Walter Kasper bíboros: Európában az Egyház diaszpóraegyház lesz

Néhány mondatban nem tudom felvázolni, amit a kívánatos jövőről gondolok. Annyit azonban el tudok mondani: a Katolikus Egyháznak csak akkor lehet jövője, ha a II. Vatikáni Zsinat által megkezdett úton halad tovább, nem könyvelői szemlélettel, hanem kreatív hűséget tanúsítva és szinodális közösségben, közösen hallgatva Isten igéjét és meghallgatva egymást. A német szinodális útnak sajnos ez nem sikerült; bennem és másokban is azt a benyomást keltette, mintha újra fel tudná találni az Egyházat, mintha újra fel kellene találnia az Egyházat, s ehhez egészen önálló cselekvési programot dolgozhatna ki. Annál nagyobb reményem van a világegyház szinodális folyamatában, amelyet Ferenc pápa kezdeményezett.

Az Egyház nem teheti meg, hogy elsősorban önmagával és a saját problémáival foglalkozik, és nem engedheti meg, hogy belső vitái részekre szakítsák. Az Istenről, valamint a mindenkire és mindenre kiterjedő, Jézus Krisztusban központosuló isteni üdvözítő tervről szóló evangélium csorbítatlan üzenetét kell középpontba helyeznie, és lefordítania a mai kor nyelvére. Azon kell lennie, hogy az egység és a sokféleség szempontjából egyaránt megvalósítsa katolicitását. „Egy a test és egy a Lélek […]. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van.” (Ef 4,4–6)

Európában az Egyház diaszpóraegyház lesz a jövőben; kisebb és egyszerűbb lesz, mint korábban. Külső gyengesége azonban új belső erőt adhat neki, ha szegény lesz, szolidaritást vállal az egyre nagyobb számú szegénnyel, s a világ sebeiben meglátja Isten sebeit. Ily módon magasba tudja emelni a remény fáklyáját a gyorsan változó és rendkívül elbizonytalanodott világban, s az evangélium örömének hírnöke tud lenni.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír