Az én papom: Écsy Gábor

Amióta eszemet tudom, nem vagyok erős az írásban. Olvastam, hogy lehet írni olyan papról, akire fel lehet nézni.

Écsy Gáborról írok, aki a Magyar Szentek templomának plébánosa, és a Katolikus Karitász vezetője. Igaz ember, igaz pap. Templomépítő papnak is tartják. Mert mindenütt, ahol szolgált, épített, templomot, közösséget.

Engem ő keresztelt, ez komoly dolog, és nála bérmálkoztunk. Jó mellette ministrálni, benne lenni a betlehemes játékban. Minden gondommal hozzá fordulhatok. És nem csak én.

Megtanított, hogy mindig késznek kell lennünk segíteni. A mi templomunkban együtt énekel fiatal és idős.

Szereti a közösség fiataljait, sok programot szervez (farsang, lelki-közösségi alkalmak). Ahol ő ott van, minden mindennél szebb és jobb lesz, általa az ember is igazán jóvá válik.

Csodálom, hogy mindenre van ereje, ideje. Misét mond, gyóntat, keresztbe-hosszába járja az országot, hol Kárpátalján van, hol Pécsen. Onnan sem tér üres kézzel haza, például mozgásában korlátozott embert hoz Pestre. Karácsony előtt minden évben osztja a Surdról érkező fenyőket a rászorulóknak.

Azt kívánom, hogy sokáig éljen, és sok helyen legyen olyan pap, mint Gábor atya. Isten áldja, Gábor atya!

Antal Dávid

Fotó: Lambert Attila