Adventi kalendárium – 2018. december 9., advent 2. vasárnapja

„Töltsétek fel, töltsétek fel, egyengessétek az utat, vegyétek el a buktatót népem útjából!” (Iz 57,14)

A lelkiélethez elengedhetetlen a szív megtérése. Ez a fordulat lehet egy hirtelen belső változás vagy egy hosszú, csöndes folyamat eredménye. Mindkét esetben megtapasztalunk valami belső egységet. Ráébredünk, hogy mi állunk a középpontban, és onnan mindent, ami létezik, és mindent, ami történik, látunk és megértünk mint Isten misztikus létének részét.

Konfliktusaink és fájdalmaink, feladataink és ígéreteink, családunk és barátaink, tevékenységünk és munkánk, reményeink és törekvéseink nem tűnnek többé fárasztó dolgoknak, amelyeket nagy nehézségekkel tudunk csak kezelni, hanem a Lélek működésének megnyilvánulásai és megerősítései bennünk. Az „összes többi dolog”, amik annyira el- és lefoglaltak minket azelőtt, most ajándékká és próbává válnak, amelyek elmélyítik és megerősítik a magunkban felfedezett új életet.

Ez nem azt jelenti, hogy a lelki élet mindent megkönnyít, vagy mentesít a küzdelmektől és fájdalmaktól. Jézus tanítványainak élete egyértelműen mutatja, hogy a szenvedés nem csökken ezzel a konverzióval, hanem sokszor még fel is erősödik. Ezentúl nem figyelünk a több vagy kevesebb méricskélésére. Figyelmesen hallgatunk a Lélekre és engedelmesen követjük, függetlenül attól, hogy örömökkel vagy fájdalmakkal teli helyre visz-e.

(Henri Nouwen)

Mindenható, irgalmas Istenünk, segíts, hogy szent vágyakozással siessünk Fiad elé. Örök bölcsességeddel nevelj minket, hogy evilági elfoglaltságaink ne akadályozzanak találkozásunkban szent Fiaddal. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Forrás: Velünk az Isten (Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár)

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír