Önmagában is csoda, hogy léteznek házasságok – Kerekasztal-beszélgetés a házasságról

A résztvevők Hűvösvölgyi Ildikó színművész és férje, Kisfaludy András filmrendező, producer; Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója és felesége, Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója; Tolnay Lajos szülész-nőgyógyász főorvos és felesége, Tolnayné Csattos Márta gyógypedagógus voltak.

Az est moderátora Mohay Bence sportriporter volt.

A kérdésre, hogy mi kötötte, köti össze a jelen lévő házaspárokat, Ókovács Szilveszter elmondta: a nevezőn kívül összeköti őket a számláló, van négy gyerekük, ami visszaigazolja a frigy létjogosultságát; összeköti őket a kereszténység, a magyarságuk. Máthé Zsuzsa kifejtette: a különbözőségek ellenére is összeköti őket a szeretet és a szerelem, ami elindítója minden házasságnak. A Kossuth rádióban ismerkedtek meg egy adventi összejövetelen, szerelem volt első látásra. Alap volt a hit, és az, hogy a világról nagyjából hasonlóan gondolkodnak, annak ellenére, hogy „Szilveszter katolikus, én református vagyok”.

Kisfaludy András elmondta: nem szeretett volna kardhordozó lenni, itt van Hűvösvölgyi Ildikó, a híres színésznő, mellette a férje. Miközben alapító tagja és dobosa volt a rövid életű, legendás Kex együttesnek. Nem ez tartotta össze őket, az viszont igen, hogy elementáris vágy élt bennük, hogy megpróbáljanak együtt élni. Kisfaludy felidézte: családjában, édesapjának köszönhetően kivételesen erős volt az összetartó erő. Ez abból is fakadt, hogy felvidéki származásúak voltak. Kisfaludy András megörökölte ezt a törekvést. Hűvösvölgyi Ildikó kiemelte a humor szerepét is, ami összeköti őket. Megismerkedésük pillanatától kezdve megragadta az a csodálatos, szeretetteljes légkör is, amely férje családját jellemezte.

Tolnay Lajos emlékei szerint azonkívül, hogy „Márti” nagyon vonzó volt számára, az istenkeresés volt az első lépcső, ami összekötötte őket, aztán a hitre jutásuk, majd az elköteleződés, hogy mindketten segítő munkát végeznek, kölcsönösen támogatták egymást. Csattos Mártának Nehemiás könyvét idézte: mindenki rakja a téglát. Így építették fel ők a házasságukat. Egy falat építettek. Márta is kiemelte, hogy férjével együtt mindvégig kölcsönösen támogatták egymást a munkájukban, de mindehhez nagy segítséget jelentett a háttérben négy gyermekük, akik már felnőttek, kirepültek a családi fészekből. Egyik alkalommal családi kirándulásra indultak volna éppen, amikor érkezett a hír, hogy Tolnay főorvos egyik paciensénél megindult a szülés. Azonnal indulnia kellett. A gyerekek borzasztóan le voltak lombozódva, de édesanyjuk azt mondta nekik: imádkozzunk, hogy minden rendben legyen, utána pedig apa biztosan bevisz benneteket, és megengedi, hogy megnézzétek az újszülött babát.

Mohay Bence kérdésére, mi volt házasságukban a legsúlyosabb eset, amikor felerősödtek a különbözőségek, és csak a megbocsátás jelenthette a kiutat, Tolnay Lajos így válaszolt: egy időben annyira eltemetkezett a munkájában és a reformátusoknál végett szolgálatában, hogy a családjára csak nagyon kevés figyelmet fordított, elveszett időben, energiában. Meg is kérdezte Mártitól: „Na de mit hagyjak el ebből?” „Felőlem akár mindent is elhagyhatsz, de ez így már nem élet” – hangzott a felesége válasza. Tolnay főorvost ez nagyon mellbe vágta, hogy akkor most mindazt, amit együtt felépítettek, félre kellene tenni?! Pedig nem erről volt szó, csak meg kellett húzni azokat a határokat, amelyekkel élhetővé válik ez a konfliktus. Legyenek kiemelt idők egymásra, megkülönböztetett idők a gyerekekre. Ez nem ment egyik napról a másikra. Tolnayné Csattos Márta hozzáfűzte: elment egy aranyos idős nénihez, panaszkodott neki: milyen alapon kell ezt neki elviselnie? „Drágám, hát fele-fele alapon, hiszen házasok vagytok!” – hangzott a válasz. És ez így van, ezen az alapon kezdtek el rajta dolgozni. Nem fordult meg a világ huszonnégy órán belül, de számot vetettek a helyzetükkel, és segítségért kiáltottak: ott van Jézus az egész életük megmentőjeként és megtartójaként. Ő vezette ki őket ebből a helyzetből, de ezt ők is akarták. Csattos Márta elismerte, hogy egy időben kicsit mártírszerepet játszott, de aztán odaállt Isten elé, és azt mondta: „Legyen ennek vége. Lerakom az önérzetemet. Nem akarok igazságot, békességet akarok.”

Ókovács Szilveszter szerint meg kell bocsátani a másiknak, hogy másmilyen. Nem hasonmások, klónok házasodtak össze, hanem két személyiség, különböző jellemvonásokkal, de még az indíttatásuk is más, amit hoztak magukkal.

A házasságban nem kell egyformává válni, a cél inkább az, hogy kiegészítse egymást a két fél.

Máthé Zsuzsa önmagában azt csodának tartja, hogy léteznek házasságok, mert egyébként minden ellene mondana annak, hogy két ember, két különböző batyuval, amit hoz magával, képes egységgé válni. Ez nemcsak a szívben dőlt el, de a fejben is, elhatározás kérdése is. Az pedig, hogy valaki ott van melletted, történjék bármi is, nem cserélhető fel semmivel.

