Katolikusok Svédországban – Anders Arborelius bíboros a csökkenő előítéletekről

Svédországban a katolikus egyház továbbra is apró kisebbség, de folyamatosan növekszik az ország „posztlutheránusnak” nevezhető közegében.

Svédország már régen szekularizálódott, de jól észrevehető, hogy újabban egyre nagyobb az érdeklődés a vallás iránt, beleértve a katolicizmust is, ami reményre ad okot.

Svédországban a katolikus egyháznak hivatalosan nagyjából 130 ezer tagja van, de valójában ennél többen vannak jelen a plébániákon. Minden évben 2–3 ezer fővel növekszik a katolikusok létszáma.

Honnan vannak Svédországban katolikusok?

A lengyelek továbbra is jelentős hányadát alkotják az ország katolikusainak, és már évtizedekkel ezelőtt beilleszkedtek a svéd társadalomba. A papság körében is sok a lengyel. Latin-Amerikából is sokan érkeznek Svédországba, de nem mindannyian katolikusok, egyesek pünkösdi közösségek tagjai. A Közel-Keletről is sokan érkeznek újabban, különösen számottevő az iraki káld közösség, valamint az afrikai katolikusok csoportja. A papjaink nagyjából hatoda afrikai. Francia származásúak is fontos szerepet játszanak, az általános helynököm, Pascal-René Lung francia domonkos, aki már régóta Svédországban él. Újabban Ázsiából is számos katolikus érkezik.

Ökumenikus kapcsolatok

Ami az ökumenikus kapcsolatokat illeti, az evangélikusokkal könnyebben egyetértünk a bevándorlók megvédését illetően, mint az abortusszal, az eutanáziával vagy a házassággal kapcsolatban. Közismert, hogy a katolikus egyház ellenzi az abortuszt, ami igen nehéz kérdés Svédországban. Bizonyos etikai és tanbeli kérdések megnehezítik az ökumenikus közeledést. Az élet védelmével kapcsolatban könnyebben találunk közös talajt a pünkösdistákkal, mint a lutheránusokkal. Ettől függetlenül kiváló a kapcsolatunk a lutheránusokkal. Rendszeresen felkérnek előadások tartására és igehirdetésre.

Svédországban 44 katolikus plébánia működik, és a lutheránusok mintegy száz templomot bocsátanak rendelkezésükre, főként északon.

Nő a spiritualitás iránti igény a fiatalok között

Nem bocsátkozunk kultúrharcba, de a katolikus egyház szilárd álláspontot képvisel erkölcsi kérdésekben – nem változtatja meg a véleményét egyik napról a másikra. Ezért pedig tisztelet övezi. A szekularizálódás következtében kialakult bizonyos fáradtság a társadalomban, és ezért sokan elvesztették a határozott támpontokat. Ennek hatására élénkül a spiritualitás iránti igény, különösen a fiatalok körében.

Növekszik a szerzetesi és papi hivatások száma.

2024-ben négy papot szentelhettem a stockholmi egyházmegye szolgálatára. Évente nagyjából százan lépnek be a katolikus egyházba, s a papok között nyolc-kilenc olyan egykori protestáns lelkész van, aki továbbra is házasságban él.

A vízválasztó 1952 és 2000

Sok minden megváltozott az elmúlt években. A reformációt követően a katolicizmust száműzték Svédországból, és bár idővel visszatért a tolerancia, a katolikusok csak 1952-től tölthettek be ismét olyan tisztségeket, amelyek korábban elérhetetlenek voltak számukra (például a tanári pálya).

Jogi szempontból a katolikus egyház csak 2000-ben lett egyenrangú a többivel, azelőtt külön adót kellett fizetnie.

Ez döntő fontosságú volt, mert azelőtt külső támogatásra szorultunk, főleg Németország részéről. Most viszont már önfenntartók vagyunk, és meg is tudunk vásárolni néhány protestáns templomot. Ferenc pápa 2016. évi látogatása nagyon fontos volt, az evangélikusok és az egész ország számára is. Jelentősen javult a helyzetünk, és ma már háttérbe szorulóban vannak a katolikusellenes előítéletek.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír