Adventi kalendárium – 2018. december 15.

„Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl.” (Jn 1,4–5)

A katolikusok Mária-tiszteletének valódi jelentőségét a megtestesülés fényében látjuk. Az egyház hite szerint, aki a legközelebb állt Jézushoz ebben a misztériumban, az részesedik benne a legjobban.

Szűz Mária ment volt minden önzéstől és bűntől, olyan tiszta volt, mint az ablaküveg, melynek egyetlen feladata a Nap fényének átengedése. Ha örömmel tölt el a fény, közvetve a tiszta ablakot dicsérjük. Természetesen azt is mondhatnánk, hogy az ablak nem is szükséges. Ez igaz. Mégis, amikor az Isten Fia feladja fenséges hatalmát, gyermekké lesz, és egy emberi anya szerető gondoskodására bízza magát, bizonyos értelemben újra Máriára irányítja figyelmünket.

A Fény az ablakra akar emlékeztetni minket, mert hálás a Szűzanyának, és mert végtelenül gyengéd szeretetet érez iránta. Óriási kegyelem és kiváltság számunkra, ha megkér, hogy osztozzunk ebben a szeretetben. Ennek a kiváltságnak az egyik legfontosabb vetülete, hogy megérezteti velünk Isten szeretetének és teremtményei iránti tiszteletének misztériumát.

(Thomas Merton)

Mindenható Istenünk, ragyogjon fel szívünkben dicsőséged fénye, hogy eltűnjön belőlünk az éjszaka sötétsége, és a világosság fiainak találjon minket hozzánk érkező Egyszülötted. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás: Velünk az Isten (Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár)

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír