Teremtésvédelmi kalendárium – Luca-napi szemlélődés a téli fák alatt

Vajon miért kapta Luca a fényhozó jelzőt, amikor a téli napfordulóra még több mint egy hetet várni kell? Az előttünk álló napokban a sötétség még egyre mélyül, hiszen a nap egyre később kel fel reggel, és ez a folyamat majd csak január elején fordul meg. De a naplemente időpontja pár másodperccel már későbbre tolódik Luca napjától kezdve, így a délutánok lassan-lassan, de egyre világosabbak lesznek. Így aztán mégis Luca indítja a fény diadalmenetét, és december 21-én már hiába erőlködik a reggeli sötétség, a nappal már hosszabb lesz, mint az éjszaka, és meg sem áll a növekedés a nyári napfordulóig, Keresztelő Szent János ünnepéig.

Persze

ezeket az ajándék délutáni fénymásodperceket a mindennapokban alig érzékeljük. Vajon őseink honnan tudták, hogy ilyen körülményesen, lassan fordul át a sötétség uralma a fény újjászületésébe?

Számontartották Luca, a fényhozó napját, és a „valódi” napfordulót is…

Ostorfa

De nemcsak a nappalok hossza, hanem a nap égi járása is egészen más most, mint nyáron. Valóban, ahogy Petőfi írta: „Alant röpül a nap, mint a fáradt madár”. A déli ablakon mélyen betekint egészen a szoba sarkaiba, és ilyenkor érezhetően melegíti is a lakást. Különösen, ha az ablakok előtt nem örökzöld, hanem lombhullató fák állnak, amelyek csupasz ágaik között ilyenkor átengedik a fényt, nyáron pedig lombjukkal árnyékolják, hűvösen tartják a szobákat. Régen a falusi házak tornácára felfuttatott szőlőlugas is hasonlóan jól szolgálta télen-nyáron a lakók kényelmét. Mindezt természetesen külső energiabefektetés nélkül, csupán az észszerű tájolással, a növények okos megválasztásával valósították meg.

A nyugati fekvésű domboldalak cserjéit, a szúrós galagonyákat, sűrű borbolyákat, a vidám csipkebokrokat ezekben a hetekben szinte alulról világítja meg a lemenő nap fénye, olyan alacsonyan jár; és pirosra festi még a kopasz vesszőket is, így nemcsak a termések világítanak a délutáni alkonyatban, hanem az egész kusza, bozontos sövény felragyog. Az idősebb gallyak már meghajoltak a termések súlya alatt, lassan lekopasztják őket a madarak, hogy aztán vándorlásuk során széthordják a magokat, így az ízletes, tápláló termésekért cserébe elvégzik a magterjesztést is. De a bozótból már ágaskodnak kifelé a juharfák, kőrisek, vadkörték, és most, lombtalan állapotban még inkább feltűnik a fajgazdagság, ami ezeket a társulásokat annyira értékessé teszi.

A tűzpirosba borult ragyogó képet szemlélve, a néhány perces színjáték előtt megtorpanva ezt is érdemes újra tudatosítani…

„Az ember kényelmes utat épít.
A vadállat ösvényt tapos az erdőn.
És nézd a fát: hogy szétfeszül rajt a mélység
és magasság és minden égtáj!
Út ő maga, mindenfelé!”
(Weöres Sándor: A fogak tornáca)

Ha séta közben feltekintünk a fákra, látjuk, hogy mi történt velük az utóbbi esztendőkben, mekkora lendülettel foglaltak maguknak teret, és az irányokat is beleláthatjuk már, amerre terjeszkedni fognak tavasszal. Igen, új utakat indítanak mindenfelé… De mennyire más a hársak gömbölyű, szinte szabályosan zárt koronája, mint a jegenyék oszlopai, a nyírfák, a szomorúfüzek bókoló ágai!

Juhar és platán

A platánok, a kőrisek ötkaréjú leveleihez nagyon hasonló a koronájuk körvonala, és a hársfák kerekded, finoman csipkézett szélű leveleinek mintázata is megjelenik az ágak, gallyak harmonikus rendjében, így már messziről felismerhetők némi gyakorlás után. Különösen most, hogy még a lehullott levelek sem bomlottak el teljesen, így azok is segíthetik a fajok beazonosítását.

Különös, hogy a juharfák még most is tele vannak terméssel, lombjukat pedig már régen elvesztették. Vajon mire várnak, miért nem engedik még el a széllel messzire szálló, majd pörögve földet érő, kétszárnyú ikerterméseket? A magyarázat kézenfekvő, hiszen a lombtalan, kopasz fák között jóval messzebbre jutnak majd így a magvak. Ugyanezt az okos megoldást alkalmazzák a mogyoróbokrok tavasszal, amikor pollenfelhőjüket még a lombfakadás előtt eresztik szélnek. A juharfának ősszel a türelme, a mogyorónak tavasszal a fürgesége válik előnyére.

A növényvilág belső törvényeiben megmutatkozó bölcsességen az ember pedig nem győz csodálkozni… Mindegyik fajban más-más terv bontakozik ki,

némelyek a széllel szerződnek a termések terjesztésére, mások rovarokkal szövetkeznek a megporzásra, madarakkal, mókusokkal a magvak szállítására. A talajban gombák szövedéke, baktériumok hada segíti a tápanyagfelvételt. Milyen gazdag kapcsolati hálót szövögetnek észrevétlenül ezek a „néma” lények!

Mezei juhar

De nemcsak a zseniális megtervezettség, az optimális anyaghasználat a csodálatra méltó, hanem az egész élővilágot átható bőkezűség, a túlcsorduló mérték, amellyel adják a nektárt, a virágport, tápláló makkot, ízletes gyümölcsöt a növények a társteremtményeknek, és az egész közösség együtt gyarapodik, lélegzik, szaporodik évről évre megújulva.

A növényeknek nincs szabad akaratuk, nem választhatják a jót, de a rosszat sem, így aztán a Teremtő bölcsessége, szépérzéke, játékos kedve tisztán nyilatkozhat meg előttünk, ha csodálatos életüket tanulmányozzuk. Még ilyenkor télen, a látszólag mélyen alvó fáktól is mennyi elgondolkodtató üzenet érkezik, ha van szemünk a látásra!

Szöveg és kép: Lechner Judit

Magyar Kurír