Több jut a léleknek is a piarista nővérek nagykárolyi gyermekotthonában

A nővérek az egykori zárda épületébe családtípusú gyermekotthonuk bővítése érdekében költöztek át. A korábbi két család helyett itt már négycsaládnyi gyermeknek akartak otthont biztosítani: gondoskodni a már általuk nevelt fiatalokról és új gyermekekről egyaránt. Öt hónap elteltével felkerestük a ház vezetőjét, Kürti-Bokor Judit nővért, aki a beköltözés óta eltelt idő fejleményeiről számolt be – olvashatjuk a  Szatmári Római Katolikus Egyházmegye honlapján.

Ahogy az intézmény vezetője elmondta, a tervezett négy család létrehozása sikerült, ebből a két korábbi lánycsalád a legnépesebb, de büszkék kisgyermekes és a még gyarapodásra váró fiúcsaládra is. Minden családot egy-egy nővér vezet. Gyermekotthonukban amúgy összesen huszonhat gyermeket nevelnek, napközijüket pedig negyven gyerek és fiatal látogatja rendszeresen. A napközisek a tanítás után érkeznek, és a meleg ebéd elfogyasztása után, pedagógusok segítségével készülnek fel a következő tanítási napra. Kanti Ágnes nővér szerető felügyeletében töltik a délutánt, mielőtt hazatérnének saját családjuk körébe. Judit nővér hangsúlyozta, munkájukban komoly segítséget jelent, hogy a polgármesteri hivatal az ebéd támogatásával hozzájárul a napközi hatékony működéséhez.

A gyermekotthon megőrizte a korábban is élő bensőséges légkört, de az új lakótér kialakításával még családiasabb lett: „A házunkat hivatalosan »Oasis Mater Celestina«-nak hívjuk (Celestina Anya Oázis) – a házainkat ugyanis szerte a világon oázisoknak nevezik –, a gyermekotthont és a napközit foglalja magában. Nagy öröm számunkra, hogy az új helyen még szorosabb a kapcsolatunk a napközivel, mert minden általunk nevelt gyermekre a sajátunkként tekintünk. Sok szempontból átalakult ugyanakkor az életünk. Az épületen belül a meglévő helyiségekből úgy alakítottuk ki az életterünket, hogy jobban érvényesüljenek a családi együttműködés jellemzői. A gyerekeknek nagyobb tér áll a rendelkezésükre a családokon belül. A közös étkezések, pihenés, tanulás, játék kiegyensúlyozott környezetet nyert az egy-egy családban növekedő gyermekek és fiatalok számára. Másrészt a családon kívüli tevékenységek tovább gazdagítják a nevelési tevékenységünket a legkülönbözőbb területeken” – mondta Judit nővér.

„Az, hogy kápolnánk is legyen, különösen fontos volt a tervezés és a munkálatok során, és nagy kegyelem számunkra, hogy megvalósult. A kápolnában minden szombaton szentmisén veszünk részt a gyerekekkel. Hálával említem városunk plébános atyáit, akik szolgálatukkal lehetővé teszik ezt számunkra. A kápolna teret ad reggeli és esti imaalkalmainknak, és tervezünk egy hosszabb, egész hétvégét felölelő lelkigyakorlatot is szervezni. A gyerekek maguk is tevékeny részesei családjaik imaéletének, az esti imák alkalmával családonként dolgoznak fel egy-egy témát. Szerzetesi lelkiéletünkben fontos alapot jelent – és itt a világi munkatársainknak is köszönetet mondok –, hogy mi, nővérek együtt végezhetjük a mindennapi zsolozsmát a kápolnában” – tette hozzá.

A pontos tervezésbe fektetett munka meghozza eredményeit Judit nővér szerint. A házban kialakított tereket mind használni is tudják, nincsen fölösleges terem vagy sarok: „Jó előre megterveztük, hogy mit szeretnénk a házban megvalósítani, és ehhez milyen terekre van szükségünk. Így hoztuk létre a könyvtárat, ahova tanulni és olvasni járnak a gyerekek. A kisebbeknek játszószobát alakítottunk ki, hátul nagy udvarunk nyílik, ahol jó idő esetén elidőzhetünk – a korábbi háznak nem volt megfelelő udvara sem. Kell a hely, mert idővel mintegy száz gyerekre számítunk, akik naponta itt töltik idejüket teljes egészében vagy részlegesen.”

A piarista nővérek ilyen jellegű tevékenységére a társadalmi jelenségek figyelembevételével egyre nagyobb szükség lesz. Szinte folyamatosan érkeznek új és új gyerekek, a nővérek pedig idejüket és erejüket már nehezen tudják jobban beosztani. Ezért kérik, jelentkezzen önkéntesnek bárki, aki idejéből, figyelméből szívesen adna a hátrányos helyzetből érkezett gyerekeknek: „Szinte minden gyereknek szüksége van segítségre a tanulásban. Minden fiatal számára nélkülözhetetlen a megtapasztalt figyelem. Ezért várjuk azokat a segíteni akarókat, akik komoly hátrányokkal rendelkező gyerekekkel tanulnának hétköznap délutánonként 15 és 19 óra között. Ha a hét egy-két napján rendszerességgel el tudnának végezni ilyen jellegű önkéntes tevékenységet, nagy segítségünkre lennének. Már vannak olyan nagylelkű nagykárolyiak, akik eljárnak hozzánk, és részt vesznek a gyermekekkel való közös munkában. Hálát érzünk irántuk, imáinkban hordozunk minden támogatót, segítőt.”

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír