Walter Kasper: A hívők megértették az Amoris laetitiát – elég az eretnekségvádakból!

Walter Kasper bíboros tegnap töltötte be nyolcvanötödik életévét. A Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács volt elnöke, a nemzetközi hírű német teológus ma mutatja be Rómában Vincenzo Paglia érsekkel legutóbbi, a Queriniana Kiadónál megjelent könyvét, melynek címe: Az Amoris laetitia üzenete – Egy testvéri megvitatás. Kasper bíboros az alábbi interjúban a Ferenc pápa apostoli buzdítása által kiváltott vitáról, valamint az Amoris laetitiának a családok élete számára hozott gyümölcseiről nyilatkozik.

– Bíboros úr, könyvének első oldalain Ön azt hangsúlyozza, hogy az Amoris laetitia nem új tan, hanem a hagyomány kreatív megújítása. Elmagyarázná, mit ért ezen?

– A hagyomány nem olyan, mint egy álló tó, hanem inkább, mint egy forrás, egy folyó: élő dolog. Az Egyház egy élő szervezet, és ezért a mindig érvényes katolikus hagyományt le kell fordítani a mindenkori helyzetre. Ez az értelme annak a magatartásnak, amelyről XXIII. János pápa beszélt.

– Könyvének alcíme: Egy testvéri megvitatás. Azt is írja, hogy nem szabad félni a vitáktól, de hozzáteszi, hogy „nincs helye az eretnekség vádjának”. Mi az, ami Ön számára meglepő ebben a heves vitában, amely az Amoris laetitia közzétételét követte?

– Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy szükségesek a viták az Egyházban, nem szabad félni tőlük. De létezik egy túl keserű, túl erős vita, az eretnekség vádjával. Eretnekségen azt a makacs magatartást értjük, amely tagad egy megfogalmazott dogmát. A házasság felbonthatatlanságának tanát nem vonta kétségbe Ferenc pápa! Mielőtt bárki eretnekséget kiált, először mindig azt a kérdést kellene feltennie magának, vajon hogyan érti a másik az állítását. Sőt mindenekelőtt azt kellene feltételeznie, hogy a másik katolikus, és nem az ellenkezőjét!

– Az Amoris laetitia vitatott 351. lábjegyzetével kapcsolatban, mely az újraházasodott elváltak szentségekhez járulásáról szól, Ön azt írja könyvében, hogy ezt a jegyzetet a trentói zsinat Eucharisztiáról szóló határozatának fényében kell értelmezni. Mit ért ezen?

– A trentói zsinat azt mondja, hogy abban az esetben, amikor nem súlyos, hanem bocsánatos bűnről van szó, az Eucharisztia eltörli azt a bűnt. A bűn összetett fogalom. Nemcsak az objektív parancs létezik, hanem a személy szándéka, lelkiismerete is, és a belső fórumon – a bűnbocsánat szentségében – meg kell vizsgálni, hogy valóban súlyos bűnről van-e szó, vagy pedig bocsánatos bűnről, vagy nincs is szó bűnről. Ha bocsánatos bűnről van szó, akkor az illetőt fel lehet oldozni, és járulhat az Eucharisztia szentségéhez. Ez megfelel annak a tanításnak, amelyet már II. János Pál pápa megfogalmazott, és ebben az értelemben Ferenc pápa tökéletes folytonosságban van a korábbi pápa által megnyitott úttal. Nem látok tehát okot arra, hogy bárki azt mondja, hogy ez eretnekség.

– Mi a legnagyobb segítség, amelyet Ön szerint az Amoris laetitia ad a mai családoknak? Hogyan lehet elérni, hogy hatékonyan jelen legyen ez a dokumentum a családok mindennapi életében?

– Ismerek egyházközségeket, itt, Rómában is, amelyek összejöveteleket tartanak házasoknak vagy házasságra készülő jegyeseknek, és együtt olvassák az apostoli buzdítás egy-egy részét. Annyira világos ennek a dokumentumnak a nyelvezete, hogy minden keresztény meg tudja érteni. Nem magasröptű teológiát tartalmaz, mely érthetetlen lenne az embereknek. Isten népe nagyon elégedett, nagyon örül ennek a dokumentumnak, mert teret ad a szabadságnak, és mert a keresztény üzenet lényegét érthető nyelven közli. Vagyis Isten népe megérti! A pápa kiváló szövetségben áll Isten népével.

– Mindenki előtt ismeretes, hogy amikor pápaként első Angelusát tartotta, Ferenc pápa hivatkozott az Ön Irgalmasság című könyvére. Ön szerint miért annyira fontos az irgalmasság ez alatt a pápaság alatt, a családok életét is figyelembe véve?

– Ma olyan korban élünk, amelyben korábban nem tapasztalt erőszak van jelen a világban. Nagyon sok a sérült ember. A házasságokban is sok a seb. Az embereknek szükségük van az irgalomra, az Egyház empátiájára és szimpátiájára ezekben a nehéz időkben. Úgy gondolom, az irgalom a válasz az idők mai jeleire.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás és fotó: Vatican News

Magyar Kurír