Teremtésvédelmi kalendárium – „Édes Néném, mely jó az egészség!”

Zöldbabos, répás hajdinakása

„Édes Néném, mely jó az egészség! Aztot pedig leggyakorább mi magunk rontjuk el. Mert miért látunk a szerzetesek és a munkásemberek között annyi egészséges öreg embereket? Ennek igen könnyű okát adni, mert se a szerzeteseknek, se a munkásoknak elméjük annyi változást nem szenved, a nagyravágyás, fösvénység, irigység nem gyötri. Ezeknél pedig semmi inkább nem rövidíti az életet, a nyughatatlanság, a gyötrődés az elmét megrontják, és az elme az egészséget.

De ne szóljunk az elméről, hanem nézzük el, micsoda mértékletes életet élnek a szerzetesek és a munkások. És nem kell csudálni, hogy sokáig élnek, mert az ő ételek és italok közönséges és mértékletes. Csaknem mindenkor egyaránsú étellel és itallal élnek, a sokféle étellel gyomrokat meg nem terhelik, és ha vasárnap vagy más innepnap egy-más munkásember többet talál enni vagy innya, aztot másnap a dolog és az izzadás megorvosolja. De aztot csudáljuk, hogy látunk az urak között öregeket, és ne csudáljuk, ha látunk betegeseket. Mert mi lehet nagyobb ellensége az egészségnek, mint a torkosság, mértéktelenség és tunya élet, és mi rövidítheti úgy az életet, mint a részegség? Az a sokféle savanyú és édes, az a sokféle hidegítő és melegítő, micsoda zenebonát nem csinál gyomrokban! És mindezekkel halmozva megtöltik magokat, aztán nemhogy valami járással segítenék az emésztést, de még aztot meggátolják két óráig való déli álommal. Hát még a rettentő ital mit csinál, amidőn nem az árvízben, hanem az ár-borban kell úszkálni a szegény gyomornak, akinek lehetetlen megemészteni mindazt, amit belétöltenek és vetnek. Az okozza azután a sokféle rossz humorokat vagy nedvességeket és a sűrű vért, és a sok nyavalyák ezekből származnak. Ezért mondja egy példabeszéd, hogy az ember a fogával ás magának vermet.

…Édes néném, vigyázzon az egészségre kéd, mert a’ derék állapot. És maradok kéd szolgája, ámen.” (Mikes Kelemen: Törökországi levelek, Rodostó, 1724)

Csaknem háromszáz éve íródott a levél, és milyen sok mindent megszívlelhetünk belőle ma is! Az viszont nagyon elgondolkodtató, hogy ami akkoriban csak az „urak” problémája volt, az mára szinte az egész fogyasztói társadalmunkra érvényes, népbetegséggé vált az alkoholizmus, az elhízás, egyre többen küzdenek emésztési zavarokkal, mozgásszervi nehézségekkel, keringési problémákkal. Most, a böjt időszakában sok szó esik a mértékletességről, de hogy az ilyenkor megkísérelt önkorlátozás valódi életmódváltásként folytatódjon húsvét után is, arra nem is gondolunk.

Mondhatnánk, hogy eddig mindez magánügy, de éppen amiatt, hogy egyre tömegesebb a jelenség, jobban át kell gondolnunk az okokat és a következményeket. Az egészségügyi intézményrendszerre is egyre nagyobb terhet ró ezeknek a betegségeknek a kezelése, mégis még mindig egyszerűbb a „tüneti kezelés”, a gyógyszerek felírása, mint az életmódváltásra való komoly ösztönzés. Úgy is fogalmazhatunk, hogy aki „munkásemberek és szerzetesek” módjára, mértékletesen táplálkozik és eleget mozog, az hosszú távon tehermentesíti az egészségügyi intézményrendszert, a közös kasszát is.

De nem hiányzik valahonnan az ilyen módon feleslegesen elfogyasztott élelmiszer? A világon még mindig több az éhező, mint a túlsúllyal küzdő ember. Ezt is tekinthetnénk elsőre lokális problémának, de globalizált világunkban éppen az a különös, hogy az éhezők nagy része a mezőgazdaságban dolgozik, élelmiszert termel, sokszor éppen a jóléti országok lakói számára, de ezért a munkáért nem kap annyit, amiből a jóllakásra elegendő ennivalót vásárolhatna magának és családjának…

Sokan vannak az idősebb generációból, akik a túlsúlyukat mentegetve arra hivatkoznak, hogy gyerekkorukban éheztek, és megtanulták, hogy ennivalót, különösen kenyeret nem szabad kidobni, minden maradékot a jóllakáson felül is meg kell enni. Ezek a minták a fiataloknál már nem vésődtek be, ezért gyakori, hogy az élelmiszer nagy része hulladékként végzi. Ez viszont olyan, mintha a szegények asztaláról vennénk el! A tudatosság következő fokozata lenne, ha már a vásárlásnál eldöntenénk, mire, mennyire van valóban szükségünk, mennyi hulladékot viszünk haza a túlcsomagolás miatt, és mekkora utat tett meg a földtől az asztalig, amit végül elfogyasztunk.

Kelemen diák írásában a munkáról, itt értelemszerűen a kemény fizikai munkáról úgy beszél, mint orvosságról, ami a másnaposságot, a túlságosan sok evés következményeit gyógyítani képes. Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájában, a 126. pontban így ír a bencés szerzetesek kívánatos életmódjáról: „Nursiai Szent Benedek azt javasolta, hogy a szerzetesek közösségben éljenek, az imát és a tanulást pedig a kétkezi munkával ötvözzék. Ennek a lelki értelemmel átitatott munkának a bevezetése forradalmi újdonság volt. Megtanultak úgy törekedni az emberi érettségre és az életszentségre, hogy az imádságos elmélyülés és a munka teljesen összefonódott életükben. A munka ilyesfajta megélése gondosabbá és kíméletesebbé tesz minket a természeti környezettel szemben, s egészséges mértéktartással itatja át a világhoz fűződő kapcsolatunkat.”

Ennek az egészséges mértéktartásnak a megtalálása a mai világban igen nagy kihívás. De most, a nagyböjt idején talán könnyebb változtatni „úri” megszokásainkon is…

Fotó: Lechner Judit

Lechner Judit/Magyar Kurír