Történelmi, ökumenikus látogatás a keresztény remény földrészén

Ferenc pápa kongói apostoli útja után az anglikán Justin Welby canterbury érsekkel és a skót egyház moderátorával, Iain Greenshieldsszel együtt keresi fel Dél-Szudánt, ahol a tízmilliós lakosság 60 százaléka keresztény. Mivel az anglikánok jelenleg is fontos szerepet játszanak az ökumenikus mozgalomban, és a szubszaharai térségben számuk erőteljesen növekszik, ezért szükséges az anglikán irányzat értékelése ezen a területen. Tudatában annak, hogy az egységtörekvés csak akkor éri el a célját, ha a mozgalomban valamennyi elkötelezett egyháznak közös a cselekvése, Ferenc pápa „a béke ökumenikus zarándoklatának” nevezte el látogatását az afrikai kontinensre. John Garang, a nemzeti egységért elkötelezett felszabadító hős jubai (dzsubai) mauzóleumánál ökumenikus imára került sor.

A kereszténység kibontakozása Angliában

Az első századok keresztény missziója a bencés Ágoston apáttal vette kezdetét, akit Nagy Szent Gergely pápa küldött Brittaniába 596-ban. Ő lett Canterbury első érseke. Ezt követően fokozatosan épült ki a középkorig az egyházi hierarchia, mely a XVI. századig Rómához ragaszkodott. VIII. Henrik (1491–1547), aki korábban elkötelezett katolikus volt és írásban védte meg a hét szentségről szóló tanítást Luther követőivel szemben, tanácsadói hatására – beleértve számos egyházi vezetőt – megkérdőjelezte a pápa joghatóságát a birodalmában. VIII. Henrik és Aragóniai Katalin (1485–1536) házasságából nem született fiú utód, ezért Henrik el akart válni Katalintól. A pápa azonban nem adott felmentést.

Henrik új házasságát Boleyn Annával VII. Kelemen pápa érvénytelennek nyilvánította és 1533. július 11-én Henriket kiközösítette. A Rómától való szakadás következtében szenvedett vértanúságot Morus Tamás (1478–1535) lordkancellár és a fogságában bíborossá kreált John Fisher (1469–1535) püspök is. Az angol törvénykezés a király tekintélyét kiterjesztette a helyi egyház egészére és 1534 novemberében kihirdetett egyházfőségi rendelettel (Act of Supremacy) az angol parlament elismerte a királyt Anglia egyháza, vagyis az anglicana ecclesia „legfőbb és egyetlen” fejének a pápa helyett. 1562-ben pedig I. Erzsébet kihirdette az anglikán egyház hitvallását. A gyarmatosító törekvések során az anglikanizmus világszerte elterjedt. Ma 42 önálló helyi egyházra oszlik a mintegy 80 millió hívő (Angliában 25 millió).

Európa többi egyházával ellentétben, ahol a teológia és a hierarchia körében is eluralkodott a racionalizmus, az anglikán egyházra kisebb mértékben hatott a felvilágosodás, így az anglikanizmus a protestáns egyházak között középutat képviselt.

Az anglikanizmus jövője és az anglikán identitás

Az anglikánok 1840-től kezdték hangsúlyozni a keresztények egységét. A kezdeményezés abban állt, hogy a különvált egyházak időnként jöjjenek össze imádkozni az egységért. Az Oxford mozgalomban sokak meggyőződése lett az egységért való ima szükségessége. A később katolizált John Henry Newman (1801–1890) kidolgozott egy imatervet, hogy ezzel az anglikánok között terjessze az összetartozást. Newman boldoggá avatására 2010. szeptember 19-én került sor, szentté avatására pedig 2019. október 13-án.

1867 szeptemberében ült össze először a Lambeth-konferencia, mely egyesítette az anglikán közösség (Anglican Communion) egyes nemzeti egyházait, ahol a canterburyi érsek mint primus inter pares, és nem mint egy „anglikán pápa” jelenik meg. A tízévenkénti Lambeth konferenciák mindegyike sürgette a keresztény egység megvalósítását.

Lépések a katolikus-anglikán kapcsolatokban

Előzménynek számított a katolikus-anglikán párbeszéd 1921–1926 között, melynek kezdeményezői katolikus részről Fernand Portal (1855–1926) lazarista atya, anglikán részről pedig Lord Halifax, Edward Frederick Lindley Wood (1881–1959), az English Church Union elnöke, angol világi nemes voltak. Belgium prímása, Desiré Mercier bíboros (1851–1926) vette pártfogásába az anglikán papság érvényességéről folytatott „Malines-i megbeszéléseket” (Conversations de Malines), és igyekezett ezt XI. Piusz pápa (1922–1939) tudomására is hozni, aki bár a keresztény egységkeresés szükségességét elismerte, hivatalosan nem engedélyezte katolikusok és anglikánok dialógusát.

A közeledés nagy jele volt, amikor a II. Vatikáni Zsinat előtt XXIII. János pápa magánkihallgatáson fogadta Geoffrey Fisher (1887–1972) anglikán érseket 1960. december 2-án. A római katolikus-anglikán teológiai nemzetközi bizottság (ARCIC) létrehozását VI. Pál pápa és Michael Ramsey (1904–1988) anglikán érsek tette lehetővé 1966-ban, mely a kétoldalú (bilaterális) párbeszéd követendő mintája is lett, a vatikáni egységtitkárság irányításával. A bizottság több alkalommal is találkozott az egyetemes Egyház egységét meghatározó „papi szolgálat” és a „primátus” kérdéskörében. A közös munkának az eredményei rendkívül pozitívak voltak, és még azt a reményt is keltették egyesekben, hogy II. János Pál 1982-es angliai apostoli útja során a két egyház teljes közösségre lép.

Változások ekkléziológiai és etikai területen

A várakozások azonban nem nyertek beteljesülést, mivel a párbeszédet jelenleg is akadályozza a nők pappá, illetve püspökké szentelésének engedélyezése az anglikán egyházon belül. 2006-ban XVI. Benedek és Rowan Williams canterbury érsek közös nyilatkozatot adtak ki a kapcsolatfelvétel negyvenedik évfordulóján, melyben anélkül, hogy a felmerült kérdéseket háttérbe szorították volna, a közös út folytatásáról döntöttek.

2009. november 9-én tették közzé az Anglicanorum coetibus kezdetű apostoli konstitúciót, mellyel a Katolikus Egyház hivatalosan rendezte a Katolikus Egyházba belépni kívánó anglikánok helyzetét. A dokumentumot XVI. Benedek pápa írta alá, és megoldásként a személyi ordinariátus egyházjogi szervezetét jelölte meg azon anglikán világi hívek és egyházi személyek számára, akik teljes közösségre kívánnak lépni a Katolikus Egyházzal.

Az ökumenikus jellegű utat némiképp beárnyékolja, hogy több más helyi anglikán egyház után a Church of England (CoE) is megszavazta az azonos neműek polgári házasságának megáldását (nem az egyházi házasságot), melyet éppen Afrika anglikán közösségei határozottan elutasítanak. Ferenc pápa is tudja, hogy nincsenek azonos véleményen számos kérdésben, de elődeihez hasonlóan nem adja fel a közös úton járást.

A római katolikus, az anglikán és a presbiteriánus egyház vezető képviselői dél-szudáni jelenlétükkel a béke, a kiengesztelődés és az igazságosság követei a világ legfiatalabb országában az evangélium szellemében, Jézus tanítás szerint: „Boldogok a békességszerzők!” (Mt 5,9)

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír