Száz éve találták meg az első magyar verset

Különleges kincsünket a Leuveni kódex 134. lapján találták meg 1922-ben. A verset nemcsak az első magyarul leírt lírai irodalmi műként tartják számon, de a teljes finnugor nyelvcsalád első lírai nyelvemlékeként is. A 13. században íródott egy latin vers átköltéseként a latin nyelvű Leuveni kódex lapjaira. 1922-ben fedezték fel abban az anyagban, amit a Leuveni Katolikus Egyetem vásárolt egy müncheni könyvkereskedésben – akkoriban igyekeztek ugyanis pótolni a németek által az első világháborúban elpusztított könyvtári anyagot.

Az értékes kódex 1982-ben került a magyar állam tulajdonába. Olyan történelmi időszakban született az első magyar vers, amikor a kereszténnyé válás folyamatának lezárulása után a latin nyelvű egyházi/irodalmi írásbeliség mellett megjelent az anyanyelvi kultúra igénye. Ugyanakkor nehézséget jelentett, hogy a latin ábécé alapvetően erre alkalmatlan betűivel kellett lejegyezni a magyar szövegeket.

Az Ómagyar Mária-siralom műfaja planctus, azaz siralomének, ugyanakkor nem mellékes jellemzője az sem, hogy nem szó szerinti fordításra törekedett szerzője, hanem szabad nyelvi fordítás eredményeként született meg az írásban fennmaradt első magyar vers. Tele van olyan poétikai megoldásokkal, például alliterációkkal, amelyek csak magyarul érthetők. Változatos rímképleteket használt a szerző: fellelhetők a szövegben páros rímek (aabb), félrímes megoldások (xaxa) és bokorrímek is (aaa).

A Leuveni kódexben egyébként többnyire latin nyelvű prédikációk olvashatók. Érdekes, hogy a papír újrahasznosításának egy igen korai példáját mutatja ez a könyv – ahogy az a Magyar Televízió Magyarország története című dokumentumfilm-sorozatának nyolcadik részében el is hangzik. – A kis méretű, de vaskos könyvecskének jó néhány oldaláról ugyanis kiderült, hogy eredetileg egy másik, görög nyelvű szöveg volt a pergamenlapokra írva, de lekaparták a tintát, és új szöveget írtak az egyes oldalakra. Amikor megtalálták a szöveget, a versből eredetileg csak néhány szó volt olvasható itt-ott, ugyanis a siralom a kódex utolsó oldalának hátuljára íródott, és mivel ott sok kéz érintette, mindig ott fogták meg a könyvet, idővel lekopott a szöveg. A szakértők átvilágították a pergament, így vált olvashatóvá az írás.

Ha a vers teljes értékű magyar átiratát olvasgatjuk, érezhető, hogy még ma is korszerűnek, modernnek hangzik. A költeményben Mária szólal meg egyes szám első személyben a keresztre feszítés óráiban. A vers életre kelti az anya legnagyobb fájdalmát, amikor látja fiát kínhalált halni, ő maga pedig tehetetlenül, kétségbeesetten nézi végig Jézus szenvedését. Mária hol önmaga szenvedéseiről beszél, hol fiát szólítja meg anyai becézéssel, illetve a halált kérleli, hogy inkább őt vigye el fia helyett, de a megfeszítőkhöz is könyörög kegyelemért. A vers befejezése a végső anyai sikoly: ha már nem mentheti meg egyetlen fiát, legalább osztozni akar vele a halálban.

Első lírai nyelvemlékünk nemcsak történelmi ritkasága szempontjából értékes, hanem esztétikai értéke is kiemelkedő.

Az Ómagyar Mária-siralom szövege ITT olvasható (Mészöly Gedeon értelmezése szerint).

Kádár Hanga teljes írása az első magyar versről ITT olvasható.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír