Szentté avatják VI. Pált és Romero érseket

A tizenhárom új dekrétum közül hat csodás imameghallgatás, egy vértanúság és hat hősies erények elismerésére vonatkozik. A csoda VI. Pál és Romero érsek esetében is csoda egy megszülető élethez kötődik.

VI. Pált, aki 1963. június 21. és 1978. augusztus 6. között vezette az Egyházat, 2014. október 19-én, a család témájának szentelt különleges püspöki szinódus végén; Óscar Arnulfo Romero San Salvador-i érseket, a hit vértanúját 2015. május 23-án avatta boldoggá Ferenc pápa.

VI. Pál és Romero érsek egyszerre lesznek az Egyház szentjei, miután Ferenc pápa elrendelte a közbenjárásukra bekövetkezett csodákat elismerő dekrétumok kibocsátását. A szenttéavatási eljárások párhuzamosan zajlottak, szinte gondviselésszerűen egyszerre érték el a különböző állomásokat.

2017. október 26-án a Szentek Ügyeinek Kongregációja orvosi tanácsadó bizottsága mindkét esetben egyhangúlag igennel szavazott. Montini pápa közbenjárására egy veszélyeztetett terhesség végződött csodálatos módon egy egészséges kislány megszületésével; Romero érsek közbenjárását pedig azért kérték eredményesen, hogy egy hét hónapos várandós asszony – akinek terhessége alatt súlyos komplikáció lépett fel – és veszélyeztetett magzata életben maradjon.

2017. december 17-én a teológiai bizottság is pozitívan szavazott mindkét esetben, február 6-án pedig a kongregáció bíborosai és püspökei adtak szabad utat a szentté avatásnak rendes ülésükön.

VI. Pál pápa és a hit iránti gyűlöletből meggyilkolt vértanú püspök ügye tehát egyszerre kerül a május első felére várható konzisztórium elé, ahol a pápa hagyományoknak megfelelően kihirdeti a szentté avatás időpontját.

A lehetséges időpontok október 14., 21. vagy 28., az ifjúság témáját tárgyaló római püspöki szinódus vasárnapjai. Montini pápa esetében erősen indokolt ez a feltételezés, míg Romero érsek kanonizációjára egy másik időpont még valószínűbb: a 2019-es panamai ifjúsági világtalálkozó. Már korábban az ifjúsági világtalálkozó patrónusává választották Romero érseket, akinek személye reményt közvetít, nem csak a fiatalok számára.

A két szentté avatás megmutatja az irányt a jelen és a jövő Egyháza számára: a két szent életű ember ugyanazokban a távlatokban gondolkodott, és ezek a távlatok összhangban vannak a jelenlegi pápai tanítással. Nem titok az sem, hogy a brescai születésű pápa mindig szívén viselte a latin-amerikai kereszténység sorsát. Evangelii nuntiandi kezdetű, a zsinat szellemében írt apostoli buzdítása kétségtelenül ma is aktuális, ahogyan erre Ferenc pápa többször rávilágított.

A II. vatikáni zsinatot követően Latin-Amerikában újfajta tudatosság ébredt az Egyházban. A püspökök 1968-as medellíni általános konferenciája volt az első állomás, majd az Evangelii nuntiandi és a szintén VI. Pálhoz köthető Populorum progressio kezdetű enciklikákon át vezetett az út a latin-amerikai és karib-térségbeli püspöki konferenciák brazíliai Aparecidában tartott 2007-es találkozójáig. Ez a találkozó – mint ismeretes – hatással volt Ferenc pápa Evangelii gaudiumára is. Ennek a hosszú útnak részese volt Romero érsek is.

Egy olyan irányzat úttörője volt, amely éppen az aparecidai konferenciában találta meg később az igazolását. Szükség van egy másfajta Egyházra, és ez a másfajta Egyház lehetséges – vélte. Egy német újságíró kérdésére, miszerint a felszabadítás teológiáját veszi-e alapul, úgy nyilatkozott, hogy teológiai gondolkodása „ugyanaz, mint VI. Pál pápáé, ahogyan az Evangelii nuntiandiban kifejtette”. Az érsek naplójában részletesen leírta az utolsó audienciát Montini pápával: a pápa megszorította a jobb kezét, ő pedig mindkét kezével megfogta a pápáét, aki azt mondta neki: „Megértem, milyen nehéz a munkája, lehet, hogy nem értik meg, sok türelemre és erőre van szüksége…, de bátran haladjon előre, türelemmel, erővel, reménnyel.”

Nagy jelentősége van annak a ténynek is, hogy mindkettőjük szentté avatása valószínűleg olyan esemény keretében történik majd, amely a fiatalokról szól. Az idők jelei mindketten: a párbeszéd pápája, aki beteljesítette a II. vatikáni zsinatot, és a vértanú püspök, aki a zsinat Egyházának első nagy tanúságtevője: az Egyháznak egy olyan röppályáját jelzik, amelyről már nem lehet visszafordulni.

Forrás és fotó: Avvenire.it

Magyar Kurír
(tzs)