Elárult remények – Roberto Morozzo della Rocca történész a ciprusi migrációt elemzi

Az Európai Unió 27 állama közül a Ciprusi Köztársaság több szempontból is különleges. A periférián található földrajzi értelemben: az ázsiai kontinensen fekszik; politikai szempontból különös helyzetben van, a török és a görög kultúra törésvonalán, ami a sziget kettészakadásához is vezetett. Demográfiai értelemben szintén különleges: napjainkban a görögök mellett arabok, angolok, románok, bolgárok, oroszok és egyéb nemzetiségek lakják – és a múltban is ezernyi náció olvasztótégelye volt. Érinti Ciprust a török expanzionizmus, a szír állam kudarca és pusztulása, a libanoni válság, az izraeli–palesztin konfliktus, a nagyhatalmak különböző érdekei a Mediterráneum keleti térségében. A sziget gazdasága mindennek ellenére fellendült, elsősorban a pénzügyi szolgáltatások és a turizmus virágoznak; az egy főre jutó jövedelem eléri az európai átlagot.

Ebben az egyedülálló geopolitikai helyzetben vált az elmúlt években egyre fontosabbá a migráció kérdése. Az ország 9251 km²-éből 3355-öt foglalt el Törökország, ehhez jön még egy 604 km²-es pufferzóna.

2022-ben a Ciprusi Köztársaság 912 703 lakosából 22 190 fő menekültként érkezett az országba, a lakosság 2,4 százaléka. Összehasonlításképp említhetjük Olaszországot, ahol ugyanabban az évben 84 290 fő kért menedéket, ami a lakosság 0,14 százaléka; Svédországban a népesség 0,17 százaléka, vagyis 18 605 fő. A Ciprusi Köztársaságban regisztrálják az egész Európai Unióban a legtöbb menedékkérőt. Az elmúlt évtizedben mintegy 100 ezer menekült kért menedékjogot Cipruson, ami a népesség több mint 10 százalékát jelenti; olyan, mintha 6 millió menedékkérő érkezett volna Olaszországba, vagy 5 millió Spanyolországba.

A menedékkérők két módon érkeznek Ciprusra. Egyrészt tengeri úton, a viszonylag közeli libanoni, szíriai és török partokról, bármilyen járművel, amivel csak tudnak, akár jet skivel is; ezt az útvonalat használják a szírek, afgánok, libanoniak, szomáliaiak, eritreaiak és palesztinok (most már a Gázai övezetből menekülő családok is).

Százazföldön a sziget északi, török megszállás alatt álló részéből, a pufferzónán keresztül jutnak el a Ciprusi Köztársaságba; a sziget török részére repülővel érkeznek, papíron azért, hogy beiratkozzanak valamelyik ad hoc létesített magánegyetemre – ezt az utat választotta idáig számos afrikai, most azonban maguk a török hatóságok zárták le ezt a lehetőséget.

Mi vár azokra a migránsokra és menekültekre, akik eljutnak a Ciprusi Köztársaságba? – teszi fel a kérdést Roberto Morozzo della Rocca. Kis részük kap menekült státuszt, ami azzal is együtt jár, hogy minimum öt évig az országban kell maradniuk. A menedéket kérők többségének azonban elutasítják a kérelmét, illetve lefokozzák őket potenciális menekültből gazdasági migránssá, akiknek nincsenek jogaik, majd ezt követően voltaképpen őrizetbe veszik őket.

Nem szükséges hangsúlyoznom – folytatja a történész –, hogy a szakemberek többsége szerint nem lehet egyértelműen különbséget tenni a megélhetést kereső gazdasági migránsok, az erőszak és üldöztetés elől menekülők, és a menedékkérők, azaz a potenciális menekültek között. A migránsok alapvetően menekültek, a menekültek pedig alapvetően migránsok. Akik különbséget tesznek, azok a kormányok, akik el akarják utasítani a menekülteket.

A ciprusi rendszer kevés migránst fordít vissza, „tehát ott maradnak a bizonytalanságban, partra vetetten a szigeten, szabad ég alatt élő fogvatartottak; az utcákon alszanak és élnek, a feketegazdaságban vállalnak munkát, a szegénység és a betegségek áldozatai, a szerencséseket támogatják a távol élő rokonok. … Nyaranként a turisták mellett kudarcot vallott migránsok töltik meg a ciprusi parkokat és utcákat.”

„Illegális bevándorlóként eljutni Ciprusra nem túl nehéz, de onnan illegálisan továbbjutni más EU-s országokba már az: a földrajz kérlelhetetlen. A sziget lakossága nem különösebben örül a rengeteg iratok nélküli migránsnak, de általában toleránsak, és még az integráció sem reménytelen; a gazdaság virágzik, munkalehetőségek adódnak, és a pluralista társadalomnak is vannak hagyományai” – magyarázza a történész. Amellett a ciprusiak jelentős része maga is érintett a migrációban: legutóbb az 1974-es török invázió után kényszerült elhagyni otthonát a népesség mintegy fele.

A római egyetemen tanító történész januárban járt Cipruson a Sant’Egidio közösség humanitárius missziója keretében, ekkor nyílt lehetősége személyesen megtekinteni több menekülttábort, ahova naponta több tucat, ha nem több száz migráns/menekült érkezik. A legnagyobb tábor Pournarában található, 10 kilométerre Nicosiától, a fővárostól. Itt fogadják az érkezőket, akik utána akár egy évet is a táborban töltenek, a lehető legprimitívebb körülmények között. A tábort eleve elrettentésnek szánják, egyre inkább börtönre hasonlít megjelenésében is, noha az ott fogva tartottak jelentős részben családok, kiskorúak, nők. A biztonsági személyzet emberséges, ez segít csökkenteni a feszültségeket. A táboron belül mérhetetlen szegénység: konténerekben, kartonpapírból eszkábált kunyhókban, elhasznált sátorokban alszanak a földön, téli ruházatuk nincsen, papucsban, mezítláb járnak a hidegben is, ételt alig kapnak. Emellett pedig nincs mit tenniük, borús gondolatok közepette várakoznak, sejtve, hogy elutasítják menedékkérelmüket.

Mostanában főleg Ázsiából érkeznek Pournara lakói – magyarázza Roberto Morozzo della Rocca; még mindig sok a szíriai, akik egy 13 éve zajló háború áldozatai, és akiket több EU-s tagállam szeretne nem menekültnek tekinteni, ezért Szíriát biztonságos országgá kívánják nyilvánítani. A szír menekültek többsége tizenéves, aki soha nem járhatott iskolába, ez megpecsételi jövőjüket. Szüleik nemzedéke még beszélt vagy angolul, vagy franciául, ez a háborúban felnőtt generáció azonban csak arabul beszél, és sokan még írni sem tanultak meg. Ha végre menekült státuszt kapnak, a ciprusi társadalom próbálja támogatni őket, világi és egyházi szervezetek; különösen is sokat tesz értük a helyi katolikus egyház, amely egyrészt a Jeruzsálemi Latin Patriarchátust jelenti, másrészt a maronita katolikusokat. Mindkét egyházba új életet vittek a menekültek, akik aktívan részt vesznek a szentmiséken.

A szerző ezen túlmenően figyelmünkbe ajánlja Ferenc pápa beszédeit, melyeket 2021-es ciprusi útja alkalmával mondott, ezeket ITT, ITT és ITT olvashatják.

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás: Fides.org

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír