Márton Áron-zarándoklat – 3. nap – KÉPGALÉRIÁVAL

KÉPGALÉRIA – kattintás a képre!

Az ötödik alkalommal megszervezett út utolsó napjának reggelén a zarándokok a Kovács Sándor főesperes főcelebrálásával bemutatott szentmisén vettek részt a kolozsvári Szent Mihály-templomban, ahol 43 évesen püspökké szentelték Márton Áront. „A főpásztor – mint ahogy címere is mutatja – kopár körülmények között is fenyőként egyenesen állt, amikor csak a karácsony fénye, vagyis a hit reménye világított” – mutatott rá a főesperes.

A Gyulafehérvár felé vezető buszúton Kovács Gergely posztulátor, a zarándoklat lelki vezetője és Ferencz Kornélia, az út másik szervezője azokról a sokszor még Erdélyben is csak szűkebb körben ismert vértanúkról emlékeztek meg, akiket a főegyházmegye – Márton Áronhoz hasonlóan – érdemesnek tart arra, hogy elindulhasson a boldoggá avatás eljárása. Olyan papokról – és egy orsolyita nővérről – esett szó, akik munkatáborban vagy börtönben adták életüket hitükért: Ambrus Györgyről, Boga Alajosról, Bokor Sándorról, Boros Domokos P. Fortunátról, Fekete Jánosról, Gajdácsi Béláról, Hajdú Gabrielláról, Macalik Győzőről, Pálfi Jánosról és Sándor Imréről.

Márton Áron püspöki székhelyén, Gyulafehérváron, amely ma érseki székhely, Jakubinyi György főpásztor fogadta a zarándokokat. A csoport megkoszorúzta Márton Áronnak a püspöki palota udvarán található szobrát, majd az érsek vezetésével megtekintették a püspöki tanácstermet, a főpásztorok arcképcsarnokát, valamint Márton Áron korhűen berendezett dolgozószobáját. Megállhattak a szentéletű főpásztor halálos ágya mellett, és együtt imádkoztak a püspöki kápolnában.

Jakubinyi György történelmi kontextusba helyezve elődje szolgálatát beszélt többek között Márton Áron zsidók melletti kiállásáról, amelyért a Jad Vasem Intézettől posztumusz Világ Igaza kitüntetést is kapott 2000-ben. A főpásztor 1944-ben Kolozsváron mondott papszentelési beszédében és más fórumokon, többek között vezető politikusokhoz intézett leveleivel is kiállt a zsidóság mellett.

Szentségét és emberszeretetét jól példázza Hermann László gyergyószentmiklósi főorvos visszaemlékezése. A zsidó főorvos kiállt a kórházban működő ferences nővérek mellett, amikor a rendek feloszlatása után a kórházban szolgáló nővéreknek el kellett volna hagyniuk a helyüket. Kemény helytállásával elérte, hogy a nővérek, ha civilben is, de maradhattak beteget ápolni. Hermann – Jakubinyi Györggyel beszélve – sírva emlékezett vissza rá, hogyan tette Márton Áron a vállára a kezét, s köszönte meg, amit tett.

A gyulafehérvári érsek rámutatott a román kommunista politika kétarcúságára is, amely sok tekintetben a legenyhébb volt az egyházakkal szemben a kommunista országok sorában. A román kommunisták hívő, megkeresztelt emberek voltak, így a római katolikus egyház, ha nem is hivatalosan, de megtűrten működhetett, ugyanakkor folyamatos megfigyelés alatt tartották az egyházakat. Márton Áron tíz évig csak szobafogságban tevékenykedhetett Gyulafehérváron, a püspöki palota és kert, valamint a székesegyház jelentette a mozgásterét, és folyamatosan lehallgatták a szekrény mögött elhelyezett poloskával. Márton Áront ugyanúgy megfigyelték, mint más kommunista országok papjait, de ő, ha mérsékelten is, legalább tudta a kapcsolatot tartani papjaival és híveivel.

Márton Áronra egyházmegyéje papjai úgy emlékeznek vissza, mint aki még fogsága idején is mindig ott volt számukra, pásztorukként – mondta el Kovács Gergely posztulátor. Bárki bármit is mondott papjairól, mindig kiállt mellettük, s ha jogos volt a kritika, szeretettel intette meg őket. Kovács Gergely számára Márton Áron emberi nagyságát kiváló lelkipásztori és püspöki szolgálata mellett elsősorban az adja, hogy nem tudtak tőle, róla olyat felvenni a titkosszolgálatok, amely ne lenne vállalható.

A résztvevők a Szent Mihály-székesegyházban megtekintették a Márton Áron-emlékszobát, a Hunyadiak és más nagyjaink sírját, majd a zarándoklat a székesegyház kriptájában, Márton Áron nyughelye előtt tiszteletadással ért véget. A hívek gyertyát gyújtottak és közösen elmondták a püspök szentté avatásáért való hivatalos imát.

Fotó: Merényi Zita

Agonás Szonja/Magyar Kurír