Oratio super populum

A Római misekönyv új kiadásában a böjt minden napján megtalálható a miseszövegek végén egy áldás, amit a liturgia vezetője Isten népe fölött imádkozhat. Már az áldozás utáni könyörgés is olyan áldás – az ókori Egyház liturgiájában talán még az is volt –, amit a liturgia zárásaként imádkoztak. Jogosan merül fel a kérdés: miért szükséges még egy áldás? Mikor és hogyan keletkeztek ezek a szövegek? Hogyan használjuk őket?

Ezt az ősi gyakorlatot az ókor végéről ránk maradt szertartáskönyvekből ismerjük, amelyek ad populum (Gelasianum) vagy super populum (Gregorianum) néven említik. Ezeket az áldásokat feltehetően azok kapták, akik nem részesedtek az eucharisztiában, de húsvétra készülve jelen voltak a keresztény közösség liturgiáján. Ők lehettek a keresztségre készülő katekumenek, de az áldások bűnbánati jellege miatt valószínűbb, hogy inkább a bűnbánattartók csoportjára kell gondolnunk, akik nagycsütörtökön kapták meg a püspöki kézrátétellel a feloldozást és a kiengesztelődést.

Metzi Amalarius (†853) az áldozás utáni könyörgést záróáldásnak (ultima benedictio), a nép fölött mondott könyörgést pedig a záróáldást követő áldásnak (ulterior ultima benedictio) nevezi. Feltételezzük, hogy ekkor már az egész gyülekezet fölött imádkozták azt. A jelenlegi Római misekönyv harmadik kiadása nagyböjt hétköznapjaira (ad libitum) és vasárnapjaira is hoz a nép fölött mondott áldásszövegeket hamvazószerdától egészen nagyszerdáig, ezzel kísérve húsvéti készületünket.

A misekönyv ajánlása szerint a szentmise, az igeliturgia vagy a zsolozsma végén, „a nép elbocsátásakor a pap a nép felé fordulva, kitárt karral imádkozza a könyörgést”, amit a pap vagy a diakónus a „Fogadjátok alázatos lélekkel az Úr áldását!” felszólítással is bevezethet.

Az áldások tematikája nagyböjti és bűnbánati: a bűnbocsánat, a szív megváltozása, Isten óvó-védelmező karjának biztonsága az, amiért könyörgünk. Az áldást mindig Isten népére kérjük, amelynek teljes jogú tagjai leszünk a beavatás szentségeiben, és amelynek többi tagjával együtt kiengesztelődést nyerünk a feloldozásban.

Fotó: Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet

Magyar Kurír