Útravaló – 2023. február 26., nagyböjt 1. vasárnapja

Nézőpont – 2023. február 26., vasárnap | 5:01

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Februárban Várnai Péter címzetes prépost ad útravalót.

Rossz, mert téves teológiai alapon nyugszik J. von Damme Jézus megkísértése című képe. A kép közepén Jézus áll, és felháborodva gesztikulál, feltehetően magyaráz valamit. A kép jobb oldalán két fehér ruhás angyal látható. A bal oldalon egy Jézus elutasító kézmozdulatának engedelmeskedő alak, a sátán, feketébe öltözve, szutykosan, szőrösen, szakadtan, vérben forgó szemekkel. Emiatt az ábrázolás miatt nem jó a kép. Mert ha ilyen volna a kísértő, bizonnyal messze elkerülnénk. A kísértés azonban nem ilyen. A kísértő nagyon is szalonképes, politikailag korrekt kifejezéseket használ, jó modorú, szépen öltözött és frissen borotvált. Az útelágazásnál is készségesen mutatja az utat – a pokolba vezetőt.

A nagyböjt kezdetét jelzi Máté evangéliumának elbeszélése Jézus megkísértéséről. Valóságos teológiai vita bontakozik ki az Úr és a gonosz között, melynek során Jézus nem söpri le mérgesen a próbálkozásokat, hanem egyszerűen pontosítja, továbbgondolja azokat, s a bibliai idézetekkel dobálózó sátán érveit más idézetekkel szereli le. 

Három kísértést él át Jézus. Az első a kövek kenyérré változtatása. A jóllakás vágya, emberségünk legalapvetőbb igényének kielégítése a legelső kísértés. Jézus azonban azt mondja, hogy nem csak a testi szükségleteinkre kell figyelni. Aki csak kenyérrel akar élni, aki csak az elfogyasztható élvezetek után fut, az nemcsak Istentől távolodik el, hanem a saját emberségétől is. Figyelmeztetés ez a napjaink jóléti, fogyasztói társadalmában élők számára, akiknek a megannyi reklám azt sugallja, hogy a javak birtoklása és használata jelenti a boldogságot.

Nagyböjt elején érdemes még egy igazságra odafigyelni. A böjt nem sportteljesítmény, hanem eszköz arra, hogy testünkön keresztül a lelkünket is építsük. Túlhajtása azonban gőghöz vagy betegséghez vezethet, s a túlzott önmegtartóztatás eltorzíthatja a személyiséget is. 

Jézus második kísértése az, hogy ugorjon le az ókori világ egyik csodájának számító jeruzsálemi templom tetejéről. Aligha kell ennél nagyobb mutatvány. A népszerűség hajhászása, a siker utáni vágy súlyos kísértés azoknak, akik a testi szükségleteket átlépik vagy meg is oldják. A túlhajtott önbizalom vagy az isteni segítségbe vetett túlzott hit is tévutakra visz. Ma is érvényes a figyelemfelhívás: ne próbálgasd az isteni segítséget, ne kísérletezz vele! A sátán megpróbálja „csőbe húzni” Jézust: ha csakugyan Isten Fia vagy... Jól ismerjük azt a helyzetet, amikor a barátok azt mondják: „Ha menő vagy, iszol még egy pohárral, mersz még gyorsabban hajtani az autópályán.”

A harmadik kísértés a hatalom, ami persze nem feltétlenül rossz dolog, de csapda lehet még a jó szándékúaknak is. Esetleg azt gondolják, hogy a cél szentesíti az eszközt, azaz a jó cél érdekében sok minden megengedhető. Azt kéri a sátán Jézustól, hogy önmagát feladva imádja őt. Nincs azonban az a hatalom, ami megérné az Istentől való elszakadást. A kísértés tanulsága, hogy a sátán olyan dolgokkal próbál kereskedni, amelyek nem is az övéi. Jézus azonban Istenben megtalálja azt a viszonyítási pontot, ahol nem esik sem a túlzott önbizalom, sem az önfeladás csapdájába.

Mindez az ima és a pusztában töltött magány eredménye. Ahol a Szentírás visszakapja eredeti jelentését. Ahol úgy válik el az igazág a hamistól, mint a vér a víztől. Ahol az igazat igaznak, a hazugságot hazugságnak és a kísértést kísértésnek hívják. Ahol megváltoznak a dimenziók, és új jelentést kapnak az egyszerű dolgok is.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria