Útravaló – 2024. április 28., húsvét 5. vasárnapja

Mi az utánozhatatlanul és mégis egetverően nagy az első magyar Nobel-díjas nő, Karikó Katalin biokémikus és a szintén Nobel-díjas Krausz Ferenc fizikus életpályájában? (A sajtóban valószínűleg a professzor asszonnyal találkozhattunk többet, mert a hölgyek kommunikációja gördülékenyebb.) Már gimnazista korukban megfigyelhető volt náluk a tudás megszerzése iránti olthatatlan vágy. Kísérletek százait végezték el, jegyzőkönyvet írtak róluk és párhuzamos publikációkat kerestek, majd maguk is bombázták a tudományos sajtót cikkekkel és a saját megfigyeléseikkel. Megszokni és nem csodálkozni való tényként fogadták el a kutatási pénzek elapadását, az egzisztenciális ellehetetlenülést, sőt az utcára kerülést is. Az őket próbatételek elé állítók nem számoltak azzal, hogy magyarokról van szó. Magyarokról, akiket a halálból átmentünk az életre, mert szeretünk. Magyarokról, akik megtanultak élni és túlélni. Akik nem vonulnak félre sértődötten, akik pénz nélkül is, sivatagi módszerekkel is képesek eredményt felmutatni, akik nem a panaszáradatból akarnak megélni, akiknek minden – de tényleg minden – körülmények között van hitük és erejük felállni. Erőforrásként Szent János evangéliuma és Sztevanovity Dusán egyik dalszövege szolgált:

„Mert a gyémánt és arany fénye szép / De tiéd ez a fény akkor lehet csak / Ha érte a mélybe lemész, érte mész / Hát indulj, és hozd fel onnan / Fénye kárpótol majd minden nehéz percért // Nem csak gyémánt és arany lehet szép / Téged tán egész más után hajszol most a vágy / Indulj hát, hidd el, nem lesz nehéz az út / Mit végigjársz, ha gondolsz rá / Hogy jön, mit úgy vársz // Érdemes volt / Akkor meglátod, hogy érdemes volt / Tudom, rájössz, érdemes volt / Harcolnod így.” (Sztevanovity Dusán: Gyémánt és arany – részlet)

Aki a világ javait birtokolja, és bezárja a szívét szűkölködő embertársa előtt, abban hogy marad meg Isten szeretete? Ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal! Tettekkel: Megható jelenet volt, amikor Katalin asszonyt is beoltották az általa kifejlesztett vakcinával. A klinika folyosóján eltört a mécses, és sírva préselte ki magából a hála szavait, amikor tanúságot kellett tenni az eredményeiről, és hallatlan szerénységgel tartott meg egy előadást hatszáz hallgató előtt. A fizikus Krausz Ferenc első megszólalásai között hangzott el, hogyan tudnák kamatoztatni és a gyógyítás szolgálatába állítani a vér molekuláris összetételének vizsgálata során elért eredményeket. „Ne szóval és nyelvvel, hanem tettekkel és igazsággal szeressünk.” (1Ján 3,18) Igazsággal: Mi lehet a természettudóst jobban inspiráló erő, mint megragadni az igazságot? A végére járni annak, ami Van. Gyanítható, hogy az egyszemélyessé zsugorodott kutatólaborban, a rendelőben, ahol a vakcinát beadták és a hatszáz fős előadóban egy Valakivel többen voltak.

Magyar Kurír