„Isten kiválasztott minket már a világ teremtése előtt” – Diakónust szenteltek Nagybecskereken

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmise kezdetén a megyéspüspök üdvözölte a papságot, a híveket, a rokonokat, és kifejezte örömét, amiért éppen ezen a szép ünnepen gyűlhettek össze a diakónusszentelésre. A szentelési szertartás az evangélium után a jelölt bemutatásával kezdődött: név szerint szólították Palatinus Alent, majd plébánosa a főpásztor kérdésére a keresztény nép megkérdezése és az illetékesek véleménye alapján tanúsította a jelölt alkalmasságát a diakónussá szentelésre.

„Isten kiválasztott minket már a világ teremtése előtt… Gondolt már ránk. Rám, rád, ránk. Mindenkire személyesen” – ezekkel a szavakkal fordult Német László homíliájában a hívekhez és Palatinus Alenhez. Kiemelte a kiválasztottság két dimenzióját: Krisztusban választott ki minket az Isten, és konkrét névvel, történelemmel. Krisztusban az Atya konkrétan megmutatta, milyen embert akart, amikor megteremtette az emberi családot. Nem olyanoknak szerette volna az embert, mint amilyen az első emberpár volt a bűnbeesés után, hanem olyannak, mint amilyen előtte volt: szabad, nincs benne félelem, nyitott, gondtalan. És halhatatlan – azt nem tudjuk, ez milyen lehetett, de biztosan szép és jó.

Hozzátette, hogy Szűz Mária fogantatásának ünnepe példaként mutatja nekünk Máriát, aki egész életében Isten kezdeti terve szerint, makulátlanul élt: teljesen szerette és szolgálta Istent, és szerette az embereket. Egész életében közbenjárt értük és mennybevétele után is közbenjár mindannyiunkért.

A másik dimenzió, hogy Isten konkrét névvel választott ki minket: a név mindig a teljes személyt jelenti a Bibliában. Isten ismert minket, mielőtt még lettünk volna. Megszülettünk egy családban, amelyet nem mi választottunk, szüleink is hozták magukkal személyiségüket, történetüket. El kell ezt fogadnunk – figyelmeztetett a püspök –, mert csak így lettünk azzá, akik ma vagyunk.

Jézus elhozta nekünk az igazságot Atyjáról és a Szentlélekről, megvalósította Isten emberszeretetét, és szolgált. Feltámadása után pedig elküldte tanítványait, hogy hirdessék az evangéliumot, segítsék, gyógyítsák az embereket, a sebzett világot. Alenhez fordulva hozzátette, hogy ő is megtapasztalta ezt a küldetést, amikor diakónusszentelése előtt egy éven át Budapesten betegekkel dolgozott.

Német László püspök végül azt kívánta az új diakónusnak, hogy Jézus lebegjen a szeme előtt, amikor szolgál. Szívében pedig legyen Mária válasza az angyalnak: Íme, az Úr szolgája, legyen nekem a te igéd szerint.

A szentbeszédet a szentelendő ígérete követte, majd Alen a megyéspüspök elé járult, letérdelt, összetett kezét a püspök kezeibe helyezve engedelmességet ígért a főpásztorának és utódainak. A Mindenszentek litániájával folytatódott a szertartás. Ezalatt a jelölt leborult a földre, amely a teljes önátadást fejezi ki, azt, hogy életét Isten akaratának rendeli alá. Ezután a szentséget kiszolgáltató főpásztor mint az apostolok utóda kézrátétel, majd a felszentelő imádság által átadta a Krisztustól kapott hatalmat és küldetést.

A beöltözés után a felszentelt megkapta szolgálata liturgikus eszközét, az evangéliumos könyvet, melyet a főpásztor a következő felszólítással adott át: „Vedd Krisztus evangéliumát, amelynek hirdetője lettél! Ügyelj arra, hogy amit olvasol, hidd; amit hiszel, tanítsd, és amit tanítasz, kövesd is.”

A szentelési szertartást követően a szentmise az áldozati liturgiával folytatódott, melynek keretében Alen először készítette elő az oltárt, és az adományokat a felajánláshoz.

* * *

Palatinus Alen Nagybecskereken született 1987-ben. Az általános iskolát szülővárosában, a középiskolát Szabadkán végezte, majd Magyarországra ment teológiát tanulni. Két éven át volt a szegedi szeminárium növendéke, majd püspöke Budapestre küldte a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskolára. Tanulmányai befejeztével Szegeden diplomázott. Ekkor már ketten voltak papnövendékek a Nagybecskereki Egyházmegyéből Szegeden, jött egy elsőéves növendék is. Az utolsó évben Alen úgy döntött, egy éven át segédápolóként végez szolgálatot a budapesti Szent István Kórház belgyógyászati osztályán.

A diakónusszentelés előtt a verseci plébániára került, hat iskolában végzett hitoktatást – a szentelés után is itt folytatja a lelkipásztori munkát. Kérdésünkre elmondta, a diakónusi szolgálat felelősséget, a szolgálat szeretet jelent számára, a paptársak és a hívek szeretetét, igyekszik mindenkiben meglátni szenvedő Jézust. A legfontosabb szeretni, és aztán minden jön magától – vallja. 

Fotó: Merényi Zita

Kuzmányi István/Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír