„Az évezred prímása” – Közeleg Stefan Wyszyński bíboros boldoggá avatása

A lengyel parlament mindkét határozata hangsúlyozza, hogy „az évezred prímása” rendkívüli módon járult hozzá Isten és a haza szolgálatához.

Vertse Márta, a Vatikáni Rádió magyar adásának nyugalmazott főszerkesztője foglalta össze Włodzimierz Rędzioch lengyel újságíró, Vatikán-szakértő cikkeit, amelyek a közelmúltban az olasz katolikus sajtóban jelentek meg az 1901-ben, 120 évvel ezelőtt született és negyven évvel ezelőtt, 1981-ben elhunyt bíborosról.

Włodzimierz Rędzioch Wyszyński bíboros megvédte az Egyházat és Lengyelországot a kommunizmustól címmel Lengyelország szentszéki nagykövetével, Janusz Kotański történésszel készített interjút, aki Wyszyński bíborosról könyvet is írt. A nagykövet felidézi Stefan Wyszyński bíboros történelmi szerepét. A leendő boldog főpásztor Karol Wojtyłához hasonlóan átélte és megtapasztalta mind a nácizmust, mind a kommunizmust.

Karizmatikus főpásztor és illusztris államférfi volt, aki megvédte az Egyházat és a lengyel nemzetet, ezért illették az „évezred prímása” elnevezéssel.

Átvezette a lengyel népet a kommunizmus tragikus évein, betöltve az „interrex”, az ideiglenes államfő szerepét. A Gondviselés embere volt Lengyelország számára – hangsúlyozta a lengyel szentszéki nagykövet. – A vörös rezsim bebörtönözte, de ő mindent hősiesen tűrt. Vállt vállnak vetve dolgozott Karl Wojtyłával, és amikor munkatársát megválasztották Péter székébe, kijelentette: „A Szűzanya műve volt!” – nyilatkozta Janusz Kotański. Emlékeztetett, hogy „az évezred prímása” már 1920-ban személyesen megtapasztalta a szovjet kommunizmust. Szerencsére a „visztulai csoda”, vagyis a – Jézus Szent Szívének tett felajánlásnak és Mária közbenjárásának tulajdonított – lengyel győzelem a varsói csatában 1920-ban megóvta Európát a bolsevizmustól az elkövetkező húsz évre. Wyszyński bíboros tanúja volt és átélte a szellemi dimenzióját annak a kereszténységet a bolsevizmussal szembeállító összecsapásnak, amelynek Lengyelország volt az első frontvonala, újból betöltve a történelemben az antemurale christianitatis, vagyis a kereszténység védőpajzsa szerepét.

A bíboros prímás negyven évvel ezelőtti halálára emlékezve Włodzimierz Rędzioch az olasz katolikus sajtó hasábjain felidézte Silvio Negro olasz író, Vatikán-szakértő 1958-ban írt sorait:

A lengyel Wyszyński az egyetlen bíboros, akit, amikor Rómába érkezik, az állomáson nem néhány barát, hanem tömeg fogad, és tisztelettel adózik neki. Az egyetlen, akit tapssal köszöntenek az utcákon, ha történetesen megáll valahol, és felismerik.”

A Vaticano minore című könyv szerzője azt is megállapította, hogy Wyszyński bíborosban a rómaiak vértanút és győztest, ugyanakkor jó harcost látnak, aki mindig lövészárokban és veszélyben van. Fiatalos alakja is hozzájárul ahhoz, hogy megértéssel és szimpátiával vegyék körül. Silvio Negro író, a Bagutta olasz irodalmi díj nyertesének szavai kiválóan tükrözik a rómaiak több mint hat évtizeddel ezelőtti érzelmeit Lengyelország prímása iránt, aki „az évezred prímása” néven vonult be a történelembe, amiért a lengyel egyházat védelmezte a kommunista rezsim viharos időszakában.

Stefan Wyszyński bíboros 1981. május 28-án halt meg, mindössze tizenöt nappal a II. János Pál ellen elkövetett merénylet után. A bíborost mély barátság fűzte Karol Wojtyłához.

A főpásztor temetése az egész nemzet számára jelentős esemény volt, amelyen a pápa nem tudott részt venni, mert még a Gemelli-kórházban ápolták.

Küldött azonban egy szentszéki delegációt, amelyet az akkori államtitkár, Agostino Casaroli bíboros vezetett. Szent II. János Pál levélben fordult honfitársaihoz, amelyben ezt írta: „Mindnyájatokhoz intézem ezt a rövid üzenetet. A szív és a hit legmélyebb érzése késztet rá. Nem tudok úgy tanúságot tenni, mint ahogyan szeretnék. Bízom benne, hogy Isten visszaadja erőmet és megfelelő alkalmat ad rá, hogy úgy tegyek, ahogy érzek. Szeretném, ha tudnátok, hogy a gyásznak ebben az órájában, a bánat és a részvét órájában, de a még nagyobb remény és hit órájában szerettem volna veletek lenni, és személyesen leróni végső tiszteletemet a prímás előtt. Isten másként döntött.”

A gyászszertartás alkalmából írt levelében a pápa emlékeztetett Wyszyński bíboros alakjára, felidézve szavait, amelyeket hazájában tett első, 1979-es zarándoklata során mondott a varsói székesegyházban: „A bíboros prímás sarokkővé vált. A sarokkő az, ami ívet formál, ami az épület alapjának az erejét tükrözi. A bíboros prímás kinyilvánítja az Egyház alapjának az erejét, aki Jézus Krisztus. Ebben áll az ereje. A bíboros prímás több mint harminc éve azt tanítja, hogy ezt az erőt Máriának, Krisztus Anyjának köszönheti. Mindnyájan tudjuk jól, hogy Máriának köszönhetően felragyogtathatjuk ennek az alapnak az erejét, aki Krisztus, és hatékonyan az Egyház sarokkövévé válhatunk. Ezt tanítja Lengyelország prímásának élete és misztériuma.

Ő a varsói egyház sarokköve és az egész Egyház sarokköve Lengyelországban. Ebben áll gondviselésszerű küldetése, amelyet több mint harminc éve teljesít.”

II. János Pál pápa már péteri szolgálatának első napján levelet intézett honfitársaihoz, amelyben köszönetét fejezte ki a bíborosnak rendíthetetlen hite tanúságtételéért. „Péter székében nem lenne ez a lengyel pápa, aki ma telve istenfélelemmel, de egyben bizalommal is megkezdi az új pápaságot, ha nem lett volna a te hited, amely nem hajlott meg a börtön és a szenvedés előtt, ha nem lett volna a te hősies reményed, végsőkig kitartó bizalmad az Egyház Anyjában.” II. János Pál pápának ezek a szavai, amelyeket Stefan Wyszyński bíboroshoz, Lengyelország prímásához címzett a Levél a lengyelekhez írásában 1978. október 23-án, jól megértetik, hogy mennyire fontos volt a bíboros személye Karol Wojtyła életében. A kettejük közötti kapcsolatot hangsúlyozta XVI. Benedek pápa is 2006. május 26-án, a varsói Piłsudski téren bemutatott szentmisén. Homíliájában a következő szavakkal méltatta egyházi szolgálatukat és történelmi szerepüket: „Isten egyesítette ezt a két személyt – nem pusztán ugyanazon hit, remény és szeretet révén, hanem az élet eseményein keresztül is, amelyek mindkettőjüket olyan erősen ennek a népnek a történetéhez és a benne élő Egyházhoz kapcsolták.”

„Az évezred prímásának” szenttéavatási eljárását II. János Pál akaratából indították el 1989. május 29-én. 2010. február 6-án fejeződött be az eljárás egyházmegyei szakasza, és kezdődött el vatikáni szakasza a Szentek Ügyeinek Kongregációjában.

2017. december 18-án hirdették ki, hogy Wyszyński bíborost megilleti a Tiszteletreméltó cím, miután Ferenc pápa elismerte, hogy hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket.

2019. október 2-án a pápa engedélyt adott a Szentek Ügyei Kongregációjának, hogy kihirdesse a dekrétumot, amely egy csodát tulajdonít Tiszteletreméltó Stefan Wyszyński bíboros közbenjárásának, megnyitva ezzel a boldoggá avatás felé vezető utat. Az ünnepélyes boldoggáavatási szertartást eredetileg 2020. június 7-re tervezték, de a világjárvány miatt idén szeptember 12-én emelik az oltár dicsőségére „az évezred prímását”.

Ma Rómában nem ismerik a bíboros alakját, mint annak idején, az ötvenes években – jegyzi meg cikkében a lengyel újságíró, majd arról számol be, hogy Wyszyński bíboros halálának negyvenedik évfordulóján pusztán egy egyszerű szertartással emlékeztek meg róla a trasteverei Szűz Mária-bazilikában, amely egykor a címtemploma volt. Halálának évfordulóján, május 28-án délelőtt 11 órakor Janusz Kotański, Lengyelország szentszéki nagykövete felkereste a templomot, hogy egy rövid imát mondjon el a bíboros emléktáblája előtt, ahol egy csokor virágot helyezett el a katolikus Lengyelország, az Egyházhoz mindig hűséges „Polonia semper fidelis” e nagy alakja emlékére.

Forrás: Vertse Márta/ Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír