Engedjük-e Jézusnak, hogy megmentsen minket? – Ökumenikus bűnbánati liturgiát tartottak Pannonhalmán

Hortobágyi Cirill OSB a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökével, Barna Sándorral együtt celebrálta a liturgiát.

A bencés szerzetesközösség tagjai mellett a testvéregyházak lelkipásztoraival, katolikus hívekkel és a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjaival telt meg a pannonhalmi Szent Márton-bazilika március 5-én, hamvazószerdán.

Az ökumenikus liturgiára egybegyűltekhez e szavakkal fordult Hortobágyi Cirill: „A hamu a bűnbeesés, az Istentől való elszakadás és a halál hatalmának a jele. Sötét mementó: »Por vagy, és porba térsz vissza.«

Hála legyen Istennek, aki Krisztus keresztjében új jelentést ad a halálnak.

Krisztus az Úr, aki elvette a világ bűnét, aki alászállt a halálba, akit Isten új életre keltett. A böjt, a szenvedés idejének kezdetén a húsvét hajnalának örömteli világossága ragyogjon fel bennünk! Bűnbánattal és megtéréssel vessük reményünket Krisztus megváltó feltámadásába.”

„Az Ószövetség embere hamut szórt saját fejére, hogy a jel segítségével elmondja, mennyire megtört, mennyire bánja bűneit, és bűnbánata mennyire őszinte – mondta Barna Sándor református püspök. – Különböző helyekről gyűltünk össze, különböző bűnbánó gondolatokkal és érzésekkel, és bánatunk nemcsak saját bűneink tudatából fakad, hanem abból is, hogy átéljük elődeinkkel együtt, mennyire hozzájárultunk mi is felekezeteink, közösségeink és az egy Krisztus-test, az egyetlen Egyház megosztottságához.” Összegyűltünk, hogy együtt valljuk meg bűneink, közösen vállaljuk a tanúságtételt és az elkötelezettséget, és hogy együtt adjunk hálát Isten irgalmáért.

Az ökumenikus bűnbánati liturgia az imaóra himnuszának eléneklésével és a zsoltározással folytatódott. 

Barna Sándor hirdetett igét a Lukács evangéliumából felolvasott részlet (Lk 13,31–35) alapján: „Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak: Menj, és távozz el innen, mert Heródes meg akar ölni! Ő ezt mondta nekik, menjetek és mondjátok meg annak a rókának: »Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésem. Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell mennem, mert nem veszhet el a próféta Jeruzsálemen kívül. Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Íme, elhagyatott lesz a ti házatok. De mondom nektek, nem láttok addig engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!«”

Az evangéliumban három szívbe tekinthetünk be: Heródesébe, aki meg akarja ölni Jézust; Jézuséba, aki meg akarja óvni, és szeretné összegyűjteni gyermekeit; és Jeruzsálem népének akaratába, akik megtagadják Jézust – mondta a tiszáninneni református püspök. – Heródes számára Jézus veszélyt jelentett, mert arról beszélt, hogy „én vagyok az út a mennyei Atyához.” A megváltás gondolata azonban eretnek volt számára; ráadásul Jézust sokan szerették, míg mások gyűlölték, és amikor két pólus alakul ki, az veszélyezteti a rendet. Heródes ezért „bajkeverőnek” tartotta Jézust.

Egyesek ma elutasítják az Úr Jézust, vagy gyűlölik őt vagy követőit, ugyanezen okok miatt. Olyan világban élünk, ahol az emberek azt akarják, hogy Isten szolgálja őket. Leadom a „rendelésem”, aztán megyek tovább a magam útjára.

Az a gondolat, hogy az Úr Jézus király az életünk felett, ellenérzéseket kelthet; az emberek azt sem akarják, hogy szembesítsék őket helytelen tetteikkel

– fejtette ki Barna Sándor. – A mai világ szűklátókörűségnek tartja azt a felfogást, hogy Jézus az egyetlen út a mennybe; inkább azt hallanák, hogy mindenkinek igaza van. Jézus szavaiból – „mondjátok meg annak a rókának” – kitűnik, hogy Heródest látszatkirálynak tartotta. „Ez egy látletet rólunk, hogy az életünk olyan, mint a látszat.” Mint amikor a kéményből kiszáll a füst: egy ideig látszik, aztán eltűnik.

„Hamvazószerda ezzel a komor gondolattal talál meg minket: porból vagy, és porrá leszel. Olyan jó, hogy Jézus folytatja tovább az ő mondatát, hogy én továbbmegyek, mert én tudom az utam, az Atyától vettem, és mindvégig engedelmes leszek. És így,

ezen az úton, majd a végén, az élet és a fény felajánlja magát a sötétségnek és a halálnak.

(...) nagy vigasztalás, hogy a mi időnk is Isten kezében van, akinek terve és célja van életünkkel.

Ha ebbe én úgy bele tudok simulni, mint Jézus az Atya tervébe, akkor ugyanezt a biztonságot, békességet kapom meg, bármi is veszélyeztesse az életemet.” 

Jézus szívében pedig féltő szeretet van – hangsúlyozta a tiszáninneni püspök. – Isten feléd nyújtja kezét. Ha úgy gondolod, túl messzire mentél, hogy az élet Ura soha nem fogadhat be téged, tévedsz.

Jézus kész átölelni. Lehet, hogy nem ért egyet mindennel az életedben, minden döntéseddel, de segíteni akar, hogy a teljesség, az élet és a gyógyulás irányába haladj.

A tömeg, a jeruzsálemiek azonban megtagadták Jézust. Bár Isten mindent megtehet, megadja nekünk azt a szabadságot, hogy odaforduljunk felé, vagy elforduljunk tőle. Döntenünk kell, megengedjük-e Jézusnak, hogy megmentsen minket, vagy Heródes útját választjuk, a jeruzsálemiekét, és elutasítjuk őt – folytatta igehirdetését Barna Sándor. – Aki hozzá fordul, azt nem küldi el magától. Senki nem lesz, aki azt mondja: odamentem Istenhez, hinni akartam, de ő elküldött engem.

A református püspök hangsúlyozta: ismerjük fel Krisztus nagyságát, aki eljött, és vállalta az utat, az Atya tervét, hogy minket megváltson, hogy ezt a drága árat megfizesse.

„Most, amikor böjtben elkísérjük őt a keresztútján, megérkezünk húsvét, az élet üzenetéig, csodálkozzunk rá ismét az ő nagyságára, megváltó szeretetére, hogy megerősödjön benne való hitünk. Hogy meghalljuk tőle, hogy »megbocsátottak a te vétkeid.« Nem kell meghalnod értük, és nem kell élned benne.”

Barna Sándor végül arra buzdított, hogy a böjtben vizsgáljuk meg a szívünket, elménket, és döntsük el, hogyan válaszolunk Jézusnak.

A homília után megáldották a hamut, amellyel előbb Barna Sándor püspök és Hortobágyi Cirill főapát hintették meg egymás fejét kereszt alakban; majd a társegyházak lelkipásztorai, a szerzetesközösség és az egybegyűltek is fogadták a hamu jelét.

A hamvazás rítusa közben felhangzó zsoltárra a közösség minden alkalommal így felelt:

„Könyörülj rajtam, Uram, Istenem, és hallgasd meg könyörgésemet.”

*

Az ökumenikus szellemiség ápolása a pannonhalmi szerzetesközösség számára az idők kihívása mellett pápai küldetés is egyben.

Szent II. János Pál pápa 1996-ban a Szent Márton-bazilikában ezt kérte a bencés testvérektől: „A mindennapi szolgálat során mozdítsátok elő a keresztények egységét, párbeszédre lépve mindenkivel.”

A küldetésben Ferenc pápa többször is megerősítette a szerzetesközösséget. 2021-ben az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, majd 2023-ban, második magyarországi látogatásakor a Pannonhalmi Főapátságot nagy lelki emlékműnek, az imádság helyének és a testvériség hídjának nevezte a Szentatya. Az ökumenikus szellemiség ápolásának továbbvitelére buzdította a közösséget akkor is, amikor 2025. január 27-én magánaudiencián fogadta Hortobágyi Cirill főapátot és a szerzetesközösség képviselőit.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Hajdú D. András/Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír