A halhatatlanság gyapjába öltöztetve – Ünnepélyesen lezárták a Szent Márton-évet Pannonhalmán

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Dejcsics Konrád OSB, a Pannonhalmi Bencés Főapátság kulturális igazgatója és Kormos Gyula, az intézmény kommunikációs vezetője a sport, az ökumené, a zarándoklat, az irgalmasság, a kultúra és a tudomány hívószavai mentén értékelték a jubileumi évet. Dejcsics Konrád kiemelte a Pannonhalmi Bencés Főapátság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karával közösen szervezett Szent Márton öröksége című áprilisi konferenciát mint valódi közösségi élményt, amely álláspontja szerint bizonyíték arra, hogy egy egyházi és egy világi intézmény kiválóan együtt tud működni a tudomány területén. Dejcsics Konrád elmondta, hogy az esemény díszvendége Tours érseke, Bernard-Nicolas Jean-Marie Aubertin volt.

Kormos Gyula rámutatott arra, hogy a reformáció 500. évfordulójának alkalmából számos programot szerveztek az ökumené jegyében a Pannonhalmi Főapátságban, ezek közül kiemelkedik a februári ökumenikus lelkigyakorlat, valamint az októberi Mint élő kövek elnevezésű találkozó. Dejcsics Konrád értékelő beszédében beszámolt az egyházi és gyülekezeti szolgálattevők februári ökumenikus lelkigyakorlatáról, amelyet Pannonhalmán tartottak. Dejcsics Konrád nem titkolta, hogy a legnagyobb létszámban evangélikusok voltak jelen a katolikus és a református résztvevők mellett. A kulturális igazgató a találkozó három napjából azt a szombat reggeli liturgiát emelte ki, amelyen a résztvevők átélhették az egység kegyelmét.

Dejcsics Konrád elmondta, hogy a nyilvánosságot mellőzve osztottak ételt a Szent Márton-év minden napján. A bencés szerzetes hozzátette, hogy a legnagyobb tapintattal és tisztelettel adtak ételt a rászorulóknak, elkerülve azt a félreértést, hogy a „hegyről lefelé beszélés” gesztusának tűnjön a kezdeményezés. A szervezők tudatában voltak annak, hogy a rászorultság bevallása és az adomány elfogadása sem könnyű feladat. Az ételosztást nem egyedül, hanem a pannonhalmi családsegítő szolgálat és a pannonhalmi Gyümölcsoltó Boldogasszony-plébánia munkatársai révén, valamint Lőrincz Pál OSB plébános, illetve diákok segítségével tudták megvalósítani a helyi plébánián. A kulturális igazgató hangsúlyozta, hogy aki odament, az tudta, hogy az ételosztás nem egy eladható, megmutatható esemény, hanem egy bensőséges, személyes tapasztalat, találkozás, amelyről nem lehet kifelé kommunikálni.

Dejcsics Konrád a Szent Márton-év kulturális eseményei közül az Osztás 10x10 című fotókiállítást, valamint az Arcus Temporum művészeti fesztivált emelte ki. Míg az Osztás 10x10 című kiállítás három fotográfus – Balázs Attila, Hajdú D. András és Pályi Zsófia – szemszögén keresztül mutatta be azokat az embereket, akik megosztanak valamit önmagukból mások javára, addig az Arcus Temporumon a zene teremtette meg a zenészek és a befogadók közösségét.

Dejcsics Konrád a Szent Márton-évben szervezett zarándoklatok egyik kedves emlékét is megosztotta a jelenlévőkkel. A szombathelyi gyalogos zarándokok Pannonhalma közelében járva felhívták őt, hogy az érkezésük tiszteletére legyenek szívesek harangozni. Az apátságban már várták a zarándokokat, de csak nem érkeztek meg. Időközben kiderült a késlekedés oka: a nagy meleg miatt meg kellett állniuk a Szent Márton-hegy lábánál található benzinkútnál. A szerzetesek végül autóval vitték fel az apátságba azokat a zarándokokat, akik már nem tudták volna gyalog folytatni az utat a fáradtság miatt. A történtek ellenére a zarándokok által óhajtott harangozás sem maradt el.

