A Szent Kelemen-bazilika apszismozaikja

Az átrium felől belépve a Szent Kelemen-bazilikába tekintetünket azonnal magával ragadja a fenséges apszismozaik. Keletkezésének pontos ideje vitatott, de biztosan a 12–13. századok folyamán készült. Művészek egy csoportja dolgozott rajta egy mester irányítása alatt. Az ókeresztény ikonográfia szimbolikus motívumai – a kereszt mint az élet fája a négy folyó által öntözött paradicsomkertben nő – között a mozaik középpontjában ott látható Krisztus a kereszten. A kutatók azt feltételezik, hogy a jóval korábbi altemplom apszisát díszítő mozaikot állították helyre és dolgozták át a középkorban felépült templom mozaikképén – innen ered a korábbi és újabb motívumok együttes alkalmazása.

Gilbert Keith Chesterton angol író hangsúlyozta, hogy ez a mozaik a kereszténység életerejét jeleníti meg. Az 1930-as években így írt: „A mozaik előtt állva csak egy őrült mondhatja, hogy a hitünkben nincs élet, hogy a halál hitvallása. Fent egy felhőből nyúlik ki Isten keze. Olyan, mintha markolatként ragadná meg a keresztet, és leszúrná a földbe, mint egy kardot. Valójában azonban egyáltalán nem kardról van szó, mert a kereszttel való kapcsolat nem halált, hanem életet ad. Ez az élet kiszabadul és beáramlik a levegőbe, hogy a világnak élete legyen, bőséges élete.”

Mit ábrázol tehát a mozaik? Az egész üdvtörténetet, a középpontban Isten Fia megtestesülésével és megváltó áldozatával a kereszten.

Az alap a szőlőtő és a szőlővesszők bibliai képe, ez kiderül a kép alapjában látható feliratból is: „Ecclesiam Christi viti similabimus isti, quam lex arentem, sed crux facit esse virentem”, vagyis „Krisztus Egyháza ahhoz a szőlőtőhöz hasonlít, amelyet a törvény lemetsz, de amelyet a kereszt éltet”. A szöveget kettéválasztja egy másik mondat, két kis kereszt közé ékelve, amely az itt őrzött ereklyékre utal: „De ligno crucis, Jacobi dens, Igantiiq. insupra scripti requiescunt corpore Christi”, vagyis „A kereszt egy darabja, Szent Jakab és Szent Ignác egy foga pontosan azon a helyen van, ahol a felirat fölött Krisztus képe”.

A szőlőtőt valójában egy nagy akantusz bokor jeleníti meg, amely buján sarjad ki a Krisztus vére által öntözött földből és indáival átszövi az egész apszist. A kacskaringózó ágak között hétköznapi jeleneteket látunk, annak jeleként, hogy az egész emberi nem, a teremtés minden megnyilvánulása ebből a fából merít életet. Ez a bensőséges kapcsolat Krisztus és a teremtett világ között az oltáron bemutatott szentmiseáldozatban jelenik meg számunkra, ami éppen a mozaikkép alatt van. A mozaikon ábrázolt misztérium az oltáron valósággá válik.

*

Nézzük meg a mozaik részleteit. Középen áll a kereszt, ami jelentést és életet ad mindennek. Nem vesztőhelyként jelenik meg előttünk, hanem trónusként, amelyről a megváltó uralkodik és mindenkit magához vonz (vö. Jn 12,32). Két oldalán anyja, Mária és Szent János. A kereszten a tizenkét fehér galamb a tizenkét apostolt jelképezi, akik elvitték a világba az örömhírt.

Lent, a felirat fölött jobbról és balról is a hétköznapi életből vett jelenetek láthatók: egy asszony tyúkokat etet, pásztorok legeltetik a nyájat, mások tejet fejnek, vadászok tartják a vadászpuskájukat. A keresztény közember ábrázolásai ezek, a korabeli emberé, aki minden tevékenységét a kereszt, vagyis a megváltás jele alatt végzi.

A kereszt tövéből kibomló hétköznapi jelenetek között pávákat vehetünk észre, a keresztény ikonográfiában a feltámadás és a lélek halhatatlanságának jelképei; és két szomját oltó szarvast, melyek a zsoltárt juttatják eszünkbe: „Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!” (42. zsoltár)

A kereszt alapjának magasságában a növény ágai között négy nyugati egyházdoktor képét fedezhetjük fel, nevük is szerepel: Ambrus, Gergely, Jeromos, Ágoston (jobbról balra ebben a sorrendben). A négy egyházatya között szintén a hétköznapi életből vett jelenetek láthatók. Jobbról és balról is az adományozókat látjuk: balról egy urat a feleségével, jobbról a gyerekeket.

Más alakok is megjelennek a képen: két ember, akik madarakat etetnek (úgy vélik, a tonzúrás figurát a családi káplán, a másikat pedig az intéző ihlette). A jobb szélen egy kalitkába zárt madár látható, talán a megtestesülés szimbóluma.

A mozaikkép gazdagon díszített részletei között sok kedves madárfészek-ábrázolás is található, a 4–5. századi ikonográfia jellemző figurái, a megváltott lelkeket jelképezik a paradicsomi örömben. A dekoratív motívumok között láthatunk szép lámpást és csordultig teli gyümölcsöskosarat is.

Az egyházatyák és a jótevők ábrázolása feletti szinten mitologikus alakok sorakoznak: jobbra egy ördögöt láthatunk és egy istenséget delfinen. Mindez mintha azt akarná üzenni, hogy a megváltás mindenhová elért, a világ legtávolabbi pontjaira is.

Középen, a kupola tetején krisztogram látható az alfa és az omega jelével egy ellipszis alakú korongon: Jézus Krisztus szimbóluma, a győzelmet jelenti, amit a halál felett aratott a kereszt által. A Krisztus-monogram alatt hullámzó félkörök sorakoznak, a megnyílt eget jelképezve, a mindenható Atya kezével, amellyel a Fiú felé nyújtja a koronát, a győzelem jelképét.

A mozaik legalsó részén tizenkét bárányt látunk, akik Isten Báránya felé mennek, aki középen áll glóriával. A bárányok két városból jönnek: balról Betlehem, jobbról Jeruzsálem felől. E városok Krisztus születésének, valamint halálának és feltámadásának helyei, a megtestesülés és a húsvéti események jelképei. A két város jelképezi az ősi törvényt és az új törtvényt is.

A betlehemi kapu íve felett észrevehetünk egy gyermeket (talán Jézus) és alul egy másikat, aki talán ugyanaz a gyermek, éppen megy lefelé a lépcsőn. A jeruzsálemi kapu felett egy kereszt látható, alul pedig egy kakas. Mind olyan szimbólumok, amelyek megerősítik az ikonografikus olvasatot, amely szerint a két város a megtestesülés és a megváltás jele, olyan kapuk, amelyeken keresztül az emberek, a bárányok elérnek Krisztushoz.

A kereszt és a szőlőtő körül fent a magasban a tanító Jézus látható a nyitott könyvvel: a Pantokrátor (a mindenség ura), Krisztus, aki már nem a kereszt mártírja, hanem az emberiség dicsőséges bírája.

A kör, amelyben a Pantokrátort ábrázolták, beleilleszkedik az apszist övező feliratba: „Dicsőség a mennyben Istennek, aki a trónon ül, és békesség a földön a jóakaratú embereknek”. A Pantokrátort a négy evangélista dicsőíti; jobbról nézve sorban ott vannak jelképeik: a bika (Lukács), a sas (János), az ember vagy angyal (Máté) és az oroszlán (Márk).

Egy alsóbb szinten ábrázolódnak két oldalt a próféták és a mártírok, akik annak dicsőségéről tanúskodnak, aki a trónon ül. Balra tekintve látjuk Szent Pált, aki Szent Lőrincnek tanítja, hogy kövesse Krisztus keresztjét. Szent Lőrinc kezében kereszt van, lába alatt rostély, vértanúsága emlékére (258-ban Valeriánusz császár alatt halt vértanúhalált). Alattuk Izajás próféta a prófécia tekercsével: „Vidi Dominum sedentem sup. solium”, vagyis „Láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült” (Iz 6,1).

Jobbról Szent Pétert látjuk, aki Szent Kelement tanítja. Kérése le is van írva: „Respice promissum, Clemens, a me tibi Christum”, vagyis „Kelemen, nézd Krisztust, akit megígértem neked”. Szent Kelemen egy horgonyt tart a kezében, alatta egy csónak látható, körülötte halak. A horgony Kelemen vértanúságára utal: egy horgonyhoz kötve a Fekete-tengerbe vetették ugyanis.

Alattuk Jeremiás prófétát látjuk, aki titkára, Báruk tekercsét tartja a kezében: „Hic est Ds. noster et n. estimabitur alius absq. illo”, vagyis „Ő a mi Istenünk, hozzá senki sem hasonlítható” (Bár 3,36).

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Gliscritti.it; Aregario.net; Pietrevive.altervista.org

Fotó: Basilicasanclemente.com; Wikipedia

Magyar Kurír