Vajk Gyulára és Horváth Lajos Péterre emlékeztek Bodajkon a Mindszenty-évben

„Boldogok, akiket az igazságért üldöznek...” – boldogmondással kezdődött a megemlékezés a bodajki kegyhelyen. A kegytemplomban, majd a plébániaudvaron folytatódó kiállítótérben tartott visszaemlékezés elején Mórocz Tamás bodajki plébános kiváló elődjét méltatva elmondta: szeretett volna méltó módon megemlékezni Vajk Gyuláról, aki a diktatúra, az egyházüldözés,

a félelem időszakában is megmaradt igaz embernek; egész életében küzdött és kiállt az igazságért.

„Tanuljunk tőle, illetve tanítsuk a következő nemzedékeket is arra, hogy miért kell küzdeniük, miért kell vállalni az esetleges konfliktusokat abban a világban, ahol kezdünk úgy élni, hogy minden mindegy, mintha csak sodródnánk az árral, és mindenki kicsinyes, önző érdekeit tartaná csak a legfontosabbnak” – mondta Mórocz Tamás plébános.

Bodajkon emlékévet hirdettek Mindszenty József bíboros, hercegprímás tiszteletére, aki 75 éve tartotta a kegyhely főbúcsúját mintegy harmincezer ember előtt. Az akkori eseményeket felidézve Mózessy Gergely gyűjteményigazgató tartott előadást a kegyhely fejlesztését végző, templom- és közösségépítő Vajk Gyuláról, meghurcolásáról; bemutatta a kommunista diktatúra előtti, nagy volumenű hitéleti megmozdulásokat jelentő Boldogasszony-év jelentőségét, amelynek keretében a hercegprímás elmondta a letartóztatása előtti utolsó nagy nyilvános beszédét Bodajkon.

Az egyháztörténész ismertette az egyházüldözés korabeli sajátosságait és a helyi intézkedések következményeit. „1950 nyarától országszerte állandósultak a papok ellen intézett hisztérikus sajtótámadások. Vajk Gyula személyét először a Szabadságharcos 1950. július 11-i száma támadta, a helyi párttitkártól és bírótól szerzett félinformációkra építve. A cikk a plébánián élő négy apáca és a helyi kulákok közti kapcsolatot taglalta, összeesküvést sejtetve. A papot a termelés elleni folyamatos aknamunkával vádolta; befolyásának tekintette azt is, hogy a párt korábbi ifjúsági szervezete nem volt kellően hatékony. 1950 őszén a megyei napilap, a Fehérvári Napló intézett támadásokat Vajk Gyula ellen. Először azért pellengérezték ki, mert nem jegyzett békekölcsönt. Néhány héttel később már áruhalmozással is megvádolták a plébánost. A cikkek nyomán azonban kisebb vizsgálatok és vegzatúrák következtek, így az érintett az internálástól tartott. A hatalom azonban inkább megfélemlíteni akarta csak, és közben kísérletezett a béketáborba való bevonásával. 1951 nyarán egy ávóssal megtámogatott kisebb papi küldöttség megpróbálta rávenni, hogy vegye át a megyei békemozgalom vezetését. Mivel ezt elhárította, kuláklistára került, az ÁEH pedig június 1-jétől megvonta kongruáját.”

Mózessy Gergely előadását követően Eperjes Károly színművész, rendező osztotta meg emlékeit nagybátyjáról, az erős jellemű, szigorú, de nagy népszerűségnek örvendő Vajk Gyuláról.

„A napi szentáldozásomban nagyon sokat segített, amikor halála után, Takács Nándor püspök úr temette őt Hegykőn. A következőket mondta: mit mondhatok én róla, a 20 évvel idősebb Gyula bácsiról? Amikor találkozott velem, a sokkal fiatalabb püspökével, az rendszerint így zajlott: »Dicsértessék a Jézus Krisztus, püspök atya, gyóntass meg!« Meggyóntattam, és akkor rendszerint azt mondta: »Tudod, Nándor, a legnagyobb kegyelem, amit valaha kaptam az Istentől, az, hogy mindennapos szentáldozópapnak hívott. És ez még a börtönben is így volt.« És akkor megértettem azt, amit mindig tanított, a Miatyánk centrumát, hogy add meg nekünk a mindennapi kenyerünket ma, vagyis a napi találkozást az Istennel, a napi megtérést. Erre döbbentem rá azon a Requiem szentmisén.”

Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök köszöntőjében az Úrnapja ünnepéhez kapcsolódóan példaként állította az üldözést szenvedő három pap igazi hitvalló életét, akik egészen Jézusért éltek, ezért tudtak helytállni és mindent elviselni a megpróbáltatás idején.

„Olyan személyiségeket idéztünk, akik erősek voltak, nagyvonalúak, erős akarattal és bátorsággal rendelkeztek. Fontos, hogy az emlékük megmaradjon, és ne engedjük feledésbe merülni példájukat, de még fontosabb, hogy tanuljunk tőlük. Mert olyan világba jutottunk, amely sokszor erőszakos módon próbál kényszeríteni minket egy olyan elképzelés szolgálatába, amely idegen a kereszténységtől, idegen a magyartól, idegen tőlünk. Jó látni azokat az embereket, akik nem hajoltak meg, akik mindent kibírtak az igazságért. Példát mutattak nekünk Krisztusról, és erőt adtak arra, hogy mi se hagyjuk el hitünket. Egy új világ megteremtésének lehetősége van a kezünkben, csak tegyük azt, amit a régiek tettek.”

Az ünnepség folytatásaként a zarándokudvaron, az Élet-Kép-Tár Házban Dreska Gábor egyetemi adjunktus nyitotta meg a Bodajki Helytörténeti Egyesület közreműködésével készített kiállítást, melyben a három papi személyhez kötődő tárgyi emlékeket állították ki.

A tárlatvezetésen Dreska Gábor a tárgyak közül kiemelte a Vajk Gyula kézírásával fennmaradt, úgynevezett Historia Domus, azaz a plébánia történeti könyvét, melyben a plébános leírta meghurcoltatásának történetét.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye/Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Magyar Kurír