Útravaló – 2023. február 12., évközi 6. vasárnap

Magyarországon is teret hódít a szabadelvű gondolkodás. A szabadság belátható gyökerei a 19. századi reformmozgalomban találhatók. Olyan nevek fémjelzik, mint Széchenyi, Kossuth, Vörösmarty. A 19. század szabad gondolkodása a liberalizmussal karonfogva képes volt felzárkóztatni az akkori Magyarországot, de jelentős módosuláson ment át. A reformkorban a nyelvújítással megalapozták az 1860-as, 70-es évek ipari szerkezetét, a bankrendszert és még számos más elemet. A közigazgatás újraformálásával pedig fontos lépéseket tettek a vármegyei rendszer megerősödése érdekében. A leginkább meghatározó törvények, amelyek az igazságszolgáltatást jelentik, mára kisiklani látszanak, és a jogszolgáltatás veszi át a helyét. Hogy a körülbelül 10 folyóméternyi jogszabályon ki képes átrágni magát vagy eligazodni, nos, ezt a kérdést nem illik feltenni. Nem új keletű problémáról van szó.

Már Jézusnak is meg kellett küzdenie azzal a 613 törvénnyel, amelyek részletesen szabályozták a közösségi életet és a rítust. Jézus arra hivatkozik, hogy nem érvényteleníti, hanem tökéletesíti a prófétákat. Ott feszül benne az isteni természet. Emberi természete szerint kinyilváníthatna bizonyos törvényeket, és isteni természete beteljesíthetné azokat. A mai evangéliumi részletben megdöbbentőek Jézus mondatai, ahogy szokásától eltérően börtönnel, bíróval és a főtanács ítéletével fenyeget. Mindezeket önmagára mutatva teszi és mondja. A régiekről, a Tóráról és az Írásokról beszél, de nem marasztalja el, hanem úgy lépi át ezeket, mint egy hegyi patakot. A pataknak tiszteljük a forrását, csodáljuk zuhatagjait, és iszunk is a hideg vizéből. De ha szükséges, egy-két kő meg egy túrabot segítségével átmegyünk rajta. Nem számít a fröcskölő víz. Haladunk előre, kiaknázva a természet adottságait, mindig csak előre. (Mindkét part járható, csak az egyik cipőmarasztaló sárdagonya, a másik kicsit rosszabb.) 

A hegyi beszéd 16. és 17. versei ugyan eltökéltséget és határozottságot sugallnak – minden ige felszólító módban van –, de a következő versekben a kicsit engedékenyebb hangulatban megfogalmazott megszüntetni és érvényteleníteni formák szerepelnek. Mindez bizonyíték arra, hogy Jézus küldetése nem az ószövetségi messiásvárás lerombolására szól. Jézus nem tanítványa, és nem is ellenfele Mózesnek, hanem olyan törvényhozó, akinek minden idők és minden kultúra emberéhez van küldetése. Megjegyzése az „i betűről” (iótáról) és a „vesszőcskéről” nem arról szól, hogy a törvénykönyv valamennyi rendelkezését a legapróbb részletekig be kell tartani, hanem arról, hogy meg kell érteni annak mélységét és a tartalmát. Ez a megértés csak a keresztény üdvrendben érvényesül. Az Ószövetség nem fejeződik be és nem szűnik meg, hanem megvalósul és teljessé válik az Újszövetségben. Jézus úgy tanít a Törvény átmeneti és örök jellegéről, hogy közben a meg nem változtathatóságáról, s egyúttal átmeneti jellegéről is szól.

„Ne szálljatok szembe a gonosszal!” (Mt 5,39) – adja ki az utasítást Jézus a beszéd végéhez közeledve. Miért, talán meghunyászkodjunk? Engedjük a gonosz tobzódását? Nem erről van szó. E sorok írója még aktív plébános korában számos felkérést kapott arra, hogy a vasárnapi prédikációkban foglalkozzunk a szektákkal, a látnokokkal és hasonlókkal. Ám általában kibújt az ilyen megkeresések alól. Sok a dolog a jó hír hirdetésével, a családokkal, az őszinte keresőkkel, de az alaposan felkészült beszélgetőtárssal korrekt módon lebonyolított vitában partner vagyok.

Az evangélium nem meghatározott gyakorlatok elvégését, bizonyos imádságok elszavalását és a kánonjog tartalomjegyzékének tökéletes ismeretét tételezi fel. Az evangélium Isten országának közeledtéről szól. Ami igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. A Törvény az isten- és emberszeretet kettős parancsában foglalható össze. Mi pedig Isten titkos bölcsességét hirdetjük. Ezt nevezhetjük az evangélium harmadik útjának is.

Ezeket a sorokat november második vasárnapján vetettem papírra, azzal a reménységgel, hogy a „világ fejedelmei felismerik a dicsőség Urát”. Jutalom? Az is lesz. Mégpedig a „2. számú kasszánál”. Mert amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe fel nem hatol, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt (1Kor 2,9). Nem a biztonság, nem a jólét vagy a béke lesz a jutalom, hanem egyedül Isten.

Magyar Kurír