Tanulmánykötet jelent meg a 70 éves Somorjai Ádám OSB tiszteletére

A terjedelmes kiadványt a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) és a Historia Ecclesiastica Hungaria (HEH) Alapítvány gondozta.

A könyvbemutatón megjelenteket Zombori István történész, egyetemi tanár, a kötet szerkesztője és egyik szerzője üdvözölte, egyúttal szeretettel köszöntötte az ünnepeltet, Somorjai Ádámot. A most megjelent kiadványban barátok, kollégák tanulmányai olvashatók, amelyeket az elmúlt fél évben írtak a hetvenéves Ádám atya tiszteletére. Az 536 oldalas kötetben harminchat szerző írása kapott helyet. Korzenszky Richárd korábbi tihanyi perjel adta a címet: Ecclesiae et historiae servus infatigabilis (Az Egyház és történelem fáradhatatlan szolgája), ami illik Somorjai Ádámra és eddigi munkásságára – mondta Zombori István, a magyar tudomány- és egyháztörténet jelentős munkájának nevezve a névmutatóval is ellátott kiadványt. A kötet tartalmazza Somorjai Ádám publikációs tevékenységének jegyzékét is 1975-től 2022-ig.

Az ünnepi rendezvényt Fehérváry Jákó OSB, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora nyitotta meg, köszöntve rendtársát, Somorjai Ádámot, aki tanára volt a gimnáziumban és a főiskolán is.

A Magyar Bencés Kongregáció nevében Várszegi Asztrik püspök, emeritus főapát tolmácsolta utódja, Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát születésnapi köszöntőjét, aki rendtársára Isten áldását kérte, munkájához pedig jó egészséget és töretlen alkotókedvet kívánt. Az emeritus főapát személyes hangvételű köszöntőjében felidézte, hogy több évtizede ismerik egymást az ünnepelttel, mindketten német–történelem szakos hallgatók voltak, két év eltéréssel.

Asztrik atya felolvasott egy részletet Antoine de Saint-Exupéry francia író Az ember földje című könyvéből: „A sivatag eleinte csönd és üresség. Nem nyílik meg mindjárt az első napon. Két lépésre tőled a férfi, aki kolostorába zárta magát, és számodra ismeretlen szabályok szerint él, valóban tibeti magányba vész, olyan messzeségbe, ahová soha, semmiféle repülőgép nem vihet el. Hiába néznéd meg celláját, üres az. Az ember birodalma bent van, önmagában. A sivatag sem homokból, berberekből és fegyveres mórokból áll.” Asztrik atya hozzátette: számára az emberek egymás közötti kapcsolata titok, misztérium és ajándék. Nem tudja pontosan, hogy mikor, de több évtizede is már annak, hogy Pannonhalmán találkoztak először Ádám atyával. Ugyancsak évtizedek óta dolgoznak együtt a METEM keretén belül és a bencés rendtörténet kutatásában.

Az emeritus főapát megtisztelőnek nevezte, hogy számos előszót írhatott Somorjai Ádám könyvei elé. Több dologért is köszönetet mondott rendtársának, így azért is, hogy bevezette Róma misztériumaiba és megtanította viselkedni „a monseigneur-ék nívóján”. Felidézte, hogy időnként trasteverei kiskocsmákba is jártak, megélve az élet teljességét testvéri, jó kapcsolatban. Várszegi Asztrik végezetül a közös szellemi örökségüket képviselő rendtársukat, Vanyó Tihamér atyát idézve így fogalmazott: „Alkotó munkát, alkotó nyugalmat, további esztendőket, évtizedeket kívánok neked szeretettel, Isten éltessen!”

A kötetet két történész mutatta be: Balogh Margit, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója és Fejérdy András tudományos főmunkatárs. (A könyvben közösen jegyzik Az Orlemanski-akció, avagy egy amerikai pap különös útja a Szovjetunióban című tanulmányt.)

Az első és utolsó blokkról Fejérdy András beszélt. A kötet első nagyobb tematikus részének címe: Egyháztörténet – Művelődéstörténet, amely tizenkét tanulmányt tartalmaz. A történész aszerint csoportosította az esszéket, hogy miként kapcsolódnak Somorjai Ádám kutatásaihoz, tudományos érdeklődéséhez. Több tanulmány foglalkozik Esztergommal és a bencés rend történetével. Somorjai Ádám szülővárosának, ifjúságának helyszíne a Magyar Katolikus Egyház központja. Ide kalauzol el bennünket Beke Margit tanulmánya, amely Csernoch János esztergomi érsek, hercegprímás 1927-ben bekövetkezett halálának körülményeit és a főpap temetési szertartását mutatja be. Ő volt az utolsó olyan hercegprímás, aki a Trianon előtti országterület egésze fölött jurisdictióval bírt működése elején.

A kötet utolsó blokkjának címe: Roma est Patria Omnium. Ebben többek között Tóth Tamás, Molnár Antal, Érszegi Márk Aurél tanulmányai olvashatók. Az esszék közös vonása, hogy római levéltári kutatásokhoz, Rómához általában, vagy Rómában élt papokhoz, személyekhez kapcsolódnak. Könyvismertetésének végén Fejérdy András idézett Barna Gábor kötetben szereplő tanulmányából: „Az ünnep az idő egészéből kiemelt rendkívüli idő. Az ember valamilyen okból ünnepel. Azaz megemlékezik valamiről, vagy remél valamit. Kezdet és vég, elmúlás és születés, élet és halál ad okot az ünneplésre.” A történész hozzáfűzte: „Emlékszünk az elmúlt hetven év gazdag gyümölcseire, és reméljük egyúttal, hogy ez a gazdag életút még hosszasan folytatódni fog. Isten éltessen, Ádám atya!”

Balogh Margit az Egyház – Hatalom – Üldözés című blokkról beszélt. Ez kronológiailag Trianontól, vagyis 1920-tól kezdődik, majd foglalkozik az 1944–45-ben sűrűsödő eseményekkel. A tíz tanulmány többsége a létező szocializmus időszakában az egyházpolitikai eseményekhez, személyekhez – kiemelten Mindszenty József hercegprímáshoz – köthető elemzéseket foglal magában. A történész kiemelte, hogy „Somorjai Ádám teljes alkotóerejében érte el ezt a szép életkort, hatalmas munkakedv buzog benne jelen pillanatban is, rendkívül inspiratív személyiséget köszönthetünk”.

Balogh Margit beszélt többek között Rosdy Pál A feledhetetlen Schwarz-Eggenhofer Artúr című tanulmányáról. Schwarz-Eggenhofer a hirtelen mindenféle gyanúval „körbelengetett” Endrey Mihály püspököt váltotta az esztergomi főegyházmegye kormányzásában. Személyiségére, de a korszakra is jellemző, hogy egy-egy utasításba, rendelkezésbe azt is beleírta: „Az állami hatóságok kérésére intézkedtem.” A történész hozzátette: a kérés szó nyilván eufemizmus, mert valójában utasítást kellett volna írnia. Utódja, Szabó Imre csak négyszemközt tájékoztatta az érintetteket egy-egy kedvezőtlen döntés valós hátteréről, Kisberk Imre először lázadozott, aztán beletörődött és képviselte a döntéseket, végül Lékai László esztergomi bíboros, érsek az állami követelést egyenesen egyházi érdekként fogalmazta meg. Ebben a négy magatartásban ott van sűrítve a négy évtized egyházpolitikája is. Schwarz-Eggenhofer így összegzett Rosdy Pálnak: „Tudod, fiam, ezt az udvarlást én is csinálhattam volna, de itt a néptől elszakadt egyházi vezetés és a néptől tökéletesen elszakadt állami vezetés borult össze. Ennek meg nem láttam értelmét.”

Előadásának végén Balogh Margit kifejtette: ha egy szóval kellene jellemezni Somorjai Ádám szolgálatát, akkor azt mondaná rá: az adakozó. Elmesélt egy történetet: van egy kis Tolna megyei falu, Murga, amelynek mindössze ötvenöt lakosa van, de két temploma: egy evangélikus és egy katolikus. Tíz évvel ezelőtt az utóbbinak a plafonján egy jó hordónyi lyuk tátongott. A templomgondnok már nagy lavórban gyűjtötte az esővizet. Balogh Margit Várszegi Asztrikhoz fordult segítségért, hogy közvetítse a problémát az egyházmegye felé, amely azonban akkor nem tudta támogatni a felújítást. A történész sok embernek elmesélte a szomorú helyzetet. Somorjai Ádámhoz is eljutott a hír. Egy találkozásuk során aztán a bencés atya egy kis dobozt ajándékozott Balogh Margitnak azzal, hogy tömjén van benne, amit majd a felújított templomban bemutatott szentmisén használhatnak. Igazi meglepetés volt, hogy a tömjénes ládikóban valójában Somorjai Ádám felújítási munkálatokra szánt adománya lapult. „Úgyhogy én most a nyilvánosság előtt megköszönöm ezt Ádámnak, és biztosítom arról, hogy jó célra használtuk fel az ő egyetlen hanggal nem jelzett adományát” – mondta Balogh Margit. Zárógondolatként felidézte, az ünnepelt egyszer megfejtette, hogy miért Árpád Ádám a keresztneve. Az Árpád valahol a magyarok kezdete, az Ádám pedig az emberiségé. Így magyarként egyszerre kell neki az egész emberiségre figyelemmel lennie. „Én most azt kívánom, hogy még nagyon sokáig kísérje figyelemmel, ha nem is az egész emberiséget, de minket, barátait, kollégáit, az egész bencés közösséget és mindenkit, akit szeret és tisztel, de még az ellenségeit is” – mondta végül Balogh Margit.

Az ünnepség végén Somorjai Ádám OSB mindenkinek köszönetet mondott, mindenekelőtt Zombori Istvánnak, a tanulmánykötet szerkesztőjének. Rövid előadást is tartott, amelyben így fogalmazott: „Mi, egyháztörténészek ne feledjük, hogy a múlt nélkül meg is szűnik mesterségünk, mert arra a valóságra reflektálunk, ami az idők során kialakult, és amely nélkül nem lennénk olyanok, amilyenek vagyunk. A mi számunkra az idő másfajta kategória. Amellett, hogy értelmezni szándékozzuk a jelent a múlt tanulságai fényében, az is fontos, hogy a jelent az újra átélt, megújított és jelenné, valóvá vált múltbeli események fényében kifényesedni és elviselhetővé válni lássuk. Amikor Istenhez fordulunk, megszűnik az idő. Maguk a megszentelt ősi szövegek áthelyeznek bennünket az időtlen dimenzióba. A múltbeli események jelenvalóvá válnak. A szövegek átimádkozásakor, átelmélkedésekor, újramegélésekor saját életünkbe betör az Isten, vagy még inkább: az Ő jelenlétébe helyezzük magunkat.”          

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír