Egy igazi „születésnapi festmény” – Nemes Nagy Ágnesnek

Jómagam Ágnest ismertem, szerettem, s felejthetetlenül jókat beszélgettünk az Írószövetség sokáig nagyon kopottas, mégis otthonos klubjában. Voltak közös barátaink is, elsősorban Jékely Zoltán, s akadnak emlékére már régen elkészült verseim. Mégis, éppen ezért, s az ő szép szigorúságát, magas mércéit jól ismerve, sokáig törtem a fejemet, hogyan, miként járulhatnék hozzá centenáriumának méltó, de legalábbis hűséges megünnepléséhez. Hiszen ennek a kőkemény, tiszta ragyogású, mély filozófiai tartalmú verseket, zárkózottságukban is lángoló szerelmes költeményeket, nagyszerű esszéket és saját ottani élményeimmel tökéletesen rímelő amerikai útikalauzt (ez már halála után jelent meg) remeklő alkotónak soha nem mernék valami igénytelen alkalmi csokrocskát vagy éppen valami merev, lélektelenül elegáns „tucatbukétát” átnyújtani.

Az utóbbit már csak azért sem, mert Nemes Nagy Ágnes – aki nem mellesleg csodálatos műfordító, így többek között Rilke verseinek tolmácsolója volt – egyáltalán nem utolsósorban a magyar irodalom talán legrangosabb „játékmesternője” is, akinek gyerekversein generációk nőttek fel, s akinek Bors nénije könyv és zenés mesejáték formájában is halhatatlan. A Kolibri Színház előadása, Molnár Piroskával a címszerepben és Novák János muzsikájával, mindmáig fergeteges siker.

Az interneten is nagyon sok Nemes Nagy Ágnes-gyerekvers látható-olvasható, gyakran illusztrációkkal, a Bors néni-epizódoktól a Nyári rajzig, vagy éppen az olyan tél-idézőkig, mint a Hóesésben, a Téli angyal vagy a Tanulni kell, amelynek sorrendben első főszereplői a téli fák. Végül aztán rábukkantam a lehető legünnepibb, a költőnő gyermektelenül is anyaszívű világát elénk hozó, s így hozzá legméltóbb látványra. Ez pedig éppen annak a Faltisz Alexandra festőművész-illusztrátornak a remeke, aki 1994-ben Lázár Ervin A manógyár és Nemes Nagy Ágnes Az aranyecset című könyveinek páratlan „vizuális díszkíséretéért” kapta meg a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa IBBY-díját.

2008-ban, a Holnap Kiadó Mesenaptárának modellértékűen igényes s ugyanakkor játékos Faltisz-képei között megjelent egy viszonylag kevésbé ismert Nemes Nagy Ágnes-vers, a Hét hold mesevilága is. A mindössze hétsoros kis remekművet érdemes kiemelten idéznünk, bár a művésznő szép, kalligrafikus, hófehér betűkkel felrajzolta a kalendáriumban megjelent kép bal oldalára:

HÉT HOLD

Mennyi, mennyi toronyóra!
Kerek arcát idetolja,
könyököl a ház fokára,
– dzimm-dzumm, dzimm-dzumm –
belebámul a szobába.
Furcsa ez az égbolt:
minden este hét hold.

Noha a versben egy árva szó sincs télről, januárról, a szemlélő – ha a szívével is nézi – mégis természetesnek találja, hogy az álmodó kisváros „hét holdja” nem egyéb, mint hét, templomon, városházán, kivétel nélkül változatos „sapkájú” (csúcsukkal hol bohócsipkát, hol királyi koronát formázó) mesebeli épületeken világító, óriási számlapú toronyóra. Ezek a kedves, szinte emberarcú számlapok az esti hóesésben hívogatnak és irányt mutatnak.

Azok pedig, akik – mint Faltisz Alexandra vagy e sorok írója – Pécsett születtek és nőttek fel, jól ismerik ezt a szépséges, most éppen Nemes Nagy Ágnes, január szülötte tiszteletére felidézett téli játékot. Mi, akik az egykori Fünfkirchen, az „öt templom városa” szépségein tanultunk meg látni és láttatni, telente pontosan ilyen hópöttyös, óratorony-holdas képeken ámuldozhattunk egy-egy öreg belvárosi ház emeleti ablakából. Természetesen ez a „más világba repítő csodakép” – hogy egy tizenhat éves lány véleményét idézzem – mindnyájunk közös kincse, s hálát és szeretetet ébreszt bennünk 2022 egyik nagybetűs ünnepeltje, Nemes Nagy Ágnes, s az ő szövegeihez oly méltó „vizuális muzsikát” komponáló festőművész iránt. Remélni merem – s talán már rég kinyitott kapukat döngetek –, hogy a Nemes Nagy-centenárium évében sor kerül különböző korosztályoknak meghirdetett illusztráció-versenyekre, versmondó alkalmakra. Többek között éppen a költőnő egykori iskolájában, a Baár-Madas Református Gimnáziumban, ahol – erre Jancsó Adrienne-nel együtt pontozó egykori zsűritagként emlékszem – évente tartottak Áprily Lajos-szavalóversenyeket az Ágnesnek oly kedves iskolaigazgató és költő emlékére.

Szerző: Petrőczi Éva

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. január 30-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.