Pázmány helye korának legnagyobbjai között van – Bemutatták az Universitas Kiadó két új kötetét

A résztvevőket Kránitz Mihály, a PPKE HTK dékánja köszöntötte. Kiemelte: a két könyv bemutatása az egész egyetemet büszkeséggel tölti el. Az alapító bíboros személyiségének, életművének hatása meghatározó az egyetem oktatói, hallgatói számára is, hiszen ahogy egy család számontartja elődeit, nekünk is így kell visszagondolnunk az 1635-ös nagyszombati alapításra és magára az alapítóra. Hozzátette: Pázmány Péter neve védjegy, garancia a magyar és a külföldi szellemi életben. Felidézte, hogy nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1935-ben a magyar Országgyűlés a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapításának háromszázadik évfordulóján jubileumi törvényt alkotott, amely méltatta az intézménynek a magyar művelődéstörténetben betöltött kiemelkedő szerepét.

Az egyetem immár 385 éves; az alapító, Pázmány Péter 450 éve született. Ez a kettős jubileum alkalmat ad arra, hogy az értékes szellemi hagyatékot, ami művekben és intézményekben nyilvánul meg, közelebb vigyük a ma emberéhez. Legyen a mai kettős könyvbemutató is alkalom a Pázmány Péter bíboros által nagyra tartott szellemi növekedésre – mondta Kránitz professzor.

Hargittay Emil irodalomtörténész Pázmány Péter írói módszere: a Kalauz és a vitairatok újraírása című könyvét Bitskey István Széchenyi-díjas egyetemi tanár, az MTA tagja mutatta be. Felidézte: Pázmány Péter művei kritikai kiadásának szakmai irányítását a Hargittay Emil vezette munkacsoport vállalta. A szándék az 1998-ban Piliscsabán rendezett konferencián fogalmazódott meg, és ennek nyomán az új évezred elejétől folyamatosan jelentek meg az új sorozat kötetei: 2019-ig nyolc vitairat és az imádságoskönyv kritikai kiadása, összesen tíz kötet került ki ebből a műhelyből. Az új kritikai kiadás előrehaladása markánsan jelezte, hogy a teljes szövegegyüttes megjelenésével árnyaltabb kép fog kirajzolódni Pázmány írói munkásságáról, módszeréről és az egyes művek közötti kapcsolatokról. Hargittay Emil monográfiája pregnáns bizonyítéka annak, hogy az eddig egymástól elkülönítve vizsgált művek közötti összefüggések, áttételek, korrekciók, kiegészítések vagy éppen rövidítések, újabb és újabb források bekapcsolása a katolikus argumentációs bázisba az írói módszernek és a szövegszervezési eljárásoknak az eddigieknél jóval árnyaltabb megismerését és jellemzését teszik majd lehetővé. Hargittay Emil monográfiájában Pázmány Péter vitairatainak belső összefüggéseit tárgyalja és tárja fel az írói módszer változása, fejlődése, meghatározása érdekében.

Bitskey professzor rámutatott: a monográfia világosan megmutatja, hogy a Pázmány Kalauza (Isteni igazságra vezérlő kalauz – a szerk.) nem tisztán teológiai traktátus, de nem is csupán egy monumentális vitairat, hanem mindkét műfaj jegyeit hordozó gyakorlati útmutató azon keresztények számára, akik meg akartak erősödni a katolicizmusban, vagy éppen a korszakban nem ritka felekezeti ingadozás talaján álltak. A tudós előadó feltette a kérdést: Melyik az igazi Pázmány: a grazi teológiaprofesszor; a jezsuita hitvitázó; a térítő; az imádságszerző lelkiatya; a magyar próza virtuóza; a bíboros Cicero; az Egyházát újratervező főpásztor; az ország főkancellári tisztét betöltő politikus; a magyarság sorsáról, megmaradásáról felelősséggel gondolkodó államférfi; az egyetemalapító; vagy a pápaság és a Habsburgok között egyensúlyozó diplomata? Jelen monográfia olvastán kecsegtető lenne Pázmány irodalmi munkásságát emelni az első helyre – mondta Bitskey István. Éppen Hargittay Emil figyelmeztet azonban arra, hogy szétválaszthatatlanul összefonódnak a jezsuitából lett érsek tevékenységének különféle szálai, koherens egységet alkotnak életművének egymástól látszólag távoli, elkülönülő szálai. Pázmány helye a korszak legnagyobbjai között van – emelte ki a Széchenyi-díjas irodalomtörténész. Hozzátette: Hargittay Emil munkája igazolja azt a tapasztalatot, amely szerint az irodalomtörténeti monográfiák közzétételére nem csupán azért van szükség, hogy összefoglalva, egységbe rendeződve álljanak előttünk az elért eredmények, hanem azért is, hogy a fehér foltok előtűnjenek, a további kutatási irányok körvonalazódjanak. Jelen esetben evidenciának mutatkozik a kritikai kiadás folytatásának kívánalma, hogy ennek eredményeként a maga komplexitásában mutatkozzon meg a főpap, a teológus, a politikus és a páratlanul termékeny író, a magyar próza atyjaként emlegetett Pázmány Péter szellemi teljesítménye. Az ehhez vezető úton Hargittay Emil kötete megkerülhetetlen állomás, a kutatástörténet kiemelkedő teljesítménye, ami az elemzett anyagon túl a magyarországi textológia számára is rendkívüli tanulságokkal szolgál.

A Horváth Csaba Péter által sajtó alá rendezett Öt szép levél – Öt levél című kötetet Gábor Csilla egyetemi tanár, az MTA külső tagja mutatta be. Kifejtette: a Pázmány Péter Művei sorozat 10. kötetét tartjuk a kezünkben, a kiadványsorozat első volumene, a Felelet pedig éppen húsz évvel ezelőtt, 2000-ben látott napvilágot. Érdemes tehát ezt a mostani megjelenést Pázmány Péter születésének 450. – jubileumi – évfordulója keretében egy „miniünnepként” felfogni, és rövid számvetést rögtönözni. Ha átlagolni szeretnénk, két évre jut egy megjelenés, persze ez nem ennyire egyenletes. A professzor asszony rámutatott: a sorozatszerkesztő Hargittay Emil kezdettől fogva csapatmunkában gondolkodott, segítői közül felsorolta többek között Ajkay Alinkát, Bajáki Ritát, Báthory Orsolyát.

Gábor Csilla elmondta: a sorozat e legújabb kötete egyazon mű két szövegváltozatát, más megközelítésből két önálló művet tartalmaz a hozzá tartozó szövegkritikai és tárgyi jegyzetekkel, valamint különféle mutatókkal együtt, a szöveget gondozó és a jegyzeteket készítő Horváth Csaba Péter megjegyzését parafrazeálva: a korábbi Pázmány-művek kritikai kiadásának módszertanát követve. A szerző tömören ismerteti a jegyzetekhez készített bevezetésben a két szöveg létrejöttének körülményeit (beleértve az 1604–1606-os Bocskai-féle felkelést és az 1606–1608-as második hajdúfelkelést és azok ideológiai alapját), a művek kiadását és utóéletét, és a szakirodalom eddigi megállapításait kiegészíti azzal, hogy e levelek nemcsak fiktívek, hanem egyben nyílt levelekként is értelmezhetők; a mű a korabeli Magyarország valláspolitikai megosztottságára és a Katolikus Egyház időszakos hazai térvesztésére is reflektál, illetve a protestáns fél méltóságának csorbításával kíván morális előnyt szerezni. Az irodalomtörténész arra is kitért, hogy a sorozat szerkesztésének immár nyilvánvaló alapelve szerint a szövegek betűhív átírásait kapjuk, a helyesbítéseket jelző szövegkritikai jegyzetekkel ellátva. Összességében olvasóbarát kommentárrá állt össze ez az anyag, amely nem csupán a további kutatást segítheti hatékonyan, hanem oktatási céllal is kiválóan használható, mivel tekintettel van a mai megváltozott műveltségszerkezetre.

A könyvbemutató után kerekasztal-beszélgetés következett, Ajkay Alinka, Bajáki Rita, Báthory Orsolya, Hargittay Emil irodalomtörténészek és Tusor Péter történész részvételével. A téma az idei, 450. jubileumi év tervei és a Pázmány-kutatások helyzete volt.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír