A mi szerzeteseink: a győri kármeliták

Bal szélen Puvák Tarzíciusz atya áll, jobb szélen Béla testvér. Közöttük pedig a családunk, a Vörös család (mögöttünk pedig a Szűzanya).

39 éves, háromgyermekes győri édesanya vagyok. Szeretném megosztani én is, hogy családunk életében a mi szerzeteseink hogyan voltak eddig és vannak most is jelen.

Győrben a kármelita templomba járok lassan már húsz éve. A mozgalmas főiskolás évek alatt a rövid misék vonzottak ide, aztán egy nehezebb időszak következett az életemben, amikor elkezdtem a hétköznapokon is szentmisére járni a győri, illetve a pesti Kármelbe. Tarzíciusz atya – az akkori győri házfőnök – lelki vezetésével sikerült helyre billennem és hitben megerősödnöm. Ebben Rafael atya is rengeteget segített. Tarzíciusz atya volt az, aki felkészített minket férjemmel a házasságra, Ő adott össze minket és adta fel a skapulárét nekünk. Tíz éve ő keresztelte első kislányunkat, Borit, nyolc éve Julit és lassan két éve Ágostont. A skapulárét azóta ők is hordják. A nehezebb időszakokban sem hagyott magunkra, mellettünk állt imájával, bíztató szavaival, ami mindig nagyon sokat jelentett nekünk. Rengeteget tett a templomba járó családokért: elvetette a közösség magjait, kitartóan küzdött velünk és értünk végig, amíg Győrben volt. Életre kelt az ő segítségével a győri Kármelben – többek között – egy nagyon erős nagycsaládos közösség sokféle programmal: attyapusztai táborozások, hétvégék, anya-kör, apa-kör, farsang, kirándulás, „szállást keres a Szent Család”… Tarzíciusz atya szeptember óta Rómában tanul, és részt vesz az olaszországi rendtársak munkájában. Hála Istennek a győri Kármel sem maradt „gazdátlanul”: a közösségi összejöveteleket két szerzetes atya támogatja továbbra is tudásával, ismereteivel és fiatalos lendületével: Rafael és Renátó atya.

De nem szeretném kihagyni a többi kármelita szerzetest sem, akiket megismerhettünk és megszerethettünk itt, Győrben az évek során: Balázs atyát, László atyát, Pál atyát, Pawel atyát, Imre atyát, Béla testvért és a mostani tartományfőnököt, András atyát. Mindig csodáltam, hogy a Szűzanya milyen különlegesen válogatta össze ezeket a legkülönbözőbb talentumokkal megáldott férfiakat a magyarországi kis „légiójába”. Mindegyikükből csodálatos erővel tud kiragyogni a Jóisten mosolya! Kívánom nekik, hogy minél több erőt és szeretetet kapjanak a rájuk bízott rengeteg feladathoz!

Vörösné Horvát Annamária