Valóban szükségünk van arra, amire vágyunk? – Folytatódott az Együtt a közös otthonért konferencia

Az előadók mindannyiunk felelősségére rámutattak, a radikális változás szükségességére, mely a „kereszt útja”, a lemondásé, osztozásé, az egyszerűségé, a testvéri összekapcsolódásé. 

John Chryssavgis, az Amerikai Görög Ortodox Főegyházmegye papja A bolygó lelkéről való gondoskodás – az ökoteológia ortodox keresztény perspektívái címmel tartott előadásában szemléletváltásra szólított fel: amíg nem látjuk, milyen helyzetben is van a világ, addig „istentelenül” bánunk a környezetünkkel.

A világ gazdagjai észre sem veszik a szegény Lázárt, így reagálni sem tudnak a világ gondjaira

– véli Bartholomaiosz pátriárka környezetvédelmi tanácsadója. Szerepünk, a teremtésben elfoglalt helyünk átértékelésének szükségességére mutatott rá: A Föld porából, egy napon teremtettünk a csúszómászókkal, egy vagyunk Isten teremtményei közül. Természetszeretetünk nem merülhet ki felületes, szentimentális érzésekben. Olyan látásra van szükség, amilyen az ikon, mely az „itt és most helyett az örökkévalóra” mutat rá, s így azt a „szent szövetséget” állítja helyre, mely Isten és ember között köttetett. Az ikonok Krisztusa mindig szembenéz az emberrel, mindig mindkét szem látható, kifejezve a „befogadást, a szeretetben való közösséget”. Ezt a Krisztus-arcot látva minden „személyes dimenziót” kap, és meghív, hogy a másik szemszögéből is lássunk. Az ikon „teljesebb” látást és másfajta életmódot, szemléletmódot közvetít. Ebben a szemléletmódban felismerjük, „mindannyian bűnösök vagyunk, nem tiszteletre méltó zarándokok, hanem kényelmes turisták”.

A liturgiában vagyunk meghívva a közösségre, szeretetre, hogy ugyanazzal az érzékenységgel reagáljunk a természetre, mint az emberre. A liturgia közvetít az Ég és Föld között, ünnepli Isten, az ember és a dolgok közti bensőséges kapcsolatot, mely azt tanítja az embernek, hogy élete nem szűkülhet saját magára, saját érdekeinek érvényesítésére. A világhoz való hozzáállás módja az előadó szerint az aszkézis. Krisztus a kereszt vállalásával békített meg mindeneket, a mai ember számára is a kereszt a megbékélés ára.

Radikális változásra van szükség, a kiút az ökológiai zsákutcából a kereszt útja. Azért rejtőzik tagadásba a világ, mert önfeláldozást kívánna tőle.”

Azt a kérdést kell mindannyiunknak feltennünk magunknak: „Valóban szükségünk van arra, amink van, amire vágyunk? Belátjuk-e, hogy mindannyian többet fogyasztunk, mint kellene?” Lemondani és osztozni – ez a kiút, mert a piacon keresztül történő elosztás szegénységet generál.

Rámutatott, mennyire mélyen látja Ferenc pápa és Bartholomaiosz pátriárka, hol a világ problémáinak gyökere: Fel kell ismernünk a másik emberben Krisztus arcát, és meg kell hozni azt az egzisztenciális döntést, hogy emberként akarunk élni, és életünknek tükröznie kell, hogy a teremtésre Isten ajándékaként tekintünk.

Markus Vogt, a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität professzora folytatta az ortodox teológus gondolatmenetét A teremtett világ kiáltása – Istent felfedezni az éghajlatváltozás és a társadalmi átalakulás kihívásának kontextusában címmel tartott előadásában. Mi az egyházak feladata az éghajlatváltozásban? – tette fel a kérdést, majd elméleti és gyakorlati választ is adott rá. Az előadó üdvözölte a különböző tudományágak összekapcsolódását, így az integrált ökológiára való törekvést, segítve az összetetten való gondolkodást környezetünk helyzetéről. Úgy vélte, ha így haladunk tovább, a világunk „emberi életre alkalmatlanná” válik – kiemelten utalt a vízzel való ellátottság, a biológiai sokszínűség, a termőtalaj szennyezettségének, pusztulásának problémájára. A helyzet cselekvésre szólít, mindenekelőtt annak tudatosítására, hogy az emberről a teremtés részeként kell gondolkodnunk. „Folyamatos és konstruktív párbeszédet” kell folytatnunk, és azt tudatosítani, hogy

az ökológiai válságban Isten szól hozzánk, a természet rombolásában „Krisztust újra keresztre feszítjük”, és a keresztény reményt kérdőjelezzük meg, ha szekularizáljuk azt.

Vagyis a remény nem szólhat csak az optimizmusról, a realitásban kell gondolkodnia, miszerint reményünk célja nem vágyaink beteljesülése kell hogy legyen, hanem az, hogy Isten mellettünk legyen, amikor szenvedünk. Ez a keresztény remény.

Markus Vogt szerint az ökológiai életmód alapját az a spiritualitás tudja megadni, melyet az egyszerűség, a testvéri kapcsolódás, az öröm és a hála határoz meg. El kell köteleződnünk a fenntarthatóság mellett, az Egyház gyakorlatának része kell hogy legyen az ökológiai szemlélet. Erre példaként a Német Püspöki Konferencia 2018-ban megfogalmazott cselekvési tervét hozta fel, mely konkrét ajánlásokat fogalmaz meg egyházi intézmények, közösségek, de az egyén számára is. Javasol például szén-dioxid-böjtöt, repülésről való lemondást. Kiemeli az ökumenikus együttműködés fontosságát, a teremtésért való összefogás ugyanis hatékonyabbá tud tenni minden törekvést.

Padányi József vezérőrnagy, egyetemi tanár Az éghajlatváltozás és a katonai erő alkalmazásának kölcsönhatásai című előadásában azt vizsgálata, hogyan találjuk meg az éghajlatváltozás kérdését a hadvezetésben. „Van dolga a hadseregnek, kell, hogy dolga legyen az éghajlatváltozás kérdéskörében, még ha ez ellentmondásnak is tűnik” – fogalmazta meg az alapállást. Az előadó elmondta, Jens Stoltenberg NATO-főtitkár víziója áttörést hozott ebben a kérdésben, kiemelt kérdésként kezeli a környezetre való hatást. Rámutatott, az éghajlatváltozás okozta pusztító események száma megsokszorozódott, következményei drámai kiterjedést mutatnak. Ezek kezelése katonai jelenlétet igényel, amely készenlét ugyancsak jelentős terhelést jelent a környezetre. Az előadó „szükséges alkalmazkodás” útját tekinti járható útnak: észszerű kompromisszumokra van szükség, melyek mellett fenntartható a hatékonyság és csökken a környezetterhelés.

Üdvözölte, hogy Magyarországon a katonai vezetés bekapcsolódott a „hidrogénautó-pálya” projektbe, melynek keretében a NATO-országokban üzemanyagtöltő-pontok hálózatát kívánják létrehozni. Fontosnak tartják kettős rendeltetésű eszközök alkalmazását, a meglévő eszközállomány hatékonyságának erősítését a szennyezés csökkentése mellett.

Ha kritikus tömeget tudunk nevelni, akik magukénak érzik a karbonlábnyom csökkentésének felelősségét, már sokat elértünk”

– fogalmazott az egyetemi tanár.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír