„Adja meg nektek … hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva … megismerhessétek Krisztus szeretetét is, amely minden ismeretet meghalad, s beteljetek Isten egész teljességével.” (Ef 3,17.19)
Nem merünk hinni abban az elképesztő igazságban, hogy Isten élhet bennünk, sőt maga akar odaköltözni. A szemlélődésből kiinduló reménysugár nem azt közli velünk, hogy az Istent körülvevő nyelvi dzsungelből és problémákból megtaláljuk a kivezető utat, hanem hogy – ha megértjük, ha nem – Isten szeret minket, felajánlja magát nekünk, bennünk lakozik, hív minket, megvált minket, és megadja azt a tudást és fényt, ami felülmúl mindent, amiről ezideig olvastunk, hallottunk.
Az elmélkedés megerősít minket abban, hogy ha bátran behatolunk szívünk belső csendjébe és magányába, és megosztjuk azt felebarátainkkal, akik rajtunk keresztül és velünk együtt keresik Istent, akkor képesek leszünk arra, hogy meglássuk azt, ami a szavakon és magyarázatokon túl van, mert lehetetlen elmagyarázni: ez a szívünknek, Isten Lelkének és a legbensőbb énünknek mélységes egyesülése, miáltal valójában egy lélek leszünk Istennel.
(Thomas Merton)
Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Forrás: Velünk az Isten (Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár)
Fotó: Pixabay
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria