Sopron középkorából – Régi-új pompájában a Szent Mihály-templom

A kora középkor szokásainak megfelelően a temetőben építették fel az istenházát, így az erődített városfalon kívülre került. Az évszázadok során felépült körülötte a város, közvetlen környékén a szőlész- és borászgazdák telepedtek meg. A bécsi Grinzing hangulatára emlékeztető gazdanegyed, a Wieden házai közül kimagasodik Sopron legrégebbi temploma.

Építésének kezdetei a régmúltba nyúlnak. A mai templom helyén a kutatók feltételezése szerint már a keresztény avarok is szentélyt emeltek, és a XIII. században ennek a falaira kezdték építeni a Szent Mihály-templomot, román stílusban.

Első írásos említése 1278-ból való. Sokáig formálódott, a XV. században végül gótikus templomként készült el. A főhajót díszítő oszlopfők és konzolok, az égbe törő gótikus kőbordák lendülete a középkori mesterek tudását dicséri. Ahogy a város egyre nőtt, a templomot is bővítették; előbb két-, majd háromhajóssá építették át, 1484-re készült el teljesen. Felszentelésén a feltételezések szerint Mátyás király is részt vett. Ebben az időben húsz oltára lehetett (céholtárok), melyek felbecsülhetetlen értékű gótikus szobrait 1608 után a képrombolók kidobták a templomból és elégették. A Mátyás korabeli gótika művészi alkotásainak egyetlen megmaradt emléke egy fafaragású Szűz Mária-szobor az 1460-as, 1470-es évekből.

Sokat megélt a város védőszentjéről elnevezett templom. 1529-ben, amikor a török veszély már közelről fenyegette a települést, a soproniak le akarták bontani a templomot, nehogy az ellenség a tornyából lőhesse a belvárost. Az épületet két határozott fellépésű papja mentette meg a lerombolástól.

1567-től 1584-ig a katolikusok és a protestánsok közösen használták a templomot, majd 1606-tól 1674-ig Luther követői imádkoztak a falai között. Erre az időszakra esett, hogy Bocskai hajdúi feldúlták a templomot, és elpusztították oltárszobrait, bosszúból azért, hogy a város nem volt hajlandó megnyitni előttük a kapuit. 1674-től ismét a katolikusoké lett a templom. Az 1676-os óriási tűzvész megkímélte ugyan az épületet, de 1728-ban az egész tetőzet leégett. A helyreállítás után barokk berendezést kapott a templom, 1740-ben pedig új főoltárral ékesítették. A monumentális barokk építmény leginkább a soproni domonkos templom főoltárával rokon. Idősebb Storno Ferenc tervei alapján a templomot a XIX. században felújították.

Ekkor újra cserélték a korábbi főoltárt is, amely szobraival együtt a burgenlandi Jois am See (Nyulas) község plébániatemplomába került – derül ki Veress Ferenc művészettörténésznek a templom történetéről szóló írásából.

A Magyarok Nagyasszonya harcba vezeti Szent Mihályt a törökök ellen címet viselő, 1739-ben készült eredeti oltárkép alkotója a vásznon olvasható szignó szerint Bartholomeo Altomonte.Anápolyi származású 1693 és 1779 között élt művész egy, Közép-Európában tevékenykedő festődinasztia tagja volt. A Szent Mihály-templom oltárához festett képén az európai barokk művészet színvonalán festi meg magyar témát: Mária, Magyarország védasszonya Mihály arkangyalt küldi segítségül a török ellen. Bár a török kiűzése 1739-re már lezárult, a soproni oltárképnek mégis volt aktuális üzenete: III. Károly császár ugyanis ekkoriban vezetett egy sikertelen balkáni hadjáratot a török ellen. A festményről tudni kell, hogy nem került Nyulas templomába az oltárépítménnyel együtt, hanem először a katolikus konvent dísztermének mennyezetén helyezték el. 1950-ben visszavitték a soproni Szent Mihály-templomba, ahonnan 1976-ban a Magyar Nemzeti Galériába szállították, restaurálásra. A jelenlegi felújítás során térhetett vissza a soproni Szent Mihály-templomba, akárcsak Schramm Lukács Szent Jakab prédikál című olajképe, amely az északi falat díszíti.

A barokk templom felújítása a XIX. század közepén kezdődött. Mai megjelenése ennek a neogótikus rekonstrukciónak az eredménye. Idősebb Storno Ferenc tervei alapján az épület gótikus jellegét igyekeztek visszaállítani a korszakban uralkodó historizmus szellemében, amely bátran alkalmazta egyidejűleg a különböző történelmi korstílusok jellemzőit. Elsősorban az egyházi épületek esetében előszeretettel fordultak az építészek a neogótika felé, amelyre a gótizáló romantikával ellentétben a nagyobb stílushűség jellemző: igyekeztek az eredeti állapotot szem előtt tartva visszaépíteni az épületrészeket. A Szent Mihály-templom jelentős középkori előzményekkel bír, és Storno ezeket tiszteletben tartva végezte a rekonstrukciót.

A jelenlegi átfogó felújítás a XIX. századi rekonstrukciót vette alapul, de korábban láthatatlan kincseket is talált. A szétbontott padok alatt több száz éves kőpadlóra leltek, a vakolat mögül régi festések bukkantak elő. Feltártak többek között egy gyönyörű gótikus ablakot és fülkét is. A XIX. századi felújításkor színes ablakok kerültek a mérművek közé. Alkotójuk – Storno tervei alapján – Wilfing József volt, az üvegmunkákat Gruber Alajos soproni üveges mester végezte. 

A mostani felújítás során restaurálták a templom legrégebbi és legértékesebb műalkotását, a Madonna-szobrot, melynek kalandos története egybeesik a temploméval. A reformáció idején az evangélikusok a padlásra száműzték. 1674-ben, amikor a katolikus visszakapták a templomot, megtalálták a középkori Madonna-szobrot. Zichy György plébános egy jezsuita atyának ajándékozta, aki később a bécsi papnevelde rektora lett. A Pázmáneumban különös tisztelet övezte a szobrot. A nagy bácsi pestisjárvány idején előtte imádkoztak a kispapok, és a szemináriumban nem voltak áldozatai a rettegett fekete halálnak.  A Pázmáneumban tanult Simor János, a későbbi győri megyéspüspök is, aki kispap korából jól emlékezett a Madonna-szoborra. Amikor a XIX. századi felújítás véget ért, visszahozatta az értékes alkotást Sopronba. A legkegyelmesebb Szűzanyát, a remény anyját ábrázoló szobor (Clementissima) máig őrzi eredeti szépségét, és a templom egyik legfőbb dísze.

A szentélyben függő feszület a bécsi Stephansdomban látható kereszt másolata. Egyedülálló az a XV. századból származó gótikus, ónmázas kerámiapadozat is, amely a sekrestye feletti, úgynevezett kincstári részben található. Ilyen nagy alapterületen megmaradt, egybefüggő kerámiapadló egyedül itt látható Magyarországon.

A templom épületegyüttesének kitüntetett része a Szent Jakab-kápolna, amely a jáki templom előtt álló, szintén Szent Jakabról elnevezett hasonló rotunda párja. A nyolcszög alaprajzú, XIII. századi építmény megőrizte román stílusjegyeit. Alatta osszárium található. A kápolna különleges értékének számít az az ősi kőfaragás, amely a Szent Mihály-templom felé néző kapu timpanonját díszíti: középen egy életfa áll, két oldalán pedig egy-egy, egymással szemközt néző sárkányfigura látható. Nálunk ritkaság, Eurázsia keleti tájain azonban sokfelé megtalálható ábrázolás ez. A megújult templomkerten egy, ifjabb Storno Ferenc tervei szerint kialakított keresztút vezet végig. A stációk kettesével állnak, sajátos ritmusban követve egymást.

A templom és környezetének felújítása a Győri Egyházmegye és Sopron Város Önkormányzata konzorciumában valósult meg. A beruházáshoz a több mint hárommilliárd forint összegű forrást a Területfejlesztési Operatív Program és a Modern Városok Program támogatása biztosította.

Fotó: Lambert Attila  

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. október 18-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.