Bemutatkozik a Jézus Kistestvérei Női Szerzetesközösség

A rend története

A rendet 1939-ben alapította Boldog Charles de Foucauld lelkisége nyomán Magdeleine, Jézus kistestvére (Magdeleine Hutin 1898–1989). Gyermekkorától az volt a vágya, hogy életét Istennek szentelje. Édesapja, aki Algériában katonaorvosként szolgált, oltotta szívébe az észak-afrikai arab nép iránti szeretetet. Amikor 1921-ben René Bazin Charles de Foucauld-ról írt életrajzát elolvasta, megvilágosító erővel hatott rá (a könyv A szahara szíve – Charles de Foucauld címmel – Szent István Társulat, Budapest, 1931 – magyarul is megjelent). Ő is azon az úton akart járni a Szaharában, amelyen Charles de Foucauld járt. 1936-ban egészsége annyira megromlott, hogy orvosa egyetlen gyógymódként a Szaharába küldte. Ebben az emberileg lehetetlennek tűnő állapotban alapította meg a rendet az algériai nomádok segítségével.

„Az alapítás története belefér ebbe a néhány szóba: Isten kézen fogott, és én vakon követtem. A legteljesebb sötétségben és az emberi eszközök elképesztő hiányában, ám határtalan bizalommal Jézusban, a lehetetlenség Urában.” (Magdeleine, Jézus kistestvére)

Az alapítás egy találkozásból született Algériában, ahol keresztények és muszlimok, európaiak és arabok együtt élnek. 1939. szeptember 8-án Magdeleine Algériában megalapította a Jézus Kistestvérei Közösséget, kezdetben kizárólag a muszlim nomádok között, és csak 1946-ban nyílt meg az egész világ számára.

Magdeleine Jézus kistestvére 1956-ban egy hónappal a forradalom kitörése előtt jár először Magyarországon. Második látogatása során, 1964-ben, kapcsolatba lépett egy titokban már szerzetesi életet élő kis csoporttal és átadta nekik a Jézus Kistestvérei szabályzatát. 1972-ben megalakult az első testvériség Magyarországon.

Jelenleg 62 országban 1175 kistestvér él 320 testvériségben, közülük öten Magyarországon. Horvátország, Magyarország és Szerbia alkot egy régiót. A központ Rómában van.

A közösség karizmája és küldetése

Szemlélődő szerzetesek vagyunk a világban, akik a hétköznapi életben, az emberek között keressük Isten barátságát, gyengéd szeretetének megtapasztalását. Az a küldetésünk az egyházban, hogy Betlehem és Názáret titkáról tegyünk tanúságot, különösen is az elfelejtettek, kirekesztettek, hatalom nélküliek világában.

„Mint Jézus Názáretben, hatolj be mélyen környezetedbe és szenteld meg életed hasonlósága, barátsága, szeretete, önátadása által, mint Jézus, mindenkit szolgálva. A szó legteljesebb és legszebb értelmében légy előbb ember és keresztény, mint szerzetesnő. Légy ember, hogy jobban dicsőíthesd az Atyát teremtményeiben. Légy, mint kovász a tésztában, amely elveszíti magát, hogy megkelessze azt.” (Magdeleine Jézus kistestvére)

Életünk alapja az evangéliumban és az Eucharisztiában jelen lévő Jézus. A „názáreti” úton járva jutunk el az „oltár szentségétől” a „testvér szentségéig”, a „szegény szentségéig”. A testvériség a sivatagban született, ezért mindig sajátossága marad, hogy Istent a magányban és a csendben keressük, még a nagyvárosok és az emberi életek sivatagjaiban is.

„Önök az evangélium szellemében együtt haladnak a többi úton járóval, az élet peremére szorult kisebbséggel: azokkal a férfiakkal és nőkkel, akiket leginkább megvetnek vagy elfelednek, azokkal, akiket megérintett a materializmus vagy éppen az ateizmus. Ez az együtt haladás a látható oldala az önök útjának, amely az Atyához vezet. Bárcsak Isten szívéhez vezetnék önöket a szegények! Nagy misztérium ez!” (Szent II. János Pál pápa 1989.)

Az egységet Magdeleine kistestvér világ körüli útjai és alapításai során élte meg. Emberi erőtlensége, gyengesége ellenére megközelített minden határt, hogy túljusson a másik oldalra.

„Ha csak egy szóval fejeznénk ki a testvériség misszióját, azt mondanám: EGYSÉG”. (Magdeleine Jézus kistestvére)

Magyarországi tevékenység

Budapesten a IX. kerületben, egy Márton utcai, hatodik emeleti lakásban élünk. Kápolnánkban, amely nyitva áll mindenki előtt, együtt imádkozunk, szentségimádást tartunk. A testvériség szentmiséin közösen ünnepeljük Jézus jelenlétét életünkben.

Együtt elmélkedünk és osztozunk az evangéliumról és örülünk a mindennapi találkozásoknak. Egyszerű munkából (ápolónő, varrónő) és nyugdíjunkból élünk. A kerületünkben keressük és ápoljuk a barátságokat a körülöttünk élőkkel, bekapcsolódunk a Gát utcai templom cigánypasztorációjába, az otthontalanokból alakult önsegítő csoport munkájába, a kórházlelkészség által szervezett beteglátogatásba, az idősebb generációnak tartott képzésekbe – mindez missziónk része (kovász a tésztában).

Jövő, kihívások, tervek

„Názáretnek állandó üzenete van az egyház számára. Az Újszövetség nem a templomban, nem is a szent hegyen kezdődik, hanem a názáreti Szűz kis hajlékában, a munkás házában, a „pogányok Galileájá”-nak egyik elfelejtett helyén, ahonnan senki sem várt semmi jót. Csak innen indulhat el újra és gyógyulhat meg az egyház. Ha az egyház szívében Názáret nem egy megélt valóság, sohasem adhat igazi választ századunk lázadására a gazdagság hatalma ellen.” (Joseph Ratzinger, München bíboros-érsekének gondolatai Názáretről és Charles de Foucauld-ról 1976-ban)

Aki szeretné felfedezni Názáret egyszerűségét és Jézus rejtett jelenlétét a hétköznapokban, meghívjuk Vasadra, ahol 2007-ben kápolna épült. Jézus Szíve és a Szent Kereszt tiszteletére szentelték, és a 2005-ben boldoggá avatott Charles de Foucauld oltalmába ajánlották. E kápolna ad otthont minden hónap harmadik vasárnapján a Jézus Kistestvérei Közösség és az alakuló Názáret közösség lelki napjának.

2016. december 1-én ünnepeljük Boldog Charles de Foucauld halálának 100 éves évfordulóját. Erre az alkalomra készülve, az előttünk álló évben szeretnénk a názáreti lelkiséget még inkább ismertté tenni egyházunkban.

Programok a megszentelt élet évében

– zarándoklattal egybekötött éjszakai virrasztás a vasadi kápolnában,
– elköteleződés a Názáret közösségben,
– részvétel a Szerzetesek Tere programban,
– Boldog Charles de Foucauld leveleinek és jegyzeteinek magyar nyelvű kiadása.

www.jezuskistestverei.hu; www.nazaret.hu

Magyar Kurír