Szexuális visszaélések áldozatai beszéltek szenvedéseikről a Vatikánban

Kitekintő – 2019. február 22., péntek | 14:42

A kiskorúak védelméről szóló, február 21-én kezdődött tanácskozás első napján öt áldozat megrendítő tanúságtételét hallgatták meg a résztvevők. Az áldozatok átélt szenvedéseikről beszéltek, valamint arról, milyen mély sebet okoz az is, ha nem hallgatják meg őket.

A tanácskozáson a püspöki konferenciák elnökei, a keleti rítusú katolikus egyházak vezetői, a szerzetes-elöljárók képviselői, a Római Kúria és a bíborosi tanács tagjai vesznek részt. „Isten szent népe figyelemmel kísér bennünket, és nem eleve tudható, egyszerű elítélő nyilatkozatokat vár tőlünk, hanem konkrét és hatékony intézkedéseket. Konkrétságra van szükség!” – az imádság után ezzel az iránymutatással nyitotta meg Ferenc pápa az első napot, amelyen öt tanúságtétel hangzott el, melyek könnyekig megindították a jelen lévő püspököket és elöljárókat.

A tanácskozás minden napján lesznek jelen személyesen is áldozatok, mindig zárt ajtók mögött tesznek tanúságot (a videoüzeneteket is csak a 190 résztvevő hallotta, a sajtónak csak az írott anyagot adták át). A szervezők előző nap találkoztak az áldozatok egy delegációjával. A Szentszék azt kérte a püspököktől, hogy mielőtt Rómába mennek a tanácskozásra, országaikban találkozzanak a visszaélések áldozataival.

Öt földrészről érkeztek videofelvételen a tanúságtételek, fájdalmas szavak, amelyek gyötrő sebeket tártak fel. Mindegyik áldozat kifejezte háláját is, amiért meghallgatják, amiért tesznek azért, hogy a találkozó által jobb legyen az Egyház. Határozottan azt kérik a püspököktől és az egész Egyháztól, hogy ne hallgassanak, ne mulasszák el a cselekvést, hanem vegyék magukra a történtek felelősségét, és működjenek együtt az igazságszolgáltatással, hogy ezt a „rákos daganatot” megfelelő kezeléssel gyógyítsák. „Miért nem hallgatott meg Isten” – ez a kérdés visszhangzott a tanúságtételekből. „A kicsinyek hangja, amely igazságosságért kiált” – fogalmazott Paolo Ruffini, a kommunikációs dikasztérium vezetője.

Egy dél-amerikai férfi elmondta, hogy az ellene elkövetett visszaélést követően azonnal az anyaszentegyházhoz fordult, ahonnan megértést és gyógyulást várt, ehelyett azonban hazugnak bélyegezték. Kérte a Szentlelket, hogy állítsa helyre az Egyházba vetett bizalmat, és akik nem hallgatnak a Lélekre, vagy akik továbbra is elfedik az igazságot, távozzanak az Egyházból, átadva helyüket azoknak, akik egy új Egyházat akarnak létrehozni.

Egy afrikai nő, aki 15 éves korától kezdve 13 éven keresztül volt visszaélések áldozata, megosztotta a hallgatókkal erőszakkal, megaláztatásokkal teli történetét: „Háromszor maradtam terhes, háromszor küldött abortuszra. Kezdetben annyira bíztam benne, nem is gondoltam, hogy visszaélhet velem. Féltem, és ahányszor visszautasítottam a szexuális kapcsolatot, megvert.” Felelősségteljes hozzáállást kért az Egyház vezetőitől.

Egy 63 éves kelet-európai pap elmondta: „Kamaszkoromban, a megtérésem után elmentem egy paphoz, hogy tanítsa meg nekem, hogyan olvassam a Szentírást – ő pedig megérintett az intim területeken. Az éjszakát az ágyában töltöttem. Ez mély sebet ejtett rajtam.” A másik nagy sebet pedig a püspökétől kapta, aki hosszú évek óta nem is válaszol neki, nem hallgatja meg. Utolsó szavai mégis a megbocsátásról szóltak, és a köszönetről azok felé, akik az Egyházban segítették őt.

Egy amerikai férfi beszámolt arról, hogy miután egy katolikus pap visszaélést követett el rajta, elvesztette gyermeki ártatlanságát, és az elszenvedett erőszak, manipuláció ma is megnehezíti számára a családi kapcsolatokat. Azt kérte a püspököktől, legyenek bátor és nagy álmokkal bíró vezetői az Egyháznak.

Egy ázsiai férfi elmondta, hogy hosszú időn keresztül több mint száz alkalommal molesztálták szexuálisan, és ez életre szóló traumát okozott neki.

Luis Antonio Tagle bíboros hozzászólásában feltette a kérdést: „Hogyan vallhatjuk meg hitünket Krisztusban, ha becsukjuk a szemünket a visszaélések áldozatainak sebei előtt?” (Megrendítő erejű hozzászólását hamarosan teljes terjedelmében olvashatják – a szerk.).

Mark Benedict Coleridge brisbane-i érsek a meghallgatás fontosságáról beszélt: „A meghallgatás kulcsszó, amit sokszor túl nagy könnyedséggel használunk, de aminek a valóságban végtelen sok velejárója van, hiszen azt az új módot jelenti, ahogyan Egyház akarunk lenni.” Hangsúlyozta, hogy különleges tág dimenziót kaptak a tanúságtételek azzal, hogy ezen a találkozón, a pápa jelenlétében hallgatták meg őket.

Federico Lombardi, a Joseph Ratzinger – XVI. Benedek Alapítvány elnöke, a tanácskozás moderátora így foglalta össze, mit jelent ez a találkozó: „A kicsinyek és a Szentlélek meghallgatása, szinodalitás, konkrétság, amit a pápa vár ettől a találkozótól, merészség (parresia), vagyis az a bátorság és elkötelezettség, mellyel egy ilyen fontos üggyel szembenézünk, megtérés és megtisztulás.”

Ferenc pápa konkrétságot kért, és kiosztott a résztvevőknek egy 21 pontból álló tervezetet, amelyről gondolkodniuk kell a napokban, például: milyen lépéseket kell tenni vészhelyzetekben; központokat létrehozni, ahol szakemberek hallgatják meg az áldozatokat; együttműködni a civil hatóságokkal, támogatni az áldozatokat és családjaikat, közösségeket; nyíltan elítélni, visszaélésnek minősíteni a kislányokkal kötött házasságot azokban a kultúrákban, ahol ez jellemző; átgondolni a szeminaristák képzését.

Forrás és fotó: Famiglia Cristiana; Vatican News

Magyar Kurír
(tzs)

Kapcsolódó fotógaléria