Roger testvér: Isten csak szeretni tud

Roger testvér szerint ha belelátnánk az emberi szív mélységeibe, meglepődve tapasztalnánk, hogy az emberben lelke legmélyén ott él egy várakozás. „Csendesen vágyakozik arra, hogy újra kapcsolatba kerülhessen Teremtőjével.” Az evangéliumban választ találunk erre a várakozásra. Szent János így fejezi ki ezt: „Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött” (1,9). „Ez a világosság a feltámadt Krisztus világossága. Még ha nem is tudatosul bennünk, ő mindenkihez közel marad… A feltámadt Krisztus ma mindegyikünkben ott él a Szentlélek által.”

A Taizéi Közösség alapítója hangsúlyozza, hogy Krisztus senkit sem kényszerít arra, hogy szeresse őt, ő viszont előbb szeretett minket. Krisztus mindenki mellett ott áll, „egyszerűen, szegényen. Életünk sivár eseményeiben éppúgy jelen van, mint gyengeségünk és törékenységünk idején. Szeretete örökkévaló jelenlét.”

Roger testvér emlékeztet rá: Jézusnak a farizeus Nikodémusszal folytatott beszélgetéséből megérthetjük, hogy Krisztus nem azért jött a világra, hogy elítélje azt, hanem hogy általa minden ember üdvözüljön és kiengesztelődjön (Jn 3,17). Mégis előfordul, hogy az emberi szívbe félelem költözik. Márpedig a hit egyik legnagyobb akadálya, ha attól félünk, hogy Isten elítéli az embert. Isten azonban nem kényszeríti rá magát senkire a megfélemlítés eszközeivel, Krisztus még akkor sem fenyegetett senkit, amikor bántalmazták, sőt, a kereszten gyilkosaiért imádkozott. Roger testvér figyelmeztet: Ha Istent a büntetéstől való félelem miatt kellene szeretnünk, akkor az nem lenne szeretet. Isten azonban „újra és újra átölel minket irgalmasságával. Megbocsátásának szálaiból szövi életünket, akár egy szép ruhát. A bizonyosság, hogy Isten megbocsát, az egyik legnagyszerűbb evangéliumi igazság, ahogy azt Szent Pál apostol írja a Kolosszeiekhez írt levelében: „Krisztussal együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta a halottak közül. Vele együtt titeket is, amikor halottak voltatok vétkeitek és tetteitek körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket” (2,12-13).

Isten irántunk érzett határtalan szeretete azonban nem jelenti azt, hogy elkényelmesedhetünk, az evangélium ugyanis felforgatja az életünket. Krisztus a Szentlélek által eléri azt is, ami a leginkább nyugtalanít önmagunkban. „Az elérhetetlent is eléri, olyannyira, hogy jelenléte belső sötétségünket is eloszlathatja.” Roger testvér felidézi: egyszer egy fiatalember kérdésére azt válaszolta, nem tudja, képes-e megmutatni nekik az Istenhez vezető utat. Elmesélte azonban, hogy gyermekkorában évekig ágyhoz kötötte a tuberkulózis. Így volt ideje olvasni, elmélkedni, és lassan felismerte: Isten olyan szolgálatra hívja, amely az egész életre szól. Megérintve a halál gondolatától, már igen korán megérezte, hogy nem a testnek, hanem a lélek legmélyének van szüksége gyógyulásra. „A szívet pedig mindenekelőtt az Istenben való alázatos bizalom gyógyítja meg. A betegség évei alatt megértettem, hogy a boldogság forrása nem a különleges adottságokban vagy a könnyű megoldásokban keresendő, hanem az alázatos önátadásban.” Idézi az idős XXIII. János pápát, aki rengeteg lelki és fizikai szenvedésen ment keresztül, ennek ellenére Szalézi Szent Ferenccel együtt vallotta: „Madár vagyok, amelyik tüskés bokorban énekel.” Roger testvér hozzáteszi: „Töviseink ellenére mi is örömöt szeretnénk sugározni másoknak. Nem akármilyen örömöt, hanem annak az élménynek az örömét, hogy Krisztus minden embert egyetlenként szeret.”

A Taizéi Közösség alapítója kiemeli a személyes tanúságtétel példájának fontosságát is. Az I. világháború alatt anyai nagyanyja menedéket kereső embereket bújtatott otthonában. Ennek inspiráló ereje volt Roger testvér számára, amikor elhagyta Svájcot, és édesanyja szülőhazájában, Franciaországban telepedett le azzal a szándékkal, hogy egy közösséget hozzon létre. „Ismét háború dúlt, és biztos voltam abban, hogy segítenem kell azokon, akik megpróbáltatásokon mentek keresztül.” Ugyanilyen, életre szóló példát jelentett Roger testvérnek kezdetben zongoraművésznek készülő Genevieve nevű nővére, aki egész életét a háború következtében szüleiket, családjukat elveszített gyermekek gondozásának, nevelésének szentelte.

Roger testvér kitér arra is, hogy a hívő embert is kínozhatják kétségek, rátörhet a rosszkedv, az unalom, a kiábrándulás. Ilyenkor mindent „újra és újra a Szentlélekre” kell bíznunk, és ezáltal ismét felébredhet bennünk a remény. Arról pedig soha nem szabad elfeledkeznünk, hogy sem a kételkedés, sem Isten látszólagos hallgatása nem vonja meg tőlünk az ő Szentlelkét. „Isten azt kéri tőled, hogy fogadd be szeretetét, és egészen egyszerűen bizalommal hagyatkozz Krisztusra.”

Roger testvér 2015. augusztus 16-án, 90 éves korában halt meg, tragikus körülmények között: az esti imádság közben megölte egy zavarodott elmeállapotú asszony. Ez a gyilkos tett azonban semmit nem változtatott a Taizéi Közösség lelkiségén. Az eltelt tíz évben a közösség tagjai az új prior, Alois testvér vezetésével az alapító Roger testvér szellemében hirdetik és élik Krisztus egyetemes, mindenkire kiterjedő irgalmas szeretetét.

(Vigilia Kiadó, 2016.)

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír