Előtted állunk, Szentlélek – A római Together ökumenikus imaóra zenészeinek élményei

Adsumus Sancte Spiritus,
veni ad nos, adesto nobis
(Előtted állunk, Szentlélek,
és a te nevedben gyűltünk össze)

A Szent Péter téren 17 és 18 óra között Ferenc pápa vezette az imádságot, Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka (aki nemrég hazánkban is járt, hogy részt vegyen a Pannonhalmi Bencés Főapátságban megrendezett nemzetközi békekonferencián), III. Teofil jeruzsálemi görög ortodox pátriárka, Justin Welby canterburyi érsek, valamint protestáns püspökök, ortodox és ökumenikus képviselők, illetve testvéri delegációk, régebben és újonnan kreált bíborosok, különböző felekezetű és nemzetiségű egyházi vezetők jelenlétében. A Szent Péter téren keresztények ezrei adtak hálát Isten ajándékaiért és a szinódusi útért.

Az imavirrasztást Alois testvér és a taizéi közösség álmodta meg, hogy előkészítse, megnyissa a szinódust. A „Together”, azaz „Együtt” elnevezésű imatalálkozóra a világ minden tájáról fiatalok érkeztek a Vatikánba, hogy szeptember 29. és október 1. között részt vegyenek egy műhelymunkákból és találkozókból álló programsorozaton.

Alois testvér, a taizéi közösség priorja a szeptember 30-i ökumenikus imaóra zenei szolgálatának megszervezését régi magyarországi barátaira bízta, így jött össze egy 120 tagú magyar ének- és zenekar. Kertész Annamária még márciusban kereste meg a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola vezetőségét és karvezetőit azzal a kéréssel, hogy jelenlegi és volt diákjaikkal vegyenek részt a püspöki szinódus XVI. rendes közgyűlését megelőző imavirrasztáson Rómában. Így az énekkar magját Sapszon Borbála karnagy irányításával a Kórusiskola vegyeskara alkotta, akikhez több különböző felekezetű és különféle egyházközségekhez tartozó énekes-zenész csatlakozott, határainkon innen és túlról.

Kertész Annamária és férje, Bálint Zsolt még 1984-ben ismerte meg Alois Lösert; azóta tart a barátságuk. A házaspár minden nyáron ellátogat Taizébe, ahol Alois testvér tavalyi találkozásuk során felvázolta nekik a római imavirrasztásra vonatkozó terveit. „Akkor hosszan beszélgettünk erről, idén februárban pedig írt nekünk egy e-mailt, hogy elvállaljuk-e a zenei szolgálatot a Szent Péter téren. De mivel a postaládánk megtelt, ez a levél nem érkezett meg. Aztán írt egy második levelet is… Végül telefonon beszéltünk. Örömmel mondtunk igent a megtisztelő feladatra. Sok mindent megtapasztaltunk már az évek során, európai és hazai találkozók sorát szerveztünk meg együtt, taizéi énekek CD-felvételeit itthon és külföldön, lelkigyakorlatokat, zarándoklatokat, missziókat, de ekkora jelentőséggel bíró egyházi eseményre magyar kórus és zenekar még nem állt össze korábban – idézte fel Annamária. – Nem volt könnyű összehozni a 120 résztvevőt, de megérte, mert nagyon jó csapatunk lett, fantasztikus kórussal és zenészekkel. Hogy lelkileg is együtt készüljünk fel, a próbákon túl meghívtuk a résztvevőket a budapesti Jézus Szíve jezsuita templomban rendszeresen megtartott taizéi imaórákra és vigíliamisékre is.” (Ezekről ITT lehet tájékozódni.)

„Én az első pillanattól fogva úgy éreztem, hogy ez az alkalom valóban a Szentháromság jelenlétében eltöltött közös ima lehet, amely az egész világnak mély és szép lelki élményt nyújt majd” – emlékezett vissza Sapszon Borbála.

A próbáknak a Kórusiskola budapesti épülete adott helyet. „Mint minden nagy tömeget mozgató eseménynél, nehézséget okozott, hogy elegendő közös időpontot találjunk a próbákhoz” – magyarázta a karnagy, aki hozzátette, a taizéi közösség tagjaival ráadásul csak Rómában kerültek közvetlen kapcsolatba, így számos fontos részlet az utolsó pillanatban, a helyszínen tisztázódott, ami mindenkitől nagy rugalmasságot igényelt.

A magyar kórust és zenekart Rómában Claudio taizéi testvér és a Szent András-rendből való Anne nővér nagy örömmel fogadta.

„A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola volt és jelenlegi növendékeit Sapszon Borbála kórusvezető, az osztályfőnökeik, két kolléga és jómagam kísértük el, a hangszereseket Kertész Annamária fogta össze” – avatott be a részletekbe az intézmény igazgatója, Friedrich Attila.  Mint mondta: bár az iskolában is nap mint nap találkozik a diákokkal, ez az út igazán a together élményét jelentette. „Jó volt közösen utazni, jelen lenni a liturgiában, együtt örülni, nevetni, erősíteni egymást a nehézségek idején. Nagyszerűek voltak a közös étkezések, játékok, hogy együtt rácsodálkozhattunk az Örök Város szépségére. Azt számoltuk, hogy minden jelen lévő kórusiskolás legalább háromszor, néhányuk pedig már negyedik alkalommal énekelhetett a Szentatya jelenlétében: 2019-ben a Betlehem 100 kiállításon Rómában, 2021 szeptemberében a NEK záró szentmiséjén, 2023. április 30-án a Kossuth téren, most pedig ismét Rómában. Hatalmas ajándékot, életre szóló lelki élményt jelentettek ezek az alkalmak mindannyiuknak.”

Friedrich Attila külön kiemelte a személyes találkozásokat is: sokat köszönhetnek Don Andrea Colának, a Pápai Római Kisszeminárium elöljárójának. „Don Andrea szívélyes vendéglátója volt a magyar csapatnak, akinek alázata mindannyiunk számára örök példa. Napközben mindvégig nagy szeretettel fordult a rábízott fiatalok felé, az egyik hajnalban pedig tanúja voltam, hogy a folyosót mossa fel” – emlékezett vissza az igazgató.

Örömmel számolt be arról is, hogy kinti tartózkodásuk alatt megismerhették Flavian Kassala püspököt, aki Tanzánia delegáltjaként vett részt a szinóduson, és szintén a Pontificio Seminario Romano Minoréban lakott.

Kassala püspök eljött az egyik esti imaóránkra. Azt mondta, óriási öröm a számára a mi közös áhítatunk, s megtapasztalása annak, hogy a fiatalok igenis szeretik az Egyházat.

Először a saját nyelvén, majd angolul is megáldott bennünket. A virrasztás után is külön gratulált, és megköszönte zenei szolgálatunkat.”

A Kodály Kórusiskola igazgatója a szertartás kezdete előtt Kovács Gergely gyulafehérvári érsekkel és Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspökkel is váltott néhány személyes szót.

Örömteli volt a római tanulmányokat folytató fiatal magyar jezsuitával való találkozás is: Kajtor Domonkos sok időt töltött el a kórussal, többek között megmutatta a diákoknak Szent Ignác szobáját, és lebilincselően mesélt nekik a rendalapító életéről is.

„Büszke vagyok a 120 fős magyar ének- és zenekarra, akik zenei szolgálatukkal, magatartásukkal méltó módon képviselték a Magyar Katolikus Egyházat és hazánkat” – foglalta össze az igazgató, aki hálás a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a fenntartó Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága, a római egyházmegye és a taizéi közösség támogatásáért, akik a magyar delegáció részvételének feltételeit biztosították.

Sapszon Borbála az eseménysor lezárultát követően elárulta, noha nagy kihívás volt helytállni, számos olyan pillanat is adódott, ami nagyon jelentős lelki tartalommal bírt.

„A virrasztást megelőzően különféle népek énekelték saját egyházi énekeiket, köztük libanoniak, ukránok, nigériaiak, szerbek és természetesen magyarok is megszólaltak. Itt mi két népi hangvételű vegyeskari művet énekeltünk, mindkettőt édesapám, Sapszon Ferenc feldolgozásában. A szinódust megelőző virrasztáson sok taizéi ének hangzott el, mindegyik annyiszor, hogy az ismétlések közben lehetősége legyen a jelenlévőknek elmélyülni az imádságban, átélve az Istennel való intenzív, személyes közösséget.

Ferenc pápa közvetlen, személyes jelenléte alapvetően mindig óriási élmény, de most láthatóan, kézzelfoghatóan imádkozott együtt az egész egyetemes Egyház. Megrendítő volt.”

A karnagy hozzátette: a folyamatos imádság a szinódusért azért is nagyon fontos, mert számos olyan probléma és feladat van a világban, amelyek megoldásához az egyházi vezetők magabiztos állásfoglalására és egységes döntésére van szükség.  „Szállásunkon a tanzániai püspök mesélt országának egyházi vezetőiről, és arról, milyen lelkesen érkezett a szinódusra. Ugyanazt éreztem, mint amit később a Szent Péter téren is tapasztaltam, hogy a különféle nemzetiségű egyházi vezetők közösségének tagjai mennyire meghitt, testvéri kapcsolatban vannak egymással. Őszintén örültek egymásnak, a Szentlélek jelenléte pedig szinte tapintható volt a virrasztáson.

Biztos vagyok abban, hogy jó döntéseket hozni csak Isten jelenlétében lehet, és hogy ez a mostani szinódus is egy ilyen meghatározó alkalom lesz”

– mondta Sapszon Borbála, aki beszélt arról is, hogy október elsején, vasárnap a Santa Maria delle Grazie al Trionfale templomban vállalt liturgikus zenei szolgálat is sokuk számára felejthetetlen élmény.

Azt is elmondta, nem volt egyszerű összecsiszolni a 120 különféle hangot, hogy egységes, igényes és szép kórushangzást alakítsanak ki. A hangszeres zenészekkel – hat rézfúvós, furulyások, fuvolisták, oboista és csellista – szintén meg kellett valósítani az egymásra figyelő muzsikálást.

Vanpée Nathalie a kórus tagja volt, a szülei Taizében ismerkedtek meg egymással. „Én korábban soha nem voltam kórustag, és csodálatos volt megtapasztalni, mekkora ereje van a közös éneklésnek, zenélésnek. A taizéi énekek kicsi korom óta a fejemben vannak, de még sosem hallottam őket ennyi embertől, ekkora erővel megszólalni. A szinódust megelőző virrasztáson részt venni a pápa, a bíborosok mellett, és sok ezer emberrel együtt imádkozni lenyűgöző volt. Mintha Isten elárasztotta volna a lelkünket valamiféle mély boldogsággal. Végtelenül hálás vagyok Istennek ezért a lehetőségért” – osztotta meg élményeit.

Verbay Csaba tavaly végzett a Kórusiskolában, számára a legkiemelkedőbb pillanat a pápával való találkozás volt. „Nem először volt benne részem, mégis mindig hatalmas élmény. Ráadásul a Szent Péter téren énekeltünk” – mondta el. Első ízben járt Rómában, így maga a város is lenyűgözte.

„A mindenkori pápa városában, egy ilyen eseményen énekelni óriási lehetőség és csodálatos élmény volt – tette hozzá Mitró Luca.  – Az utazás és a próbák természetesen mindig komoly megterhelést jelentenek, de

amikor az egész Szent Péter tér egy emberként imádkozott, elsöprő erővel éreztük, hogy az Úr jelen van közöttünk.

Különböző népek énekelték saját nemzetük dallamait, mégis ugyanazért imádkoztak. Mi az iskolánkat alapító Sapszon Ferenc műveit szólaltattuk meg; külön öröm, hogy így Ferenc pápa és a nagyvilág hívő közössége is hallhatta őket.”

Baján Veronika számára a közös ima ugyanazt az élményt jelentette, amit a NEK-en is. „Végtelenül szeret minket a Teremtőnk, és mindannyian vágyunk is erre a szeretetre.

Fantasztikus, amikor sok ezer ember azért gyűlik össze, hogy egyként forduljon Isten felé, viszonozva szeretetét, s hogy hitét is megerősítse, megújítsa az imában.”

Szefcsik Boldizsár is a Kórusiskola tanulója, ő fotósként is igyekezett megörökíteni a legfontosabb pillanatokat. Úgy véli, a mai világban, s főként Európában hatalmas kihívás megtalálni az utat a keresztény közösségek növekedéséhez. „Ezért is volt fontos Ferenc pápával együtt hívnunk a Szentlelket a szinódus munkájáért” – mondta.

A szolgálat közös imaként ható erejének megtapasztalása volt a legmeghatározóbb Szentpály-Juhász Mária számára is. „Adott volt egy kórusiskolásokból és addig ismeretlenekből álló csapat, akik közösen kaptak egy igen megtisztelő feladatot, amit egy bizonyos színvonalon és lelkülettel kellett elvégezniük. Ez összehozott bennünket: a közös munka és ima révén az egymás számára korábban idegenek között is szoros lelki kötelék szövődött.

Rómában jártunkban-keltünkben sok templomban megálltunk, és elénekeltük a gregorián bencés Salve Reginát. Meglepő, de ott szinte mindenki ismeri még ezt az évszázados imát” – mondta Mária, akit különösen is megérintett az Adsumus Sancte Spiritus (Előtted állunk, Szentlélek) kezdetű taizéi ének, amely a szinódus hivatalos imája is, és amellyel a virrasztás indult. „Igyekezni fogok a szinódust én is imádsággal végigkísérni. Az Adsumus imában minden benne van, amit remélhetünk.”

Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika

Fotó: Szefcsik Boldizsár (KZMK); taizéi közösség

Magyar Kurír