Várszegi Asztrik főapát évértékelő beszédében idézte egy korábbi írását Kalkuttai Teréz anyáról: „Nincs a világon az a sah, elnök, király, tábornok, tudós, pápa, bankár, kereskedő, kartell, olajtársaság, ajatollah, aki annyi hatalom kulcsát birtokolná, mint ő. Nincs az övéhez fogható gazdagság. Mert övé a legyőzhetetlen fegyver a világ bajai ellen: a szerető szív. És övé az élet örök kincse: az együtt érző lélek.” A főpásztor elmondta, hogy az eredetileg Kalkuttai Terézről írott sorok Szent Mártonra is érvényesek, hiszen mindkettőjüket ugyanaz az irgalom töltötte el.

Várszegi Asztrik elmondta, hogy az ételadományozó tevékenységet a Szent Márton-év lezárása után is folytatni kívánják. A főapát Dejcsics Konrádhoz hasonlóan rávilágított arra, hogy nagy tisztelet és alázat szükséges a szegénység iránt. Ezt a tiszteletet és alázatot Jézus Krisztustól, és az ő követőjétől, Szent Mártontól tanulhatjuk meg. Ezt követően Várszegi Asztrik köszönetét fejezte ki a szombathelyi munkatársaknak, akikkel közösen számos programot valósíthattak meg a Szent Márton-évben. A pannonhalmi főapát az együttműködők közül kiemelte egykori tanítványát, Veres Andrást, aki a Szent Márton-évet még szombathelyi püspökként nyitotta meg, majd győri megyéspüspökként zárta le.

Az évértékelést követően Dejcsics Konrád, Déri Balázs egyetemi tanár, az ELTE BTK Latin Tanszékének tanszékvezetője, valamint Szovák Kornél, az MTA-ELTE-PPKE Ókortudományi Kutatócsoport vezetője mutatta be az Ernst-kódex fakszimile kiadását és a hozzá kapcsolódó tanulmánykötetet, amelyben a köteteket bemutatókon kívül Madas Edit irodalomtörténész, medievista és Thoroczkay Gábor, az ELTE BTK habilitált egyetemi docense publikált egy-egy tanulmányt. A kiadvány a Pannonhalmi Bencés Főapátság, az Országos Széchényi Könyvtár, valamint az ELTE Bölcsészettudományi Kar együttműködésének eredményeképpen valósult meg.

Déri Balázs, a tanulmánykötet szerkesztője kifejtette, hogy a 12. század végén keletkezett Ernst-kódex hasonmás kiadványának és a hozzákapcsolódó tanulmánykötet kiadói – a Szent Márton hegyére épült főapátság, a Pázmány Péter által alapított egyetem és az abból létrejövő szellemi műhelyek, valamint a Széchényi Ferenc által megalapozott nemzeti könyvtár – egyaránt örökösei Szent Márton szellemi és spirituális hagyatékának. A kiadványok elkészülte nem jelenti azt, hogy az alkotók megpihenhetnek: a befejezés pillanatában már kirajzolódtak a továbblépés lehetőségei. Déri Balázs utalt a Szent Márton-év mottójára – Közösségben vagyunk –, amely kijelentő módban, egy bibliai hely parafrázisaként született. Az előadó a kijelentő módot felszólító móddá alakítva kívánta azt, hogy a szerzetesek és a világi tudósok továbbra is maradjanak közösségben, és a megkezdett úton továbbhaladva folytassák az közös munkát.

