Amikor a félelmeket kimondjuk, megjelenik az igazság – Ifjúsági zarándoklatot vezetett Ferenc pápa

A találkozó délután 4 órakor kezdődött híres fellépők előadásával a sanremói dalfesztiválról, valamint tanúságtételek hangzottak el az életről a Covid-19-járvány által különösen sújtott Nembro városból.

A Szent Péter téren és környékén mintegy százezren várták Ferenc pápát, aki fél 6-kor érkezett meg a találkozóra a pápamobilon.

„Végre itt vagyunk” – mondta Gualtiero Bassetti bíboros, az olasz püspöki konferencia elnöke a pápához fordulva, aki a bazilika előtti emelvényen foglalt helyet egy csapat fiatal körében, akiket személyesen is üdvözölt. „Ezek a fiatalok nem túl gondtalanok” – tette hozzá a bíboros, az elmúlt két év félelmei, szorongásai, kétségei még „nem oldódtak fel”. Mégis itt vannak ma este, mert szükségük van egy emlékezetes, szép találkozásra” és „az atyai szavakra, amelyek hirdetik nekik, hogy az Úr Jézus segíthet újra megélni a feltámadás örömteli élményét”.

Több mint két éve nem volt ilyen rendezvény a járvány, a bezárások következtében. A pápa erre utalt, amikor azt mondta: „Két év telt el, mióta üres a tér, ami szenvedett e böjt miatt”, de mára örömmel telt meg, még akkor is, ha sajnos vastag felhők gyülekeznek felettünk még mindig. „Ez a sötétség, ami mindenkit megrémít, a szörnyű háború, amelynek sok társatok fizeti meg a legmagasabb árát, akiknek élete veszélybe került, és akiknek álmait eltaposták.” Sokan várják még mindig húsvét világosságát – mutatott rá a pápa.

A pápa imádságával kezdődött a virrasztás. Felolvasták János evangéliuma 21. fejezetét – ez volt az alapja a zarándoklatot előkészítő programoknak és a pápa beszédének is, valamint minden imádságnak és tanúságtételnek. Ez az evangéliumi rész a hét tanítvány csodás halfogásának történetét meséli el a Tibériás tavánál, amely Jézus harmadik megjelenése húsvét után. Az Úr váratlan kéréssel jelenik meg, hogy egy éjszakai sikertelen próbálkozás után ismét vessék ki a hálókat. János „érzett rá”, ő ismerte fel az Urat. Péter a vízbe veti magát, hogy kimenjen a partra, majd együtt vacsoráznak. Ezt követi Péter és a Feltámadott párbeszéde, amely Jézus felhívásával zárul: „Kövess engem”.

A pápa meghallgatta négy fiatal tanúságtételét, a „sötétség” átvészelésének történeteit: átélt gyászról, betegségről, „kevés életkedvről”, de mindezt a megajándékozottság és a szeretet fényében, ahogy a tanítványokkal történt azon az éjszakán a tavon.

Ferenc pápa meghallgatta a tizenkét éves Mattia Piccoli tanúságtételét is, aki „pusztán a szeretetből fakadóan”, valamint a család és a hit segítségével segíti édesapját, aki korai Alzheimer-kórban szenved, hogy „a sötétség pillanatában” kevésbé legyen sötét a számára.

Ferenc pápa elmélkedésében rámutatott: A „sötétség” János evangéliumának felolvasott részében is megjelenik. Nem fognak halat a tanítványok. Csalódás, amikor sok energiát fektetünk be, és nem történik semmi. De ekkor „valami meglepő történik”: hajnalban megjelenik a parton egy férfi, aki így szól hozzájuk: „Ott, jobbra van néhány hal.” És megtörténik a csoda, a hálók megtelnek hallal.

Ez segíthet elgondolkodni életünk nehéz, megpróbáltatásokkal teli időszakain, amikor tehetetlennek és egyedül érezzük magunkat, valamint olyan pillanatokon, amikor félelmet érzünk. A pápa így szólt a fiatalokhoz: „Ne szégyelld kimondani: félek a sötéttől! Mindannyian félünk a sötéttől. A félelmeket ki kell mondani, a félelmeket ki kell fejezni, hogy elűzzük őket. Ne feledjétek: a félelmeket el kell mondani. Kinek? Apának, anyának, a barátoknak, egy olyan személynek, aki segíthet. Ezeket napvilágra kell hozni.

És amikor a félelmek, amelyek a sötétségben vannak, a világosságra kerülnek, megjelenik az igazság. Ne csüggedjetek!”

– kérte a pápa.

Tehát a „válságokat” azok megosztásával, szavakkal, párbeszéddel kell megvilágítani, mert sosem vagyunk egyedül. Visszatérve az evangéliumi szövegre a pápa két követendő mintát állított a fiatalok elé: Jánost, aki „megérzésével” elsőként ismeri fel Jézust, és Pétert, a „különleges” és bátor tanítványt, aki beveti magát a vízbe, hogy találkozzon az Úrral, akit korábban háromszor megtagadott. A pápa buzdította a fiatalokat, rendelkezzenek azokkal a tulajdonságokkal, amelyek a felnőttekből gyakran hiányoznak: „Van megérzésetek: ezt ne veszítsétek el! Mondjátok ki azokat: ez igaz, ez nem igaz –

érezzetek rá, hogy megtaláljátok az Urat. Érezzetek rá az igazságra. Kívánom, hogy rendelkezzetek János megérzésével, de Péter bátorságával is.”

A bátorsággal és a megérzéssel nem marad más hátra, mint hogy nagylelkűen és félelem nélkül „belevessük magunkat az életbe”, abban a bizonyosságban, hogy mindig lesz valaki, aki elkísér minket.

Ferenc pápa előre megírt beszédét félretéve, kötetlen szavakkal is elmondta: a nem odaajándékozott élet önmagába zárva marad.

Féljetek a haláltól, a lélek halálától, a jövő halálától, a szív bezáródásától. De az élettől ne féljetek: az élet szép, az élet azt jelenti, hogy megéljük és másoknak odaajándékozzuk, az élet annyit jelent, hogy azt megosztjuk másokkal.”

Ferenc pápa felhívta a fiatalok figyelmét a Szűzanya oltalmára, mert amikor az ember nehéz helyzetben van, akkor az édesanyját hívja. Így mi is hívjuk Szűz Máriát, aki alig több mint serdülőként mondott igent Istennek. „A Szűzanya, az édesanya, aki majdnem egyidős volt veletek, amikor megkapta az angyal bejelentését és áldott állapotba került. Ő tanítson meg arra, hogy kimondjuk: Itt vagyok!, és ne féljünk. Bátorság és menjetek tovább!” – buzdította a fiatalokat Ferenc pápa.

Végül a Szentatya és a fiatalok együtt imádkoztak a Salus Populi Romani-kegykép előtt, majd a megvallották hitüket és a pápa megáldotta a fiatalokat.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír