Szent Flórián a Kisfaludy-emlékházban

A céhes önreprezentáció e becses és beszédes, valósággal mesélő emlékei közül a textilanyagok romlandósága miatt a 18. századból igen kevés ilyen, címerrel és képi ábrázolásokkal ékesített lobogó maradt fenn. A 19. századból már sokkal több céhzászlót ismerünk, ez az 1841-ben készült sümegi textil- és ipartörténeti emlék mégis különlegesnek számít. Már csak azért is, mert Szent Flóriánt a tűzoltók védőszentjeként tartják számon, itt pedig a helyi fazekasok oltalmazójaként is megjelenik. Ezt ábrázolja költői tömörséggel az a pillanat, amikor Flórián egy cserépkancsóból vizet önt a tűzre. Sümegen egyébként, ebben a gyöngyszem-szép Veszprém (eredetileg Zala) megyei kisvárosban és környékén a fazekasmesterségnek, majd a porcelán- (fajansz-) gyártásnak nagy hagyományai voltak. Elegendő, ha a Bajorországból az 1700-as években Pápára települt Mayer György posztókereskedő fiára, ifjabb Mayer Györgyre gondolunk, aki híressé vált kőedényüzemét a Sümeg-közeli Városlődre telepítette. Ő ugyan már gyáros volt, s nem céhmester, de sikerei, 1885-ös kiállítási érme nyilván annak is köszönhető, hogy ebben a műhelyéhez, üzeméhez közeli dunántúli városkában a fazekasság régtől fogva kitüntetett, megbecsült, gyakran művészi mesterség volt.

Visszatérve fő témánkhoz: a céhzászlók egy ideig világi, katonai funkciókat láttak el, de idővel a militáris szerepkörből kilépve az egyházi ünnepek, körmenetek fontos elemeivé lettek. Mit is láthatunk ezen a reális és legendába illő elemekben oly gazdag sümegi fazekascéh-büszkeségen? Idézzük Oszkai Réka intézményvezető és munkatársai összefoglalójának néhány fontos részletét: „A fazekasok címere csücsköstalpú pajzskeretben, egytengelyű fazekaskorongon álló korsót ábrázol (íme, a reális elem – P. É.). A céhzászlók egyik jellegzetessége, hogy a fő helyet elfoglaló egyházi kép mellett legtöbbször magukon viselik mesterségük címerét, s az ország címerét. (…) A céhek védőszentje valamilyen módon mindig kapcsolatban áll a mesterségekkel. A céhek annak alapján választottak védőszentet, hogy az a hagyomány szerint maga is azt a (zászlójukon megjelenített) mesterséget űzte, vagy neve, vizuális megjelenítésének elemei összefüggésbe hozhatók az adott kézműves céh tevékenységével. A sümegi fazekasok céhzászlaján Szent Flórián jelenik meg a színes képen, amint római harcos öltözetben egy kancsóból vizet locsol a tűzre (íme, a szinte mesebeli elem – P. É.).” 

Szent Flórián tűzoltói buzgalmát a 15. század végétől hangsúlyozták, majd később társult ehhez a fazekasok magukra, saját mesterségükre való hivatkozása. Ők valósággal örökbe fogadták a vitéz Flóriánt, hiszen – joggal – úgy vélték, hogy tűzzel dolgozó iparosokként van miért maguk közül valónak érezniük őt. A zászlón olvasható, erősen roncsolt, de hamarosan újra teljes szépségében pompázó felirat magyarul így hangzik: „Szent Flórián, könyörögj érettünk!”

Hogy a zászló a lehető legméltóbb helyre került a szabadtéri és benti programokban mindig oly gazdag Kisfaludy Sándor Emlékházban, azt megerősíti az a tény, hogy a kedves, hangulatos kúria és poétai otthon virágokkal és óriási fügefával ékes kertjében, éppen a bejárattal szembeni falnál egy szép Flórián-szobor köszönti a látogatókat. Ezen a forróság miatt világszerte pusztító lángörvényekben és kisebb, de sok kárt okozó helyi tüzekben ugyancsak bővelkedő nyáron megnyugvást, vigaszt kínál a sümegi céhzászló és a szobor látványa is. Itt, felekezeti hovatartozástól függetlenül, s elsőként Isten segítségére tekintve, nagyon jólesik találkoznunk ezzel a tűzoltásban jeleskedő, szent életű férfiúval.

Szöveg: Petrőczi Éva 

Fotó: Kisfaludy Sándor Emlékház

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. augusztus 29-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.