Adventi kalendárium – 2018. december 19.

„Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?” (Mt 25,44)

Az első lépés az életszentség elnyerésére a szentté válás akarása. Erős és megingathatatlan akarattal szeretjük Istent, Istent választjuk, sietünk felé, elérjük őt és birtokoljuk. Igen gyakran az alázatosság, a bizalom, az elhagyatottság kifogására hivatkozva elfelejtjük az akaraterőnket elővenni. „Akarom” vagy „nem akarom” – minden ezektől a szavaktól függ. És bele kell adnunk minden energiánkat az „akarom”-ba. Meg kell fizetnünk a szentté válás árát, az ár pedig lemondás, kísértés, harc, üldöztetés és mindenféle áldozatvállalás. Csak a magunk feláldozásával szerethetjük Istent. Krisztus szeretete kell, hogy legyen a minket összekötő kapocs.

Az erős hit szemére van szükségünk, hogy meglássuk Krisztust a beteg testben és a piszkos ruhában, mely alatt ő, az emberek között a legcsodálatosabb rejtőzik. Krisztus kezeire van szükségünk, hogy megérintsük azokat a fájdalomban szenvedő testeket. Milyen tisztának kell lennie a kezünknek, ha Krisztus Testét érintjük, mint ahogy a pap érinti az oltáron a kenyér színe alatt. Micsoda szeretettel, áhítattal, hittel emeli föl a szentostyát! Ugyanazzal az érzéssel, odaadással kell nekünk is felemelnünk a betegek és szegények testét.

(Teréz anya)

Istenünk, az angyali üdvözletkor a te végtelen, örök Igédet úgy fogadta a Szeplőtelen Szűz, mint Isten szent temploma, melyet elárasztott a Szentlélek fénye. Engedd, kérünk, hogy példáját követve alázattal vállaljuk szent akaratod teljesítését. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás: Velünk az Isten (Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár)

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír