Rossz, mert téves teológiai alapon nyugszik J. von Damme Jézus megkísértése című képe. A kép közepén Jézus áll, és felháborodva gesztikulál, feltehetően magyaráz valamit. A kép jobb oldalán két fehér ruhás angyal látható. A bal oldalon egy Jézus elutasító kézmozdulatának engedelmeskedő alak, a sátán, feketébe öltözve, szutykosan, szőrösen, szakadtan, vérben forgó szemekkel. Emiatt az ábrázolás miatt nem jó a kép. Mert ha ilyen volna a kísértő, bizonnyal messze elkerülnénk. A kísértés azonban nem ilyen. A kísértő nagyon is szalonképes, politikailag korrekt kifejezéseket használ, jó modorú, szépen öltözött és frissen borotvált. Az útelágazásnál is készségesen mutatja az utat – a pokolba vezetőt.
A nagyböjt kezdetét jelzi Máté evangéliumának elbeszélése Jézus megkísértéséről. Valóságos teológiai vita bontakozik ki az Úr és a gonosz között, melynek során Jézus nem söpri le mérgesen a próbálkozásokat, hanem egyszerűen pontosítja, továbbgondolja azokat, s a bibliai idézetekkel dobálózó sátán érveit más idézetekkel szereli le.
Három kísértést él át Jézus. Az első a kövek kenyérré változtatása. A jóllakás vágya, emberségünk legalapvetőbb igényének kielégítése a legelső kísértés. Jézus azonban azt mondja, hogy nem csak a testi szükségleteinkre kell figyelni. Aki csak kenyérrel akar élni, aki csak az elfogyasztható élvezetek után fut, az nemcsak Istentől távolodik el, hanem a saját emberségétől is. Figyelmeztetés ez a napjaink jóléti, fogyasztói társadalmában élők számára, akiknek a megannyi reklám azt sugallja, hogy a javak birtoklása és használata jelenti a boldogságot.
Nagyböjt elején érdemes még egy igazságra odafigyelni. A böjt nem sportteljesítmény, hanem eszköz arra, hogy testünkön keresztül a lelkünket is építsük. Túlhajtása azonban gőghöz vagy betegséghez vezethet, s a túlzott önmegtartóztatás eltorzíthatja a személyiséget is.
Jézus második kísértése az, hogy ugorjon le az ókori világ egyik csodájának számító jeruzsálemi templom tetejéről. Aligha kell ennél nagyobb mutatvány. A népszerűség hajhászása, a siker utáni vágy súlyos kísértés azoknak, akik a testi szükségleteket átlépik vagy meg is oldják. A túlhajtott önbizalom vagy az isteni segítségbe vetett túlzott hit is tévutakra visz. Ma is érvényes a figyelemfelhívás: ne próbálgasd az isteni segítséget, ne kísérletezz vele! A sátán megpróbálja „csőbe húzni” Jézust: ha csakugyan Isten Fia vagy... Jól ismerjük azt a helyzetet, amikor a barátok azt mondják: „Ha menő vagy, iszol még egy pohárral, mersz még gyorsabban hajtani az autópályán.”
A harmadik kísértés a hatalom, ami persze nem feltétlenül rossz dolog, de csapda lehet még a jó szándékúaknak is. Esetleg azt gondolják, hogy a cél szentesíti az eszközt, azaz a jó cél érdekében sok minden megengedhető. Azt kéri a sátán Jézustól, hogy önmagát feladva imádja őt. Nincs azonban az a hatalom, ami megérné az Istentől való elszakadást. A kísértés tanulsága, hogy a sátán olyan dolgokkal próbál kereskedni, amelyek nem is az övéi. Jézus azonban Istenben megtalálja azt a viszonyítási pontot, ahol nem esik sem a túlzott önbizalom, sem az önfeladás csapdájába.
Mindez az ima és a pusztában töltött magány eredménye. Ahol a Szentírás visszakapja eredeti jelentését. Ahol úgy válik el az igazág a hamistól, mint a vér a víztől. Ahol az igazat igaznak, a hazugságot hazugságnak és a kísértést kísértésnek hívják. Ahol megváltoznak a dimenziók, és új jelentést kapnak az egyszerű dolgok is.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria