In memoriam Hetényi Varga Károly

Hetényi Varga Károly 1975-ben első, a Vigiliában megjelent, Egyházunk harminc esztendeje – ahogy egy hívő látja című cikkében a következőket írta:

„Az óriási vagyont, amelyről évszázadokon keresztül önmaguktól képtelenek voltak lemondani (Vajon ha tőlük függ, mikor mondanak le róla?), máról holnapra elvesztették. (Lehetne-e valamiért hálásabb a hierarchia?) Szívből reméltük, hogy egyházunk ezek után mélyebb, közvetlenebb, mondhatni: melegebb kapcsolatokat épít ki majd velünk, most már hozzá hasonló szegényekkel. Hiszen gondjaink, bajaink ettől kezdve közössé váltak, összehozott bennünket a sors, s ha szabad így kifejezni magamat: partnerek lettünk. Páratlan lehetőség volt ez, melyet a történelem felkínált hazánkban az egyház számára: szegény lettél a szegények között, megszabadultál minden fölösleges terhedtől, s most egyetlen feladatnak élhetsz: mellénk, egyszerű gyermekeid mellé állni, felkészíteni bennünket lelkileg is egy szebb, jobb, emberibb – tehát egyúttal keresztényibb – társadalom felépítésében való aktív részvételre.”

Hetényi Varga Károly 43 évesen Komlón, rokkantsági nyugdíjba küldött, német nyelvórákat tartó tanárként írta a fenti sorokat. Szívügye volt, hogy egyházunk az emberileg nézve legkisebbek barátja legyen.

Ezen lelkülettől vezérelve fordította le Fernand Lelotte SJ imakönyvét, amelyet később lényegesen „magyarosított”. Beszélgetés a Mesterrel címmel a közeljövőben jelenik meg a könyv 11. kiadása. Több generáció fiatalja és magányos embere nőtt fel ezen imakönyv ereje segítségével, és vált elkötelezett hívővé.

Komlói fiatal tanárként Hetényi Varga Károly csak azt hallotta, hogy az ő Egyházában soha senki nem fordult a kiszolgáltatottak felé, viszont annál inkább kiszolgálta a hitleri rezsimet. Azon volt, hogy bár egy papot, vagy szerzetest találjon, aki tevőleg is kiállt az üldözöttek mellett. És talált. Uhl Antal atyával kezdődött minden, aki párizsi magyar lelkészként katolikus igazolásokat állított ki zsidóknak, amivel megmentette az életüket. Ezért elítélték. Történetének megjelentetése a Vigiliában 1980-ban lavinát indított el. Kiderült, hogy a Kárpát-medencében százával vannak, akik sorsközösséget vállaltak az üldözöttekkel, és ezért maguk is vállalták a szenvedést. Hetényi Varga Károlyt ez olyan lelkesedéssel töltötte el, hogy feleségével, Borbálával kis Trabantjukon az egész Nagy-Magyarországot bejárták és minden még fellehető személlyel interjút készítettek. Ezek legépelésében nagy segítségére volt Borika.

Útjaik során – nagy titokban – az emberek elkezdtek mesélni, a kommunizmus alatti még nagyobb egyházüldözésről. Ennek a titkos gyűjtésnek is köszönhető, hogy már 1992-ben megjelenhetett a Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I. kötete. A könyv egyházmegyénkénti bontásban összesen három kötetben foglalta össze a világi papok szenvedéstörténetét. Két kötet a szerzeteseké, alfabetikus sorrendben. A szerző korai halála miatt a II. kötet nem teljes, a piaristáké az utolsó feldolgozott és sajtó alá rendezett rend. A szerzetesek III. kötete a női szerzetesek lett volna. A sajtó alá rendezésre eddig nem volt senki, aki vállalkozott volna.

Hetényi Varga Károly munkájának nagy értéke a személyesség. Minden egyes papról, szerzetesről megtudhatjuk, hogy miért tartoztatták le, ítélték el. Ez egyházunknak egy modern martirológiája, amelyből mind a mai napig erőt meríthetünk, sőt az elkövetkező nehéz időkre is. 

Külön kötetben jelentek meg Pásztor volt vagy béres címmel a legfontosabb dokumentumok, amelyeket hazai és külföldi levéltárakban gyűjtött össze. Ezek tanúskodnak a magyar egyházban zajló szellemi ellenállásról, mely 1944 végére már a hierarchia legfelsőbb rétegeiben is határozottan jelentkezett. A kötet több mint másfél százat mutat be ezekből, melyek hűen illusztrálják a magyar egyház tevékenységét üldöztetést szenvedett embertársaink érdekében.

„Mélység, gyökerek, izzó szeretet, a lemez másik oldala, kemény munka, kitartás” – ezek az értékek jutnak eszembe, amikor rá emlékezem.

Szöveg: Varga Károly

Fotó: Családi archívum

*

Hetényi Varga Károly az országhatárokon túl először Erdélyben kutatott, 1976-ban. 1981 után járt Burgenlandban, Bécsben és több helyen az NSZK-ban. Bonnban a Politisches Archiv des Auswärtigen Amtesben kutatott, Koblenzban a Bundesarchivban, Münchenben az Institut für Zeitgeschichtében, valamint eljutott a dachaui koncentrációs táborba is. Egy-egy útja 2-3 hónapig tartott. Pénze nem volt, papok, apácák szállásolták el.

Az 1980-as évek végétől Erdélyben, Kárpátalján már nagy tisztelettel fogadták, az 1982-ben megjelent, Beszélgetés a Mesterrel addigra ismertté tette. Vendéglátói között találjuk Tempfli püspököt, Jakubinyi érseket. Noha a szlovák püspökök nem fogadták barátsággal, a felvidéki magyar papok támogatására mindig számíthatott.

1960-ban házasodott meg, Varga Borbála ápolónőt vette el. Két fiuk és tizenegy unokájuk született.

Hagyatéka igen gazdag. Gyűjtése – 17 iratfolyóméternyi, óriási anyag – a Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor Egyháztörténeti Intézetébe került. Több száz magnófelvétel és rengeteg fényképnegatív tartozik hozzá. Lénárd Ödön atya és Tímár Ágnes archiválta a hangfelvételeket és rendszerezte a fotóanyagot.

*

Hetényi Varga Károly művei

Beszélgetés a Mesterrel (1982)
Akiket üldöztek az igazságért (1985)
Papi sorsok a horogkereszt és a nyilaskereszt árnyékában I–III. (1992-től)
Szerzetesek a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I. (1999)
Elfelejtett hitvallónk. A kilencvenéves Lénárd Ödön köszöntése (2001)
Szerzetesek a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában II. (2002) – A második kötet csak valamivel több mint kétharmad rézben készült el, de a szerző akaratának megfelelően halála után megjelent.

Az 1945 utáni magyar katolikus egyháztörténet új megközelítései; szerk. Varga Szabolcs, Vértesi Lázár; Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Pécsi Egyháztörténeti Intézete, Pécs, 2007. (Seria historiae dioecesis Quinqueecclesiensis)

Munkája elismeréseként 2001-ben a Magyar Újságírók Közössége „Petőfi Sándor Sajtószabadsága” díját vehette át, míg 2007-ben posztumusz Pro Ecclesia Hungariae díjjal jutalmazta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. 2012-ben – ugyancsak posztumusz – Magyar Örökség Díjat kapott.

Magyar Kurír