Ferenc pápa dél-szudáni látogatása megnyithatja a béke útjait

Hamarosan ökumenikus látogatásra indul Ferenc pápa, Justin Welby canterburyi érsekkel, az anglikán közösség prímásával és Iain Greenshields lelkésszel, a skót egyház közgyűlésének moderátorával együtt Dél-Szudánba. A különböző felekezetekhez tartozó hívők jelenléte olyan tényező, amely segít egyesíteni a társadalom szétszakadozott szövetét az országban, amelyet évtizedek óta polgárháborúk pusztítanak. A felekezeti hovatartozás nem ritkán  szerepet játszott a konfliktusokat szító etnikai ellentétek áthidalásában is. Ezért az elmúlt években a különböző vallási közösségek vezetői többször is kísérletet tettek a béketárgyalások előmozdítására.

Ilyen körülmények közepette zajlik majd a Ferenc pápa, Welby érsek és Greenshields lelkész által megálmodott ökumenikus utazás, jelként és lehetőségként, hogy felszínre hozza és támogassa a béke és a jó iránti vágyat, amely ott rejlik sokak szívében, akik évtizedek óta a saját bőrükön tapasztalják meg az értelmetlen konfliktusokat.

Történelmi jelentőségű az az út, amelyen járva a különböző egyházak és egyházi közösségek megszabadulnak az ősi felekezeti rivalizálásoktól, és egymás mellett dolgoznak a konfliktusok felszámolásán és a békés, a közjóra irányuló együttélés felépítésének támogatásán.

„A keresztény igehirdetés – emlékeztet Christopher Hartley, a toledói egyházmegye spanyol misszionáriusa, aki jelenleg a tombura-yambió-i egyházmegyében, Nandiban él – már a 6. században elérte a mai Dél-Szudán területét. Az egész Szudánra kiterjedő újkori evangelizáció ugyanakkor csak a 19. században, a Brit Birodalom idején kezdődött, a Veronából érkezett komboniánus misszionáriusokkal és a Mill Hill Társaság misszionáriusaival. A ma Dél-Szudánhoz tartozó számos régióban a missziós tevékenység és jelenlét az 1970-es évektől vált fontossá és folytonossá. Bár a hagyományos vallások elemeivel való szinkretizmus még mindig jelen van, a keresztény lakosság nagy részének hite csodálatra méltó és megindító.”

Dél-Szudánban mintegy 6,2 millió katolikus él (ami a több mint 16 milliós lakosságnak a 37,2 százaléka). „Bakhita Szent Jozefina, az első afrikai komboniánus szerzetesnővér – aki 1845 körül született a Nuba-hegységben, a mai Dél-Szudán területén – és Comboni Szent Dániel a két nagy vértanú, akit a dél-szudániak tisztelnek, a tombura-yambió-i egyházmegyében is. A komboniánus misszionáriusok munkája Dél-Szudánban nem szenvedett törést, az 1964. március 6-i kiutasításuk és az 1983-as háború ellenére sem – teszi hozzá Christopher atya. – A katolikus hit először 1912-ben érkezett meg a komboniánus misszionáriusokkal a Tomburához közel fekvő Mupoiba. Nandi plébániája a harmadik az egyházmegyében, 1947-ben alapították, szintén komboniánus misszionáriusok. Az ország számos régiójába azonban csak néhány évtizede érkezett meg a kereszténység. Vannak helyek, ahol a misszionáriusok napjainkban hirdetik először Jézus Krisztust. Papi és vallási hivatásokból nincs hiány, sok jelölt van az ország szemináriumaiban, még ha a képzés időnként nagyon hiányos is.” Csak a fővárosban, a jubai érsekségben van nagyszeminárium, Szent Pálról nevezték el, és a legtöbb egyházmegyében vannak kisszemináriumok. Ezért a legtöbb dél-szudáni diák Jubába, Nairobiba és Kinshasába megy teológiát tanulni.

A dél-szudáni kiskorúak többsége katolikus oktatási intézményekben nevelkedik, tanul. Tomburában például több katolikus iskola van, mint állami. Az első komboniánus misszionáriusok 1842-ben érkeztek Szudánba, iskolákat és kórházakat építettek, hogy a hagyományos vallási hiedelmekhez és gyakorlatokhoz még mindig kötődő helyi lakosságot szolgálják. A misszionáriusoknak köszönhetően a helyiek nagy része elhagyta hagyományos vallását, és katolikus lett.

2005-ben a déli régiók és a kartúmi kormány közötti átfogó békemegállapodás megnyitotta az utat Dél-Szudán függetlensége előtt, amelyet 2011-ben pecsételtek meg. A legtöbb katolikus, akik Jubában és a környező területeken élt, úgy döntött, hogy Dél-Szudánban marad.

Szudán területére 1899-től más, nem katolikus egyházak és egyházi közösségek is érkeztek. Az anglikánok az Egyházi Missziós Társaságon keresztül már a térségben való jelenlétük első éveiben több tízezer lakost kereszteltek meg igehirdetésük és missziós munkájuk révén. Jelenleg a Szudáni Episzkopális Egyház – amely az anglikán közösség része – a Katolikus Egyház után a második legnagyobb egyház Szudánban és Dél-Szudánban.

Az Egyesült Presbiteriánus Egyház, amely a Református Egyházak Világközösségének tagja, 1900 óta van jelen Szudánban. A 20. században aztán számos más református és evangélikus egyházi közösség, például a Szudáni Krisztus Egyháza misszionáriusai is eljutottak az országba, tevékenységüket a déli területekre összpontosítva.

Dél-Szudánban a többi hitvallás mellett a muszlimok kisebbségben vannak. Sokan közülük már akkor is az országban éltek, mielőtt az 2011-ben függetlenné vált Szudántól. A hagyományos afrikai vallást, amely az animista hiedelmeken alapul, és amely törzsenként és közösségenként eltérő, a lakosság jelentős része továbbra is követi.

„Bár vannak olyan adatok, amelyek a fellendülés és haladás folyamatát jelzik ebben a fiatal országban – folytatja Christopher atya –, az általános helyzet továbbra is aggasztó. A lakosság több mint felét fenyegeti az éhezés, teljes élelmezési bizonytalanságban él. Körülbelül kétmillió gyermek szenved alultápláltságban.”

„A Dél-Szudánban tapasztalható politikai, gazdasági és társadalmi instabilitás elsősorban a legnagyobb etnikai csoporthoz, a dinka népcsoporthoz tartozó Salva Kiir elnök és helyettese, a nuer népcsoporthoz tartozó Riek Machar közötti hosszan tartó konfliktusból fakad. A két halálos ellenség 2019-ben elment a Vatikánba, és Ferenc pápa megcsókolta a lábukat, a békéért könyörögve. Bár Dél-Szudánban a lakosságnak csak 4–5 százaléka rendelkezik elektromos árammal, és a vízhez való hozzáférés szinte egyáltalán nem létezik, az ország nagyon gazdag természeti erőforrásokban, többek között aranyban, gyémántban és olajban. Ezek az erőforrások azonban a bizonytalanság, valamint a politikai és társadalmi instabilitás miatt elérhetetlenek.”

Még mielőtt Dél-Szudán független államként létrejött volna, Szudán egészének életében visszaesés következett be az ország nyugati részén fekvő Dárfúr térségében kirobbant konfliktus miatt. A hivatalosan 2003-ban kirobbant és 2009-ben befejezettnek nyilvánított konfliktus legalább 400 ezer ember halálát okozta, és mintegy kétmillió embert kényszerített lakóhelye elhagyására. A 2018-ban Etiópiában aláírt, de soha be nem tartott békemegállapodás ellenére a jelentős etnikai feszültségek a mai napig fennállnak.

Dél-Szudánban 2022 augusztusa óta újraindultak a harcok a rivális milíciák között. Az országban a többször elhalasztott választásokat 2024 végére tervezik.

A két kegyetlen polgárháború közötti időben, 2011-ben született Dél-Szudán közel harminc év háború után nyerte el függetlenségét, a főváros Juba lett, ahol jelenleg legalább ötven etnikai csoport él. A nők átlagosan öt-hat gyermeket vállalnak, és a várható élettartam nem éri el a hatvan évet.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Fides

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír