahol egyháztörténelmet, homiletikát, retorikát és esztétikát tanít.

Lukácsi Zoltán tudományos érdeklődése mindenekelőtt a 18. századi magyar nyelvű prédikációs irodalomra irányul; irodalomtudományból szerzett PhD fokozatot 2011-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. E tárgykörhöz tartozó, számos publikációja közül kiemelkedik két könyve: Vajda Sámuel élete és irodalmi munkássága (Pannonhalma, 1997); Szószék és világosság. A magyar katolikus prédikáció a felvilágosodás korában (Győr, 2013). Különösen ez utóbbi munkája hiánypótló jellegű egyháztörténeti nézőpontból is, mivel egy korábban kevés figyelemre méltatott témát dolgoz fel nagy műveltséggel. Levéltári igazgatóként nevéhez fűződik a Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai című sorozat megindítása. A sorozat keretében sajtó alá rendezte Nádasi Alfonz bencés szerzetes hagyatékát, és sokat tett Boldog Apor Vilmos vértanú emlékének ápolásáért. Szakmai munkássága összekapcsolja az irodalomtudományt, a teológiát és az egyháztörténelmet. Pedagógusi elkötelezettsége és intézményvezetői teljesítménye elismerést vívott ki a Győri Egyházmegyében, lelkipásztori attitűdje pedig kivívta a hívek szeretetét.

A rendezvény zárásaként a díjakat – Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, nemzetiségpolitikáért, egyházpolitikáért és egyházdiplomáciáért felelős miniszter, miniszterelnök-helyettes nevében – Soltész Miklós államtitkár és Fürjes Zoltán helyettes államtitkár adta át a kitüntetetteknek.

Fotó: Lambert Attila

Pallós Tamás/Magyar Kurír