Sport, rádió, hit – Interjúkötet Novotny Zoltán sportriporterrel

Ennek a szép, képeskönyvnek is beillő kötetnek a főszereplője a sokunk által szeretett és nagyra becsült „reneszánsz ember”, Novotny Zoltán, aki egy személyben nemzetközi hírű sportriporter, gyönyörű orgánumú rádiós, a Deák téri evangélikus gyülekezet igeolvasásban jeleskedő presbitere és a Protestáns Újságírók Szövetsége (PRÚSZ) 2019-ig fáradhatatlanul szolgáló elnöke. S még sorolhatnám tovább vállalásait és elismeréseit, amelyek sorában a legutóbbi a 2020 januárjában, még a „vírusvész” előtt elnyert kitüntetés, a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség életműdíja.

Boda Zsuzsa tárgyilagos és elragadtatott, de önmagát mint kérdezőt mindig példás szerénységgel elrejtő riportkönyvét két, rövidsége ellenére is sokat mondó előszó vezeti be. Az első Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök elismerő beharangozója: „Biztonságot adott, hogy egy vérprofi rádióssal »koncelebrálhatok«, akinek nyugalmat árasztó hangja elűzte a mikrofon- és kameradrukkot.” (A közös rádiós-televíziós istentiszteleti szolgálataik alkalmával – P. É.). A beszélgetésből azt is megtudhatjuk, hogy Zoltán pályaválasztásakor – többek között – a teológia is felvetődött, míg végül a rádió, illetve a sport mellett döntött. Igazi telitalálat, amikor a beszélgetés vége felé a püspök úr arról vall, hogy legkedvesebb ünnepe a pünkösd: a kommunikáció ünnepe, amikor végre helyreállhat az egészséges kapcsolat, a megértés, a párbeszéd Isten és az ember, illetve ember és ember között. Ezekhez a szép és lényeglátó bevezető szavakhoz jól illenek a sportriporter kolléga és barát, Vass István Zoltán rokon értelmű megállapításai: „Több évtizednyi ismeretség, kollegiális viszony, sőt barátság tudatában nehéz lenne távolságtartó tárgyilagossággal beszélni Novotny Zoltánról… Ismerve a családi hátterét (például azt, hogy apósa és sógora is evangélikus lelkészként szolgált) nem lehetett kétséges számomra, hogy istenhívő ember. De ha nem így lett volna, akkor is nehéz lett volna elvitatni mindenkori humánumát, jóindulatát.”

Mi, akik számos PRÚSZ-karácsonyon, -díjkiosztón és szakmai tanácskozáson részesei lehettünk ennek a mindenkori humánumnak és empátiának, nagy örömmel fedezzük fel azt a számunkra már ismerős megrázó karácsonyi történetet, amelynek az a lényege, hogy Budapest ostromának éppen karácsonyi napjaiban a szamárköhögésben szenvedő kis Zoltán – Isten segítségével – nem lett egy bombatámadás áldozata. Figyeljük csak meg, milyen szépen egészíti ki egymást a szövegben a kérdező, Boda Zsuzsa és a neki válaszoló Novotny Zoltán puritán, visszafogott stílusa és önfegyelme: „Ön kisgyermekként élte át Budapest második világháborús ostromát. Van emléke ebből az időszakból?” A választ Novotny így zárja: „Harminckét halott volt, köztük az engem kezelő orvos. Az Isten valószínűleg úgy gondolta akkor, hogy a mi családunkkal még dolga van.” Ugyanilyen, csodás megmenekülést is jelentő történet a mindössze tizenhat éves ifjú ötvenhatos sorsa, nem gyávasága, hanem október 23-a előtt lezajlott vakbélműtéte következtében. Szó esik ebben a krónikában a kezdettől sportkedvelő fiatalember bölcsészéveiről és ma már legendának tűnő rádiós indulásáról, majd az egyre kiteljesedőbb folytatásról. A magyar sportriporteri és sportolóvilág színével-javával találkozhatunk a könyv lapjain, soha nem sztár- és celeb, hanem emberi perspektívából. Ezúttal azonban hadd emeljem ki Novotny Zoltán áldásos, intelligens és vibráló rádiós közreműködései közül az általa vezetett Éjfél után adásokat. Ebben többször is a vendége lehettem, többek között 1993 őszén, közvetlenül a norvégiai utamat követően. Itt realizálódott számomra a Novotny-féle sokszínűség a maga teljes valójában. A több órás zenés csevegésben ugyanis nem csak arról esett szó, hogy jártam Lillehammerben, az 1994-es téli olimpia éppen akkor épülő helyszínén, hanem Ibsen Peer Gynt-jétől a Per, a hegedűs című norvég népdalig sok-sok téma előkerült. De a befejezés volt a legszebb, a legnovtnysabb: azok a percek, amikor együtt dúdoltuk el az Ó, terjeszd ki, Jézusom kezdetű skandináv esti éneket. Akkor már – szerencsére – a hitéleti élmények megosztása is beférhetett egy élő adásba.

Ehhez a személyes emlékhez tökéletesen illik a riportkönyv végszava, a hitéletre összpontosító zárófejezet szép befejezése Márai Füves könyvéből: „Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett volna.”

Ehhez a zárszóhoz szervesen hozzátartozik Kiss Tamás nagyon jellemző és élethű portréfotója és egyben borítóképe, amelyről egy Nemes Nagy Ágnes-sor jutott az eszembe, A lovak és az angyalok című hatalmas verséből: „mint az apák, ez olyan angyal”. Igaz, a költemény itt éppen Mihály arkangyalt jellemzi, mégis: aki ismeri Boda Zsuzsa kiváló portréjának főhősét, talán egyetért velem, amikor egyszerre érzékelem lényének apás és angyali vonásait, amelyek legalább arra predesztinálták volna őt, hogy – számtalan vállalása mellett – egy igényes és művelt médiaműhely vezetője is legyen.

(Sport, rádió, hit – Novotny Zoltán sportriporterrel beszélget Boda Zsuzsa. Luther Kiadó, Budapest, 2020.)

Petrőczi Éva

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. július 5-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.