Vasvári Zoltán: „Csillagom, emlék: tégy tökéletessé” – Rónay György-tanulmányok

A szerző megállapítja: a korán, hatvanöt éves korában meghalt Rónay György „hatalmas életművet, csaknem öt évtizedes irodalmi pályája mérhetetlenül gazdag termését hagyta ránk”. És

mivel több irodalmi és történeti korszakot cselekvőn megélt a magyar történelemben, minden műve, kiemelkedő művészi értékein túl, hiteles kor- és művelődéstörténeti dokumentum is.

Vasvári Zoltán a Nyugat, az idő múlásával legendássá nemesült folyóirat harmincas években indult harmadik nemzedékének „talán” legsokoldalúbb tehetségének minősíti a költőként, íróként, műfordítóként, kritikusként és irodalomtörténészként egyaránt kimagaslót alkotó Rónay Györgyöt.

A könyv írója kiemeli: a már kisgyermekként sok lelki megrázkódtatáson átment Rónay (édesapját soha nem látta, tüdőbetegségben szenvedő édesanyját alig-alig, féltestvére korán meghalt fehérvérűségben, őt leginkább a nagymamája nevelte) a premontrei gödöllői gimnázium diákjaként kezd verseket írni. Már nagyon korán, tizennyolc évesen megjelenik első verseskötete. Elvégzi a Pázmány Péter Tudományegyetemet, magyar–francia szakon, majd 1936-ban bekövetkezik az igazi áttörés: Babits Mihály a Nyugat főszerkesztőjeként megjelenteti két versét: Kora tavasz és Sejtelem. Ettől kezdve haláláig a magyar irodalom tevékeny és sokoldalú alkotója, közben a Vigilia felelős szerkesztője 1969 és 1978 között.

Rónay György 1941-től Szárszón pihent, és ettől kezdve minden nyarát itt töltötte. Tanulmányaiban Vasvári Zoltán kiemelten foglalkozik Rónay György balatoni költészetével, próbálja meg értelmezni Szárszó-líráját. Összesen hatvannégy, Szárszó inspirálta alkotást gyűjtött össze és vizsgált meg. Az 1938-ban született, Epilógus című versben a valóságosan múló idő „abszolút életidővé transzporálódva lelki tájakra is átvezet”. Rónay számára a nyár őszbe fordulása, a természet „termő beérése” saját személyiségének, művészetének kívánt beérését asszociálja:

„Emlékezéstek tegye szebbé
azt, ami voltam. Csonka voltam.
Formáljatok ti műremekké!”

A Rónay halála után, 1979-ben megjelent, A kert című verseskötet címadó költeménye az élettől búcsúzó poéta „egyik utolsó nagy remeklése. Hatalmas létösszegző gondolati költemény.” Rónay a kertre mint alaptoposzra építi föl a verset. A gyermekkorától megismert, megélt kertek apropóján tekint végig életén:

„Kertről kertre élünk,
Szeretnünk kell a kerteket. A kezdetét, ahonnan
elindulunk, s az utolsót, ahova majd megérkezünk.”

A kert is, akár az ember, állandóan változik. A kertet szemlélve saját életünkre is tekinthetünk. A kert, a természetet élni és halni tanít:

„… De azt, aki őszébe lépett,
életre tanítja az ősz,
mélyebbre, gazdagabbra
minden zsúfolt tavasznál. Ahogy rövidülnek,
úgy válnak napjaink mind teljesebbé.
Arra is
méltóvá kell érnünk, hogyha kell, lehulljunk.”

A Balaton déli partján játszódik Rónay György két legjobb regénye is, az Esti Gyors (1963) és A párduc és gödölye (1978). Mindkét mű a bűn és a bűnhődés valláserkölcsi kérdéseit vizsgálja a főhősök „fölnagyított, részletesen elemzett tudatának tükrében”. A két regény főhőse egy Balatonszárszót idéző nyaralóhelyre vonul vissza. Mindkettőjük lelkét bűn terheli, mindketten egy kiélezett történelmi helyzetben könnyűnek mutatkoztak, akaratlanul gyilkossá váltak.

Az Esti gyors főhősében, Kerekesben a bűntudat, amiért egy nyilas rendőrfőkapitány árulásra bírta, üldözési mániává hatalmasodik. Rónay az önvád alól nem ad felmentést hősének, Kerekes a fölötte kimondott írói ítélet miatt az öngyilkosságba menekül.

Utolsó regényének, „életműve zárókövének” hősét, Stoll Aurélt, A párduc és gödölye főszereplőjét sem mentheti fel az erkölcsi felelősség súlya alól, de neki megkegyelmez. Stoll az ötvenes évek elején bíróként válik egy gyilkosság bűnrészesévé. Rábírják, hogy olvassa föl az előre megírt halálos ítéletet egy ártatlanul megvádolt ember fölött. Stoll 1967 késő őszén egy fiatal újságíró faggatására kényszerül az önvizsgálatra, ami már évek óta, nyugdíjazásának kezdetétől kísérti.

Vasvári Zoltán leszögezi:

Rónay költészete, egész munkássága katolikus a szó szerinti értelmében: egyetemes költészet, amely mentes minden vallásos öntetszelgéstől és túlbuzgóságtól. „Tömörség, filozofikus mélység és megélt tapasztalatokon nyugvó, őszinte, minden pátosztól mentes istenhit jellemzi.”

Sajnos az utókor érdemtelenül keveset foglalkozik életművével, még mindig nem tagja az irodalmi kánonnak. Annak ellenére sem, hogy „költészetében, írásművészetében magas művészi fokon van benne mindaz, ami a 20. század emberét jellemezte, foglalkoztatta”. Talán a jövő irodalomtörténészei között lesz valaki, aki részletes, az életmű minden szegmensét mélyrehatóan elemző monográfiát ír Rónay Györgyről, összegzően bemutatva életét, életművét-

Vasvári Zoltán: „Csillagom, emlék: tégy tökéletessé” – Rónay György-tanulmányok
Kairosz Kiadó, 2021

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír