Az én papom: Farkas Béla

1974

Farkas Béla atya a „mi papunk”, testvérünk és barátunk volt. Ezt a megemlékezést az atya által 1974-ben alapított „Ágoston téri csoport” nevében fogalmaztuk meg.

Talán rendhagyó a megszólítás, de Béla atyáról nem lehet csak úgy általában „az én” vagy a „mi papunkként” beszélni. Ő sokkal több volt ennél. Jó pap volt. Kedves, segítőkész, szelíd, őszinte, a feladatait mindig pontosan, precízen elvégezte, elfogadó és alázatos volt.

De ő ezenfelül sokkal többet tudott nekünk adni, megajándékozott bennünket: az őszinte, tiszta barátságával.

Kivételes helyzetben voltunk mi, az „Ágoston téri csoport” tagjai, mert magunkénak tudhattuk őt, személyében új, friss szellemiséggel találkozhattunk. Bibliaóráink közvetlensége, gitáros énekes hangulata megerősített bennünket abban is, hogy bátran merjük vállalni hitünket a hétköznapokban is.

1988

Ő a krisztusi szeretet megtestesítője volt. Nyári táborozásaink mindannyiunk számára csodálatos élményt jelentettek. Napi szentmiséinken közel hozta számunkra a jézusi megbocsátást, a testvériséget, a mindent elsöprő szeretet érzését. Táborozásaink alatt egy kis időre ő általa „Jézus tanítványai” lehettünk. Velünk örült, velünk szomorkodott. Bátran fordulhattunk hozzá lelki tanácsért, mindig segített, vigasztalást nyújtott, együttérzett velünk.

Bár az élet sokfelé szórt bennünket, de időnként újra visszatértünk, hogy együtt ünnepeljünk Béla atyával, és azt az ajándékot, amit adott nekünk, újból átélhessük.

42 év távlatából visszagondolva ezekre az együtt töltött régi szép órákra, összeszorul a szívünk, de ugyanakkor hálát is adunk a Mindenhatónak, hogy részesei lehettünk annak a csodának, amit az atya közvetített számunkra.

2013

Drága Testvérünk! Barátunk!
Elmentél, az Atya elszólított, de mi itt maradtunk, és fájó szívvel, könnyes szemmel, de az újabb, örök találkozásban reménykedve búcsúzunk tőled. Szelíd mosolyod, megnyugtató hangod mindig velünk marad.

„Jézus mondja: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.”
(Jn 11,25–26)

Az „Ágoston téri csoport”
(pécsi Szent Ágoston-plébániatemplom)