Szovák Kornél röviden összefoglalta az Ernst-kódex történetét: a műkincs a múzeumalapító Ernst Lajos révén jutott az OSZK tulajdonába 1934-ben. A Szent Márton életéről szóló szövegeket összefoglaló kézikönyvet és az államalapító Szent István király kis és nagy legendáját tartalmazó kézirat az Árpád-kori Magyarországon készült. A helymeghatározásban a kutatók segítségére volt az a tény, hogy Szent Márton hegyének bencés monostorában övezte különös tisztelet Szent Mártont és Szent Istvánt. Ezért nem lehet véletlen, hogy erről a két szentről szólnak a kötet szövegei, és ez a tény erősíti meg azt a feltételezést is, hogy a kódex a pannonhalmi scriptoriumban készült. A kézirat a 16. századtól 1891-ig a mai Csehország területén található hohenfurti ciszterci kolostor könyvtárának részét képezte. Szovák Kornél beszámolt arról, hogy ez az egyetlen ismert kötet, amelyben Szent Mártonról és Szent Istvánról szóló szöveganyagok egy helyen szerepelnek. Szovák Kornél álláspontja szerint az Ernst-kódexben szerepelő textusok másolatok, nem eredeti kéziratokról van szó. A medievista rávilágított arra, hogy a fakszimile kiadás a műkincs fennmaradását biztosítja, és ösztönözheti a további tudományos kutatást.

Perendy László piarista szerzetes, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára a Szent Márton és Pannónia című kiállítás Tóth Endre, Vida Tivadar, valamint Takács Imre által szerkesztett angol nyelvű katalógusát ismertette. Perendy László a kiállítás céljaként annak az emberi világnak a felfedezését, bemutatását jelölte meg a régészek által feltárt leletanyagon keresztül, amelybe Szent Márton beleszületett. A kiállítás szombathelyi és pannonhalmi helyszínén bemutatott régészeti leleteket a magyar és az angol nyelvű katalógus hat témakör szerint rendszerezi: Savaria Szent Márton korában, Pannónia a kereszténység előtt, A kereszténység megjelenése Pannóniában, Templom és liturgia az ókeresztény Pannóniában, A kereszténység továbbélése a népvándorlás korában, A barbár elit és a keresztény világ. A tárgyanyag az ókeresztény világ mellett az egyiptomi, szír, görög-római, barbár hitvilágot is bemutatja: amulettek, halotti, áldozati és fogadalmi tárgyak sem hiányoznak a gyűjteményből. A műkincsek lajstroma mellett húsz tanulmány segíti az olvasót a tájékozódásban Szent Márton koráról. A régészeti, vallástörténeti, irodalomtörténeti tanulmányok valódi közép-európai együttműködésben készültek, hiszen a szerzők között nemcsak magyar, hanem horvát, szerb és román szakértők is vannak. Perendy László kiemelte, hogy a katalógus a kiállítás lenyomataként a legjelentősebb közép-európai régészeti lelőhelyekre vezeti el az érdeklődőket. Ezek között van Szombathely, Pécs, Lesencetomaj és Fenékpuszta, a szerbiai Szávaszentdemeter, az ókori Sirmium, valamint a romániai Apahida. 

Dejcsics Konrád az eseményt Szent Odó történetével zárta, aki a cluny bencés apátság második apátja volt. Édesapja a gyermek Odót Szent Márton oltalmába ajánlotta. Odó Szent Mártonhoz való kötődése haláláig megmaradt, olyannyira, hogy amikor érezte életerejének megfogyatkozását, Tours városába, Szent Márton sírjához vitette magát. Szent Márton ünnepét követően, 942. november 18-án halt meg abban a városban, amely patrónusának hamvait is őrzi. Dejcsics Konrád hozzátette, hogy Szent Odó vágya és a jubileumi év nemcsak Szent Mártonra, hanem végső soron – a nagy pannóniai szent alakján keresztül – Jézus Krisztusra mutat. Dejcsics Konrád Nolai Paulinus Sulpicius Severusnak (Szent Márton életrajzírójának) írt sorainak megvalósulását kívánta a Szent Márton-év lezárulásán túl: „Öltöztessen minket is a bárány a visszafizetés napján saját gyapjának ruhájába. Amidőn azt, ami bennünk halandó, beborítja saját halhatatlanságával.” 

Fotó: Lambert Attila

Ikker Eszter/Magyar Kurír