Hűvösvölgyi Ildikó is a biztonságot emelte ki. Elismerte: nem könnyű egy színésznővel együttélni. „András azt mondta fiatalkorunkban, megtalálta élete párját és szerelmét, csak az a baj, hogy színésznő.” Ha úgy tetszik, ők ketten tűz és víz, ő állandóan jön-megy, folyamatosan szerepeket tanul, András pedig ül, nyugodtan, olvas. Nagyon fontos volt, hogy fiatalon találták meg egymást, ő 21, a férje 24 éves volt. Együtt indultak el az életben, mindketten művészi beállítottságúak. Úgy hatottak egymásra, hogy szinte észre sem vették. Hűvösvölgyi Ildikónak rendkívül lényeges volt, hogy míg ő járta az országot – nemegyszer előfordult, hogy havi huszonnyolc fellépése volt esténként –, addig a férje vigyázott, ellátta otthon két kislányukat. Fürdette, pelenkázta, etette őket, és esténként meséket mondott nekik, sokáig a klasszikusokat, majd amikor kifogyott ezekből, ő maga talált ki meséket.

Ezután a gyermekekről esett szó. Mint már jeleztük, a Tolnay házaspárnak négy felnőtt gyermeke van, Kisfaludy Andrásnak és Hűvösvölgyi Ildikónak két felnőtt lányuk, míg Ókovács Szilveszternek és Máthé Zsuzsának három tinédzser és egy kilencéves gyermeke.

Tolnayné Csattos Márta felidézte, hogy tíz évet volt otthon a gyermekeikkel. A legidősebb gyermeküknek három csemetéje van, és az ismerősei neki is feltették már a kérdést, mikor megy már vissza dolgozni. Ő pedig azt válaszolta: szeretném, ha a gyerekeimnek olyan boldog gyermekkoruk lenne, mint amilyen nekem volt. Tolnay Lajos elmesélte: négy gyermekük közül csak egy választotta az orvosi hivatást. Amikor eljött az egyetemre való jelentkezés ideje, próbálták rábeszélni, hogy írjon be valami másik szakot is, de ő azt mondta: „Papa, én négyéves korom óta orvosnak készülök!” Csattos Márta hozzáfűzte férje szavaihoz, gyermekük azt is mondta: „te vagy a példaképem!”

Hűvösvölgyi Ildikóék kisebbik lánya, Zsófi színésznő lett, mint az édesanyja, a nagyobbik lányuktól, Nórától van egy fiúunokájuk. A két lány úgy emlékszik a gyermekkorukra, hogy ő igazi anyuka volt, nem érezték, hogy hivatásából adódóan esténként gyakran van távol. A művésznő is úgy érzi: amikor otthon volt a gyermekeivel, akkor százszázalékosan velük volt. Amikor Nóra lányuk férjhez ment, Ürömre költöztek, és kinéztek egy házat, szemben velük, és azt mondták: anya, gyertek ide, most te tudsz nekünk segíteni, amíg a Bence kicsi még, később pedig, ha megöregedtek, itt leszünk nektek. Ez a legszebb dolog a világon, különösen a mai világban, amikor a fiatalok jelentős része külföldre költözik. Náluk pedig nincs olyan nap, hogy ne beszélnének a gyermekeikkel, legalább telefonon. Hűvösvölgyi Ildikó nem aggódik a jövő miatt, ahogyan mindig, most is feltétlenül bízik az isteni gondviselésben. Kisfaludy András elmesélte: ifjúkorában megvolt neki Kassák Lajos Ma című folyóiratának összes példánya, bekötve. Amikor azonban udvarolt Ildikónak, nem volt pénze, de azt mégsem engedhette meg, hogy ő fizessen, ha elmentek valahová, ezért nyolcezer forintért eladta az értékes gyűjteményt. A hetvenes évek közepén ez nagy pénz volt. Néhány évvel ezelőtt a kisebbik lányuk azzal lepte meg, hogy megvásárolta egy antikváriumban a négy kötetben őrzött folyóiratot.

Máthé Zsuzsa úgy véli: nem is annyira a gyermekekre fordított idő mennyisége számít, hanem, hogy az minőségi idő legyen. Ókovács Szilveszter leszögezte: a házastársak dolga a továbbadás, és aztán majd felnőve a gyerekek feladata is ez. Megemlítette Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony című operáját, amelynek magyarországi ősbemutatója 2014-ben volt az Operaházban, és az idei szezonban hamarosan újra játszani fogják. Ez a zenedráma arról szól, hogy a szellembirodalom királyának lánya dajkája segítségével emberré szeretne válni, ezért próbálják megszerezni egy földi asszony „árnyékát”, értsd a szülőképességét. Hofmannsthal szövegkönyve egy szimbolikus távol-keleti történet, amelynek az önfeláldozás árán egyfajta keresztény értékrendű végkicsengése van. A végén mindkét újra egymásra találó párnak születhet gyereke. Kívülről egy koralldallam hallatszik be, a szöveg pedig: „Ti házaspárok, ti szerelmesek, nem azért fekszetek egymás karjába, és nem is azért rendeltettetek egymásnak, hogy önmagatokért legyetek, hanem olyanok vagytok, mint a kifeszített ívű híd, amelyen át a lelkek az életbe jönnek.” A meg nem született gyerekek kara erre ráfeleli: „Apa, anya, engedjetek megszületnem!” Az Operaház igazgatója megjegyezte: a legkisebb gyermekük két héttel a 2014-es bemutató előtt született, felesége a kis újszülött lányát a karjában tartva hallgatta meg a zeneművet.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír