Útravaló – 2024. október 8., Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Magyarország főpátrónája

Isten kezdettől fogva kiválasztotta Máriát, Szűzanyánkat, hogy életében egyre szebben megjelenjen az ő terve. Mit is jelent meghívottnak, kiválasztottnak lenni? Azért is fontos foglalkoznunk ezzel, mert Isten minden embert hív, bennünket is, és minden ember élete válasz lesz valamiképpen erre a hívásra. Egyedi tetteink, bűneink nem derült égből villámcsapások, hanem egy nagyobb belső döntés következményei, megnyilvánulásai. Aki alapvetően hisz az élet értelmességében, a szeretet értékében, a jó életvitelben, annak ez a hite fog megnyilvánulni az egyes tetteiben is. Aki pedig nem hisz az egész értelmében, a szeretet értékében, a jóságban, annak ez a negatív hozzáállása fog megmutatkozni az életében. Mária tisztelete gyógyítja ezt a negatív hozzáállást, mert hűsége, jósága, finomsága újból reményt önt belénk, hogy létezik még jó és szép ezen a világon. Alapvető hitünket alakítja a jósága. Ezért nagy ajándék nekünk Szent István királyunk felajánlása, hogy Mária a Magyarok Nagyasszonya: micsoda pártfogót és micsoda példát kaptunk! Mária igent mond Isten akaratára, még ha nem is látja teljesen a következményeket. Alapvető igenünk egyszeri alkalom, de amint kimondjuk, megindít valamit bennünk, és intenzív kapcsolattá alakul, legalábbis erre ad meghívást. Isten onnantól kezdve nagyon intenzíven szeretne kapcsolatban lenni velünk. A kérdés az, mi mennyire éljük intenzíven, hogy hiszünk az élet értelmében és a szeretet erejében, Isten nagyságában.

Mária az erények anyja is. Az erények azok az alapvető erkölcsi magatartásformák, amelyek segítenek a döntésünket, igenünket tartalmilag kreatívan közvetíteni a mindennapi tettek felé. Milyen szép volna, ha képesek lennénk megújulni életünkben! Kreatívvá válni: hogyan tudok segíteni, mit tudok tenni? A cselekedet, a mindennapi tett nagyon fontos érték. Válaszunk elméletiségét éppen az erények segítik a konkrét tettek felé. A döntő a jóval, az értékkel való belső azonosulás, ami majd kreatívan megtalálja, hogyan váljon konkrét tetté, s képes arra, hogy az adott helyzetben felismerje a legjobb kifejezési módot; nem kell mindent tételszerűen előírni neki, belülről fakad, amit tesz. Az erényes ember könnyedén, örömmel teszi a jót. Az erényt latinul virtusnak nevezik, ami eredetileg erőt, vitézséget, küzdelmet jelent, hiszen küzdelem a begyakorlása. A magyar erény szavunk is talán az erőből származik, jelenthet erőslelkűséget, erős készséget a jóra. Az erényeket ugyanis be kell gyakorolni, kell hozzájuk odaszántság, erő, fegyelem. Az erényes embert tehát alapvetően nem egy-egy jótett jellemzi, hanem beállított a jóra, szívesen teszi a jót. Röviden azt mondhatjuk, hogy az erény a belátott és megszokott jó. A Katolikus Egyház katekizmusa ezt írja az erényről: „A személy számára nem csupán a jó cselekedetek végrehajtását teszi lehetővé, hanem azt is, hogy önmaga legjavát adja.”

Milyen szépen tapasztaljuk ezt a Magyarok Nagyasszonyánál! Ő valóban önmaga legjavát adja nekünk, sok szépet és jót, s ez bennünket is bátorít: mi is úgy gyakoroljuk az erényeket, hogy önmagunk legjavát adjuk a másik embernek. Sokan panaszkodnak egyedüllétről, magányról. Tudjuk-e, merjük-e önmagunk legjavát adni, mutatni a másik embernek? Merünk-e egyáltalán foglalkozni a jó tulajdonságainkkal, és fejleszteni azokat, hálát adni értük? Tudjuk-e magunkról, hogy van bennünk jó is? Adjunk mindig hálát ezekért, és kérjük a kegyelmet, hogy fejlessze ezeket bennünk és egész népünkben! Imádkozzunk azért, hogy lélekben megújuljunk, és gyakoroljuk az erényeket, mert ez tud erőssé, kreatívvá tenni bennünket, és ez tud megújulást hozni népünknek!

Magyar Kurír