Pillanatképek a szentegáti cserkésztábor lelkinapjáról

Július 9-én, szombaton lelkinapot tartottak a táborban, kora délután, fél kettőkor érkeztünk meg, kocsival, Lambert Attila fotós kollégámmal együtt. A főútról egy göröngyös, szűk útra fordultunk, a három-négy kilométeres utat csaknem tíz percig tettük meg. Félúton felvettünk egy szemüveges, rokonszenves, hosszú hajú, Ádám nevű fiatalembert. Nem viselt cserkész egyenruhát, de tömött hátizsákja egyértelművé tette, hogy az úticélunk azonos. Azonnal szóba elegyedtünk. Ádám huszonegy éves, hat-hét éve cserkész, most érkezett meg az idei táborba. Egy évet járt az orvosi egyetemre, de hamar kiderült, hogy túl gátlásos ehhez a hivatáshoz, ha a gyakorlaton injekciót kellett beadnia a betegnek, előbb bocsánatot kért tőle, és csak utána szúrta meg, óvatosan azt is, ne nagyon fájjon. Át is iratkozott pszichológiára, az első évet már befejezte. A cserkészettől nem tud elszakadni, ma már őrsvezető, és néhány társával együtt kidolgozott egy új, a régi szabályzattól eltérő, humánus módszert. Ádám egyébként pszichoterapeuta szeretne lenni.

Megérkezve a táborba Ádámot azonnal legalább hárman-négyen üdvözlik, a legnagyobb örömmel. Hónapok óta nem látták egymást, és a korábbi, közös élmények hatása roppant erős.

A Magyar Cserkészszövetség (MCSSZ) egyébként Magyarország legnagyobb ifjúságnevelő szervezete, jelenleg több mint 14 ezer taggal működik. Az MCSSZ több megyére kiterjedő kerületekre oszlik.

A VI. Dél-dunántúli Cserkészkerület elnöke, Várdai Levente tizenkét éve cserkészkedik, a pécsi tízes számú cserkészcsapat tagja. Történész-muzeológusként dolgozik a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, jelenleg a doktoriját végzi. Kamaszként került kapcsolatba a cserkészettel, az osztálytársai révén, de a testvérei is cserkészek voltak. Eleinte nem gondolta volna, hogy ilyen sokáig lesz cserkész, de itt megtalálta a közösségét, és a helyét a világban. Megélheti itt a hitét, barátokra lelt, feladatokat kapott, így fejlődni is tudott. Számára ez életforma, hosszú távon is szeretne cserkészkedni. Úgy érzi, hogy cserkészként tud valami jót és szépet adni a szűkebb közösségének és a magyar társadalomnak is, a jövő generációjának, akár a vallás, a közösség megélésében vagy a természet szeretetében.

A VI. Dél-dunántúli Cserkészkerület nagytáborában vagyunk. Ez a cserkészkerület Baranya, Somogy, Tolna megye területét fedi le, a központ Pécs, itt él cserkészeink hatvan százaléka – mondta el Levente a jelenleg zajló táborról. – A régió jelenleg 1400 aktív cserkésszel rendelkezik, de ezenfelül több száz felnőtt cserkész és családjaik kapcsolódnak hozzájuk. A régióban működő cserkészcsapatok ötévente szerveznek egy közös táborozást, egyébként minden évben külön-külön táboroznak valamelyik erdőben.

A mostani, tíznapos közös tábor nomád jellegű, sátoroznak, közösen alakítják ki a szükséges dolgokat, a konyhát, az alakuló teret, ahol a reggeli és esti szertartásaik vannak, kiscsoportokban felépítik az őrsi körleteket. Vannak kézmosók, az eszközeiket csajkákban tárolják. Egymástól elszórva, egy-két kilométeres távolságon belül táboroznak a cserkészcsapatok. Körülbelül kilencszázan vannak jelen, az ötödikesek – tehát 10-11 évesek – a legfiatalabbak, egyetemisták és fiatal felnőttek a legidősebbek. A 20–28 éves korosztály szervezte meg az egész tábort, teljesen önkéntes alapon, pénzt nem kaptak érte, mindenki a saját idejét teszi bele, hogy minden zökkenőmentesen működjön.

Azzal kapcsolatban, hogy egyesek idejétmúltnak, túlzottan katonásnak tartják a cserkészetet, a kerületi elnök kifejtette: ez nagyon túlzó álláspont. Az tény, hogy használnak alaki gyakorlatokat, mert ha több százan vannak, akkor lehetetlen irányítani az embereket a szükséges keretek nélkül, kell, aki vezényel, merre menjünk. Nem ezen van azonban a hangsúly, mindez csak arra szolgáló keret, hogy megtöltsék tartalommal a napjaikat.

Egymásból táplálkoznak hitben, lelkileg, szellemileg. A lelkiség mindvégig fontos, nem csak a lelkinapon. A reggelt nyitóimával indítják, este záróimával zárják, napközben felolvasnak a Bibliából vagy szabadon imádkoznak. Fontos az önismeretre nevelés, az elcsendesedés, hogy a gyerekek figyeljenek magukra, ismerjék fel, mi a jó, mi a rossz. Igyekeznek kreatívak lenni, hogy a táborban résztvevők tudjanak meríteni az itt átélt élményekből otthon, a hétköznapokban, a munkahelyükön, a családjukban, vagy éppen egyedül.

A lelkinap főszervezője, Horváth Sarolta elmondta, komoly kihívásnak tekintette, amikor megtudta, hogy közel ezer főnek kell lelkinapot szerveznie, hirtelen nem tudta, miképp valósítható meg, hogy mindenki ajándékként élje meg ezt a napot. Kapott azonban munkatársakat, így Molnár Attila somogyhárshágyi plébánost, ketten gondolták át az egészet, milyen megoldások lennének a legjobbak. Igyekeztek az altáboroknak az egész tábor idején segítséget nyújtani, akár konkrét imádságokkal vagy gyónási lehetőségekkel. A lelkinappal kapcsolatban pedig megbeszélték, hogy jó lenne egy nagy előadás, emellett pedig bontsák le a csapatokat kisebb egységekre, tekintettel azokra, akiket az interaktív foglalkozások kötnek le, legyenek beszélgetések, önismereti játékok, dramatikus műhelyek. Horváth Sarolta az ország több pontjáról hívott előadókat és műhelyvezetőket, hogy ne csak a megszokott emberekkel találkozzanak a cserkészek, hanem legyen lehetőség a megújulásra. Ezzel kapcsolatban a főszervező kifejtette: a cserkésztábor a cserkészév csúcspontja, ez lelkileg is így van. Sok cserkésznek ez ad erőt, itt tud elmenni gyónni, itt vesz részt bátran a szentmisén. Az imádságnak természetesen kiemelt szerepe van a táborban, hogy a cserkészek minél jobban elmélyedjenek a hitükben.

Horváth Sarolta 2014-ben csatlakozott a cserkészekhez. Jelenleg a Sapientia főiskolára jár, hittanár szakra, amit abszolút a hivatásának tekint. Ma már nem kapcsolódik be olyan aktívan a cserkészprogramokba, mint korábban, de a mondás szerint aki egyszer cserkészfogadalmat tesz, az egész életében cserkész marad. Ezért ha meglát egy sátrat, vagy valaki úgy köszönti, hogy jó munkát, a vére mindig felbuzog, magáénak vallja ezt a mozgalmat, és a háttérből továbbra is segíti a cserkészek munkáját. A cserkészet önállóságot jelent a számára, felelősségtudatot és talpraesettséget. A hitéhez is itt kapott bátorítást, emellett nagyon fiatalon komoly feladatokat, mellé képzést is, és ez lelkesítette: vagányul lehet élni, szabad kockázatot vállalni, egy kicsivel mindig többre törekedni, és akkor úgyis megkapjuk hozzá az erőt. Az pedig, hogy itt vannak most is, csaknem kilencszázan ebben a táborban, azt mutatja, hogy a cserkészet fölött nem járt el az idő.

Tóth Márton, a Magyar Cserkészszövetség kommunikációs vezetője magyar–történelem szakra jár az ELTE-re. Elmondta, van egy Mustármag nevű, országos szervezet, az MCSSZ lelki nevelésben részt vevő munkacsoportja, ennek egyik tagjaként is van itt jelen.

Aznap délelőtt és délután is tartottak egy-egy programblokkot a Szentlélek hét ajándékáról, ez egy ajándékforgó volt. A cserkészmódszertant ötvözték az Egyház tanításával, azzal a céllal, hogy aki részt vesz ebben, gazdagodjon. Kapott mindenki egy „Szentlélek-útlevelet”. Minden egyes állomásnál akartak egy kis impulzust adni a résztvevőknek. A jámborság vagy az istenfélelem például nem mindenki számára magától értetődő. Igyekeztek ezeket körüljárni, de nem a papok szerepét szerették volna kisajátítani, sokkal inkább az a fontos, hogy az Egyháznak van katekézise, egy közös tudás, amellyel mindenki rendelkezik, mindenki megismerheti azt. Minden állomásnál volt néhány szó a Szentlélek konkrét ajándékairól, majd gyakorlatok következtek. Ezek között volt, amelyik az ember–ember kapcsolatra reflektált, bizalomjátékokat játszottak, páros gyakorlatokat a meghallgatásról, vagy arról, kinek mi fontos ahhoz, hogy jó kapcsolata legyen. Ezután áttértek az ember és Isten kapcsolatára. Rádöbbentek arra az egyébként nyilvánvaló tényre, hogy ugyanazok a dolgok fontosak az ember–ember kapcsolatban, mint az ember–Isten kapcsolatban, így a szeretet vagy a bizalom kérdése. Közös gondolkodásra hívták a fiatalokat.

Az istenfélelemmel kapcsolatban például Tóth Márton megkérdezte a cserkészeket, mi jut erről eszükbe. A kérdés további kérdéseket generált:

Mi kell ahhoz, hogy valóban jóban legyek egy baráttal, egy osztálytárssal, egy cserkészvezetővel? Minőségi idő együtt töltése, hogy meglegyen a bizalom. Rendben, és a Jóistennel kapcsolatban odafigyeltek ezekre?

Nagy rácsodálkozás volt a válasz, hogy a Jóistennel kapcsolatban ugyanezek a fontosak, innen pedig már csak egy lépcsőfok volt kibontani: az istenfélelem pont arról szól, hogy az a kapcsolat, amelyet szeretnénk erősíteni ezek által, ne sérüljön. Olyat nem mondok, hogy barátságféltés, de ez a megfelelője az istenfélelemnek. Ha nem fektetek egy emberi kapcsolatba elég időt, energiát, akkor az sivárrá válhat. Ugyanez jellemző a Jóistennel való kapcsolatunkra is. Nagyon érdekes volt látni, hogy nem magától az Istentől félünk, hanem az anya fiával szembeni féltő szeretetéhez hasonlóan, féltő szeretettel tekintünk a szeretetkapcsolatra magára, és inkább a bűntől való félelem ez a félelem. Többen leírták, hogy szeretnék jól érezni magukat a Jóisten és a többi ember társaságában. Ugyanaz a szeretetdinamika működik a többi emberrel, mint a Jóistennel való kapcsolatomban.

Felföldi László pécsi megyéspüspök mint régi cserkész, elmondta, nagyon örül, hogy itt lehet, feléledtek benne az emlékek, a kiképzése ugyancsak egy erdő közepén, egy nomád táborban történt. Boldog, hogy itt vannak a fiatalok, nagyon bízik bennük, abban, hogy tudnak együtt gondolkozni, dolgozni, reméli, bekapcsolódnak az ifjúság munkájába, nevelésébe, ebben szeretné erősíteni őket, egyúttal hívni is őket erre.

A főpásztor kifejtette: az emberi kapcsolat a legősibb, az emberi közösség a legalapvetőbb. Ezért az egymásra figyelés, a közösség léte soha nem lehet idejétmúlt, hanem mindig élő, ami igaz a nagy múlttal rendelkező, szervezett cserkészetre is.

Felföldi László felidézte, hogy amikor a Pécsi Egyházmegye élére került, megkérdezték tőle, mit gondol a jövőről. Válasza így hangzott:

A föld dönt, hogy mit lehet abba ültetni, úgy látszik, hogy ez a terület a cserkészetnek jó talaj, gyönyörűen virágzik itt. Ezt kell nekünk erősíteni, mert ha azt látjuk, hogy itt életképes, akkor ebben van a jövő reménye.

Az, hogy a cserkészek döntő többsége fiatal, pozitívan hathat a jövő Egyházára is. Az Egyházat vagy a fiatalok fogják megújítani, vagy nem fog megújulni.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír