Intenzív tanulási folyamat volt – Tornya Erika Sacré Coeur-nővér értékelése a járvány után

– Egyik jelszavukkal – Bátorság és bizalom – kifejezik, hogy minden bizonytalanság ellenére igent akarnak mondani az élet növekedésére. Hogyan tudtak megküzdeni a járványidőszak nehézségeivel?

– A Sacré Coeur-nővérek Magyarországon jelenleg két kisközösségben élnek Budapesten. Zugligeti házunkban hivatásgondozással foglalkozunk: ott ismerkednek a szerzetesi élettel a jelöltek, és kurzust kínálunk a hivatásukat kereső nőknek. A Mese utcai közösség ad helyet a 2009-ben alapított Forrás Lelkiségi Központunknak. Itt Szent Ignác-i és más lelkigyakorlatokat, vezetett imákat, például táncimát, illetve lelki beszélgetéseket tartunk. Mi magunk is meglepődtünk azon, hogy a vírusveszély miatt hirtelen megváltozott helyzetben szinte egyik napról a másikra képesek voltunk átállni az online működésre. Megvizsgáltunk, mely programjaink alkalmasak arra, hogy áthangoljuk őket az internetes térben való megjelenésre. Hamar szembesültünk a technikai hiányosságainkkal, így hát gyorsan fel kellett szerelkeznünk; az első napok azzal teltek, hogy mikrofonokat, állványokat és más eszközöket rendeltünk. Meg kellett ismernünk a technikát, elsajátítanunk a megfelelő világosításhoz és a streameléshez szükséges ismereteket, megtalálnunk a legjobb internetes alkalmazásokat, a kisfilmek készítéséhez legmegfelelőbb programokat. Meg kellett tanulnunk azt is, hogyan érhetjük el, hogy a Facebook ne tiltsa le az online anyagainkat arra hivatkozva, hogy kereskedelmi céllal használunk fel bennük zenét. A wifi-hálózatunkat is fejlesztenünk kellett, hogy alkalmas legyen a korábbihoz képest jelentősen megnövekedett igénybevételre. Nagy segítségünkre volt mindebben a közösségünkben élő fiatal jelöltünk, Kata. Tájékozottsága és segítőkészsége sokat jelentettnekünkaz informatikai kihívások időszakában.

– Az online kommunikáció idején hogyan tudtak személyes kapcsolatokat építeni?

– Az első időszak érdekes tapasztalatokat hozott. Keddenként 18 és 20 óra között tartunk egy csendmeditációt Jálics Ferenc módszere szerint. Mialatt ezt az eseményt közvetítettük, többen is írtak nekünk: azt gondolták, hanghiba miatt nem hallanak semmit – nem ismerték ezt a csöndes imamódot. Megtanultuk, hogy minden – számunkra már jól ismert – imával kapcsolatban érdemes részletes tájékoztatást adnunk, kiírnunk a képernyőre, hogy mire lehet számítani az imaalkalom során, és hogyan lehet bekapcsolódni az eseménybe. Számunkra is meglepetést jelentett, hogy ebben az időszakban sokkal szélesebb közönséget érünk el, mint máskor, amikor személyesen lehet részt venni a programjainkon. Idővel, a tapasztalataink bővülésével és a visszajelzéseknek köszönhetően egyre inkább ráéreztünk az online kommunikációra. Lehetőség és kényszer is volt számunkra a fejlődés.

– Hol van az egészséges határ az internetes jelenlét és a személyes találkozások között?

– Az online világ kiválóan alkalmas arra, hogy megközelíthetők legyünk, jó eszköz a kapcsolataink bővítésére. De ne feledjük, hogy óriási a különbség a kétdimenziós és a háromdimenziós tér között. A növénygyűjteményben a lepréselt növények sem egészen olyanok, mint az igaziak. Amikor képeslapon vagy fényképalbumban nézegetünk egy szép tájat, az egészen más, mint amikor a valóságban ott sétálgatunk. Az internetes jelenlétünk is ehhez hasonló. Olyan, mint az igazi, de ne ragadjunk bele. Ezt akkor tudtam tisztán és világosan megfogalmazni, amikor hosszú hetek után először vehettem részt élő szentmisén. Érezhető volt a tér, amely körülvesz, és amelyben közösségben lehetek Istennel és a többi emberrel. Ezt az élményt nem tudja megadni az online világ. Jó, hogy van, fontos, hogy használjuk, de tartósan ne helyezzük át ide az életterünket.

– Mi az, ami jól működött az online térben, és mi az, ami nem?

– A lelki kísérések például zavartalanul folytatódtak az interneten keresztül. Volt, akivel még intenzívebbé is válhatott a kapcsolat, mert az otthoni munkavégzés miatt felszabaduló időben gyakrabban tudtunk beszélgetni, mint azelőtt. A vírusveszély időszakának második felében kíváncsiságból meghirdettem egy webináriumot az istenkép témájában. Szerettem volna látni, hogyan működik az internetes előadás. Nagy meglepetésemre sokan részt vettek, olyanok is, akikkel korábban nem voltam kapcsolatban. A rövid előadás után a résztvevők szentírási részek alapján megoszthatták a többiekkel a reflexióikat. Szeretnénk majd folytatni ezt a sorozatot a most kialakított módszer szerint. Ez egy olyan spirituális program, ami könnyen elérhető, ingyenesen igénybe vehető, és segíti a résztvevők lelki életét. Mindez élőben persze még gazdagabb élményt kínál.

A tudás átadása online módon is lehetséges, de a személyes jelenlét, a közösen megélt élmény többet ad. Érezni kell a másik ember kisugárzását, az apró rezdüléseit, amelyek az online térben elvesznek.

A pozitív tapasztalatok közé tartozik az is, hogy míg azelőtt zömében budapestiek vettek részt a programjainkon, addig most nagyon sok vidéki érdeklődő is bekapcsolódott a közvetítéseinkbe, és jóval szélesebb kört tudtunk elérni, mind eddig. Akik számára akadályt jelentett a pénz, az idő vagy a távolság, most be tudtak kapcsolódni a lelkiségi alkalmainkba. A vidékiek részéről tisztán megmutatkozott ez az igény. Kapcsolatba kerültünk erdélyi fiatalokkal is, ez egy teljesen új lehetőséget jelent számunkra. Van azonban olyan programunk is, ami kivitelezhetetlen online módon. A jezsuita Jézus Szíve-templomban az idei év elején Horváth Árpád SJ atyával közösen elindítottunk egy vezetőképző kurzust. Ezt fel kellett függesztenünk a vírusjárvány miatti leállás idejére. Ebben a munkában ugyanis szorosan kapcsolódik egymáshoz az elmélet és a gyakorlat, és elengedhetetlen a személyes jelenlét, így ezt a képzést nem tudtuk áthelyezni az online térbe.

– A járványhelyzet idején kialakult jó gyakorlatok közül melyek azok, amelyeket a jövőben is szeretnének megőrizni?

– Fontos tapasztalatunk, hogy a vidéken élők nagyon vágynak a lelki programokra, és örülünk, hogy ránk találtak az elmúlt hónapokban. Főleg miattuk szeretnénk megoldani, hogy a jövőben is csatlakozni lehessen az alkalmainkhoz az interneten keresztül. Szeretnénk, hogy anyagiak hiányában vagy a földrajzi távolság miatt senki ne maradjon le spirituális programoktól. A vírusidőszak alatt ugyanakkor veszteségeink is keletkeztek, hiszen a Forrás Lelkiségi Központnak nem volt bevétele. Most visszaállhatunk a megszokott működésre, de néhány online programot megtartunk, ezekkel bővítjük a meglévő kínálatunkat. Ez színesíti majd a palettánkat, de a célunk természetesen továbbra is a személyes kísérés marad.

– Hogyan élték meg a közösség tagjai a bezártságot?

– Izgalmas és kihívásokkal teli volt ez a hirtelen jött rendkívüli időszak. A Mese utcai közösség legtöbb tagjának van munkahelye, ahol napközben dolgozik, az esték pedig a közösségi élettel, vendégek fogadásával, különböző programokkal telnek. Most mindenki otthonról dolgozott, így jóval gyakrabban találkoztunk, többször étkeztünk közösen, együtt tanultuk az online lelkigyakorlat technikai és módszertani lehetőségeit, és néhány szájmaszkot is varrtunk a Bethesda Gyermekkórház számára. Apostoli dinamikájú közösségünk a járványidőszakban kissé monasztikusabbá vált. Az első héten ki kellett alakítanunk az újfajta élethelyzethez illő kereteinket, kerestük a munkaritmusunkat, a munkavégzés módját és helyét. Van a közösségünkben egy gimnáziumi tanárnő, Tímea nővér, aki az egyik lelkigyakorlatos szobában tantermet rendezett be, és egyetlen hétvége alatt megtanulta az online oktatáshoz szükséges eszközök használatát. Még az órarendet is kifüggesztette az ajtóra. Nagy példa volt számomra az odaadó hozzáállása. Akadt olyan nővér is, akinek kihívást jelentett, hogy az internetes jelenlét révén másokat is beengedünk az életünkbe; igyekeztünk támogatni őt ennek megélésében.  Természetesen lelkileg ránk is nagy terhet rótt a járványidőszak. Ahol tudtuk, segítettük, hordoztuk egymást. És emellett örömmel éltük meg az együtt töltött időt. Még spontán közös filmnézésre is alkalmunk nyílt: katartikus élmény volt, amikor együtt tekintettük meg Pavel Lungin orosz rendező 2006-ban készült, A Sziget című filmjét. Számos imakérés érkezett hozzánk ebben az időszakban, sokakért imádkoztunk. Bekapcsolódtunk az Egyház külön imáiba is, amelyekben a járvány elmúlásáért, a betegek gyógyulásáért, valamint az egészségügyi dolgozókért kértük az Urat. Kiemelkedő pillanat volt számunkra, amikor együtt fogadtuk Ferenc pápa Orbi et Urbi áldását, amit az üres Szent Péter téren adott az emberiségnek. A húsvéti szent három nap megünneplése is rendhagyóan történt idén.

– A veszélyhelyzet után most feltöltődve, a közösségi összetartozás megélésének örömével folytatódik az életük?

– Annyi biztos, hogy nem ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nagyobb bennünk a figyelem egymás iránt, elmélyült a kapcsolat a közösségünk tagjai között, és több a közös szabadidős programunk, például kirándulunk, túrázunk, többen együtt tornáznak reggelente. A nővéreink személyes imaélete is erősödhetett a járványidőszakban.

Most talán könnyebb megkülönböztetünk a valóban fontos dolgokat a többitől.

Egyáltalán nem pihentük ki magunkat, hiszen mindannyian megfeszített erővel folytattuk a munkánkat, és emellett új dolgokat tanultunk. A kiszolgáltatottság heteiben ugyanakkor talán jobban rá tudtuk bízni magunkat és másokat is Jézus irgalmas szívére. És ebben a titokban rejlik számunkra a legmélyebb öröm.

– Hol tartanak a visszarendeződésben? Mi valósulhat meg korábbi nyári terveikből?

– A vírushelyzet alakulását nem lehet előre látni, minden változhat, ezért csak július végéig mertünk most tervezni. Aki kíváncsi a programjainkra, annak érdemes ellátogatni a honlapunkra.

Az első rendezvényünk a szokásos nyári gyerektábor lesz június végén, Szentistványi Rita és Heim Katalin Sacré Coeur-nővérek vezetésével. A tábor iránt minden évben nagy az érdeklődés, de idén talán még inkább így van ez. Sok család küldené hozzánk a gyerekeket. Ebben a napközis jelleggel működő bibliai játszótáborban sok a visszatérő gyerek. Örömüket lelik abban, hogy évente viszontlátják egymást a szünidő alatt. Július a lelkigyakorlatok hónapja: először Heim Katalin tart Szent Ignác-i lelkigyakorlatot fiataloknak, majd Csókási Anna RSCJ nyolcnapos Szent Ignác-i lelkigyakorlata következik. Anna nővér táncmeditációs workshopra is hívja az érdeklődőket. Elővigyázatosságból most kisebb létszámú csoportokat indítunk, kevesebb lelkigyakorlatozót fogadunk. Óvatosan indulunk újra, vigyázunk egymásra. Hiszünk abban, hogy az irgalmas Jézus továbbra is velünk van, és átsegít bennünket ezen a sok kihívással és bizonytalansággal járó időszakon.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott formában az Új Ember 2020. június 28-i számában jelent meg.